Nem, továbbra sincs még semmi!

Viszont szombaton a színház nagyon szuper volt, ezt láttuk. Plusz a szünetben összefutottam egy régi-régi kollégával, még valamikor 2004 környékén dolgoztunk együtt, mint munkaügyi mentor. Én épp válás után/közben voltam, akkor költöztem ebbe a városba a fiúkkal, ez volt az első munkahelyem az új életemben. 

Jaj, de nagyon régen volt! 

Még a főiskolát is csináltam a gyerekek mellett, meg akkoriban futottam bele abba a bántalmazó kapcsolatomba is, amiből rengeteget tanultam. Főleg azt, hogy mit ne csináljak soha többé. És hát, azonnal felismerem a fajtáját ennek a típusnak azóta is. 

Visszakanyarodva, gyorsan megbeszéltük a vécé előtt állva, hogy szervezni kell egy találkozót a nyolc mentornak. (Remélem jól emlékszem, hogy annyian voltunk!)

Vasárnap meg dolgoztam.

Igazából így is terveztem, mert pénteken valami oltahatatlan vágy fogott el egy itthoni nagyobb takarításra, főleg a fürdőben és a konyhában vízkőtlenítettem (nem tudom, van e erre jobb szó, de most nem jut más eszembe), meg porszívóztam, felmostam, stb... Közben a munkahelyi telefonom ott volt hallótávolságra, de más értelmeset nem csináltam rendes munka címén, azt vasárnapra hagytam. Vasárnap meg úgy belelendültem, hogy nagyon sokat haladtam, többet, mint egy nap szoktam. Szóval most valóban élveztem a kötetlen munkaidőmet, mert akkor dolgoztam, amikor a legjobban ment, és a pénteki takarításhoz is volt kedvem. Szerintem, ha a kettőt erőszakkal felcseréletem volna, akkor egyikben sem lett volna sok köszönet. 

Meg olyan is volt, hogy kimaradt majdnem két hét edzés.

Mikor hazajöttünk a Balatonról, egyszerűen semmivel nem tudtam rávenni magam, hogy mozogjak. Azt éreztem, ha a balatoni futás után rá kell állnom a futópadra, vagy meglátom Bíró Icát a képernyőn, akkor én abba belehalok, de komolyan. Tiszta depis lettem az edzés gondolatától is. Sajnos az evés gondolata viszont nem állt ennyire távol tőlem, sőt! Na mindegy, megengedtem magamnak ezt a luxizást, de múlt csütörtökön már Bíró Icával ugráltam, vasárnap meg futottam.

Aztán most erősen forog a fejemben, hogy eljárok egy terembe súlyokat is emelgetni, mert némi izomépítés kellene így ötven körül, meg a változatosság is gyönyörködtet.

Ígérem, hogy jövő héten beszámolok arról, hogy melyik termet néztem meg, mire jutottam ebben az ügyben. (Hátha ez rákényszerít, hogy ne csak fejben foglalkozzak ezzel.)