Amik most mennek nálunk

Na, átevickéltem valahogy a decemberbe, ráadásul elsejével új ciklusom is kezdődött, úgyhogy valamivel jobb most minden.
Semmivel nem eseménytelenebbek a napjaim, de valahogy nincs kedvem írni róluk. Inkább olvasok, vagy filmet nézek, most ezek kapcsolnak ki a legjobban.

Család.
Belami a szervezettel, amiben szekcióvezető, egy nagyobb rendezvényen van túl az AIDS világnapjával kapcsolatosan. Rengeteget dolgozott vele, de nagyon szépen ment minden: benne voltak a rádióban, a tévében, az újságban. (Ez volt a keddi program.)
(Ő tervezte ezt is lentebb.)

Kijárta, hogy kivilágítsák a Reök palotát Szegeden, és flashmob is volt: piros lufikat engedtek fel az égbe. (Ez pedig a napján, pénteken történt.) A WHO utolsó percben nyújtott támogatásával sikerült a flashmob, úgyhogy volt rá egy nap, hogy megvalósítsák. Sikerült, bár egy embernek két lufit kellett fogni, hogy kijöjjön a piros hurok, ami ezt az egészet jelképezi. Rövid videó itt.

Charlie januárban elmegy máshová dolgozni.
Ő fogja majd össze a projekteket, tehát főnök lesz több felelősséggel, több munkával, de több fizetéssel is.
Most épp pont nem volt mehetnéke, de butaság lenne nem meglépni ezt, úgyhogy változás jön, megint változás.

Kismacsó.
Őt most inkább hagyjuk, a tegnap miatt elég zabos vagyok rá (nem sikerült Anyu szülinapjára megérkeznie).
Amúgy csinálja a dolgát, de olyan kismacsósan: ahogy ő elképzeli, ahogy neki jó, ahogy ő gondolja, nagyjából figyelmen kívül hagyva mindenki mást.
Az a baj, hogy ezzel a viselkedéssel előhív belőlem egy csomó rossz érzést, mert nagyon emlékeztet valakire... Mondjuk magamra is rosszabb napjaimon, és ezt ma mondtam is neki, hogy én is rendkívül önző tudok lenni, de a tegnapi alakításával a lába nyomába se érek.
Na, majd túllendülünk ezen is.

Munka.
Nincs változás. Megyek, ha be vagyok osztva, megcsinálom, amit kell, de leginkább a szabadnapokat várom.
Ez a hónap is jó lesz, kevés a dolgozós nap, sok a pihenő.
Kicsit pánikoltam az ünnepek elosztásán, de olyan jól alakult számomra, hogy ünnepen nem is vagyok beosztva, és a két ünnep között is csak két napon. Összességében jobbat nem is kívánhattam volna.
Most múlt kedden voltam legutóbb dolgozni, és majd csütörtökön megyek legközelebb.
Pénteken színház, aztán a hétvége dolgozós, de utána megint tök jó lesz, egy éjszakám lesz 23-án. Meg utána még két nap ünnepek között és slussz.
Persze lesz közös karácsony a gyerekekkel, meg dolgozói karácsony is (21-22-én), de ezeket nem tekintem munkának, inkább kellemes ráhangolódásnak az itthoni ünnepekre.

Még sok az elintézésre váró dolog így ünnepek előtt, de nem stresszelek, meglesz minden. Legalábbis remélem. 😉

Ez van

Ma még csak csütörtök van, de már kipurcantam, pont a cél előtt.

Mondjuk ezt Charlienak annyira nem hangoztatom, mert ő tegnap este órákig feliratozta a riportfilmünket, szegénynek már majdnem kifolyt a szeme a fáradságtól, előtte meg 10 órát dolgozott a gép előtt (ugye, van "rendes" munkája is).

