Csak szokásosan, kapkodva

Szörnyen, borzasztóan hiányzik a blogolás.... És most is van negyed órám rá. 😢

Múlt héten levágattam a hajamat.
Még nem az, amit szeretnék, mert elől túl rövid a frufrum miatt, de majd megnő.

Az egyik gondozottunk egy napon belül visszakerült az otthonba a pszichiátriáról, majd vissza. Volt megint rendőr, mentő, minden. És megoldottam.
Igaz, este nyolckor álltam fel a gép elől, mert a rendkívüli eseményről a jelentés akkor lett kész (közben folyamatosan a fülemen volt a telefon, mert hol az orvossal, hol a gyámmal, hol a szakmai egység vezetővel beszéltem), de nem borultam ki, még csak fáradt sem voltam különösebben. Inkább felpörögtem, kicsit féltem is, hogy mikor lesz meg ennek a böjtje.
Szerencsére ez már csütörtökön volt, úgyhogy rövidítettem a pénteken, és itt is volt a hétvége.

Anyut hazaengedték a kórházból, de a cukra sincs rendben, úgyhogy lesz mivel foglalkoznia a tüdőgyulladásból visszamaradt köhögés mellett. Már ajánlgattam neki szénhidrátszámolós oldalakat a neten, remélem komolyan veszi, és nem csak a gyógyszert szedi majd (annak nagyjából semmi értelme, ha nem számol).

Edzeni sajnos csak kétszer jutottam el, igaz kedden vettem csak bérletet. Nem baj, jövő héten szeretnék legalább háromszor, de akár négyszer is. Elég motiváló, hogy pénzbe kerül a bérlet, sajnálnám nem kihasználni, amit fizettem érte. Na, majd meglátjuk.

Tegnap babáztam a keresztlányommal, este színházban voltunk Charlieval.
Aham, a páholyunkban. Imádtam. És az előadás is szuper volt : "Család ellen nincs orvosság". Bohózat két felvonásban, nagyon jókat nevettünk, a színészek is lubickoltak a szerepben, igazán feltöltő volt az egész.
Utána elmentünk -a hagyományaink szerint- "mekizni", és a "szemetet" az autóban eszegettük, miközben kielemeztük az előadást.
Kimondhatatlanul jól esett minden egyes momentum a szombati napban (a délutáni csicsikálás is a színház előtt), úgyhogy számunkra egészségesnek nyilvánítom a napot mindenestől, még a végét is. Ámen.

Ma pedig...
Csak a szokásos, meg Anyut meg kellene látogatnunk, a fiúk jönnek haza az apjuktól, Belami megy vissza az egyetemre.
Ja, rácsűrtem, hogy vigye be a pszichiátriára a lányunknak a táskáját (megint úgy összekavarodtak a dolgok csütörtökön, hogy nincs vele elég cucc), mert ezért senki nem fog nekem autót adni, vonattal elmenne egy egész nap, postán meg drága, annyi ellátmányt azért nem kapok. Szóval megkértem, és megteszi nekem. Mondtam neki, hogy elég lesz a portán leadni, de ahogy ismerem meglátogatja a lányt. Hát... Nem tudom jó ötlet e, mert a cigarettát ki kellett vennem a táskából, mert ott nem lehet.

Azért remélem, hogy jövő héten gyakrabban tudok jönni. Jó lenne.