Én este tíz után kezdtem ellenőrizni a feliratot, és a fejembe vettem, hogy kijavítok minden kis- és nagybetűt, írásjeleket teszek, stb... Majd kétszer végignéztem a kész, feliratozott riportfilmet, úgyhogy nekem is ki akart már folyni a szemem, és kezdtem utálni a "gyereket" (filmet), végül ide is eljutottam.

Reggel meg!

Rémálmodtam az egyik szomszéddal, aki olyan, mint Magdi anyus volt a "Barátok közt"-ben, majd alig bírtam kimászni az ágyból.

Elkezdett fájni a fejem is, szóval kezd nagyon elegem lenni.
Ez van.

Kib.szott egy hős

Ha én egyszer rákötöm magam valamire!

Elmebaj, de én most MINDEN falatot számolok. Képes voltam ma is a gulyáslevesem összes hozzávalóját grammra pontosan megmérni, felvezetni a kalóriabázisra, aztán megmérni, hogy mennyi az annyi egy tányérban, stb..

A lökést ehhez a péntek reggeli mérlegelés adta: megmozdult az a fránya kg lefelé. Ráadásul a vártnál is jobban, szóval ez szárnyakat adott. 

Pénteken még a munkahelyen kiszámoltam, hogy a reggeli és az ebéd után hány kalóriám marad az uzsonnára és a vacsorára, és azt hogyan tudom "elkölteni" a helyi plázában, mert ott volt randim Levegővel. 

Szóval mikor eljött a vacsora ideje, akkor én célirányosan megindultam a kiszámolt kajám felé, mint egy ló a szemellenzőjével, és tényleg nem érdekelt sem a sültkrumpli, sem a sütik. Egy kib.szott hős vagyok, az már biztos.

Legveszélyesebb nap a szombat, de én továbbra sem hagytam magam.

Anyósomnál mindenből a felét szedtem a szokásos adagomnak, és láss csodát, úgy is totál jól laktam, ráadásul még kajakómában sem fetrengtem délután.

Este rukkola saláta, ujjnyi száraz vörösbor, mert élni tudni kell.

Azt hiszem közben a gyomrom is összébb szűkült, mert beérem kevesebbel, így tényleg nem nehéz tartani a saját magamra kirótt diétát.

Nyárra visszaszerzem azt a súlyt, amivel jól érzem magam, és az izületeim is tehermentesednek picit.

Egyszer már megcsináltam, most is menni fog.

Tudom, hogy erről is (mint a cipős terveimről) túl sokat írok, de ez foglakoztat, ez van. 

Meg a kimondott dolgoknak erejük van, és épp elég szégyen, hogy alig tudok felmutatni valami eredményt annak ellenére, hogy mennyit lamentálok erről. Épp itt az ideje, hogy eredményekkel (is) jöjjek.

Charlie csinálja a videót a bántalmazott nőkről.

Nem voltam túl nagy segítség neki, sajnos nem úszta meg, hogy ne nézze végig ő is az egész anyagot vagy százszor. Nem tudom mikor végez vele, és hogy milyen lesz, mert én elmondtam az instrukcióimat, de akkor is ő rakja össze, úgyhogy inkább őt fogja tükrözni, mint engem. 

Azt hiszem ezzel most elég sok melót raktam a nyakába, a jövőben visszább kell fogni magam, hogy mit vállalok el a nevében. Szerintem semmit nem fogok innentől. 

Az a helyzet, hogy az ő szabadidejét táblázom be olyan feladattal, ami az én munkámhoz tartozik, ráadásul tök ingyen dolgozik, maximum az én lelkes mosolyomért. Persze tudom, hogy milyen, és mennyire segítőkész, na ezt nem szabadna ennyire kihasználnom. Nem is fogom többé.   

Megyek, mert ezer a dolgom.

Keresnem kell a millió táskám között egy fényesebb feketét, mert az jobban illene az új cipőmhöz.

Csinálnom kell egy olajos masszírozást a képemen, mert elég zsír- és vízhiányos. 

Hajat mosni, kiválasztani, hogy mit veszek fel holnap, ilyenek.

Nehéz a nők élete, mondom én. ;-)