A tegnapi vacsora

Elképzelhető, hogy anyának nem vagyok rossz, de háziasszonynak, klasszikus feleségnek, hát őőő, khmm…

De azért nekem is vannak felfelé ívelő szakaszaim, a tegnapi pont egy ilyen nap volt.

Ott kezdődött, hogy én (érted, én, aki undorodik a nyers hústól) ráizgultam holmi karajszeletekre. Álltam a pult előtt, és bevillant, hogy én ilyenből tudnék valami jót csinálni, úgyhogy mindjárt vettem is belőle nem keveset.

Aztán, a férjem elképedt pillantásaitól követve, otthon azonnal elkezdtem a vacsorát csinálni, csak annyit engedtem neki, hogy a fűszerezésnél segítsen.

Picit fellazítottam a hús rostjait, fűszerezés után még kevés olajat is beledörzsöltem a szeletekbe, aztán sütőzacskóba pakoltam a húst, és be a sütőbe.

Míg párolódott a vacsora egy része, addig megcsináltam a másnapi szendvicseket, mosógépet indítottam, terítettem, teát főztem.

Majd szétvágtam a zacskót, és steak krumplit szórtam a szaftos húsok közé, és összesütöttem az egészet. Nagyon finom lett.

Mivel mindannyian otthon voltunk, leültünk együtt, és kedélyesen megvacsoráztunk.

Belaminak nem volt túl jó kedve, mert nem haladt az önéletrajzával, ami valamilyen pályázathoz kell, a lassú netet (nem is lassú) okolta, de szerintem simán fáradt volt (unja a mostani gyakorlatát).

Kismacsó meg megint azzal zárta az étkezést, hogy nem érti, miért nem főzök gyakrabban, mikor nagyon is jól tudok.

Aztán mindenki elvonult dolgára, én meg pár perc alatt rendet vágtam, úgyhogy mire Charlie bűntudattól mardosva visszajött, hogy segítsen, már készen is voltam.

A nap további részében halálra dicsérte az estét és a vacsorát, ami jól is esett, de főzni ettől még nem szerettem meg (ráadásul ő sokkal jobban tud).

Valahogy a takarítás közelebb áll hozzám. ;-)

Csütörtök este

Tegnap, ahogy befutott a buszom munka után, Charlie várt a pályaudvaron.

Elmentünk fagyizni, mert mit nekünk hideg, meg szél, a lényeg, hogy már nyitva van a kedvenc fagyizónk. 

Útközben láttunk egy világos labradort, aki háttal feküdt a kerítésnek, úgyhogy visszatolattunk az autóval, és lehúzott ablakon keresztül cukiskodtunk vele, de nagyjából lesz.rt minket, teljes érdektelenségbe fulladt a kísérletünk.

Aztán a zöldségesben bolyongtunk, igazából citromért mentünk, de mikor megláttuk az újkrumplit, meg a gyönyörű gombát, kitaláltuk, hogy sütőzacskóban sütünk egy csomó zöldséget vacsorára. Irtó finom lett, a fentieken kívül volt még benne kaliforniai paprika, cukkini, zeller, pici olívaolaj, kevés fűszer.  Egy ujjnyi száraz vörös volt hozzá a kísérő, tényleg nagyon jó vacsora kerekedett.

A végén már csak Kismacsó meg én maradtunk a konyhában, ráadásul azon kevés alkalmak egyike jött el, hogy a gyerek beszédes kedvében volt, úgyhogy a következőket tudtam meg.

-Versenyeket szeretne nyerni küzdősportban. (Én meg azt is utálom, hogy egyáltalán thai bokszol, nemhogy versenyekre járjon, ahol élesben verik szét egymást, de bölcsen hallgattam, hogy ne záruljon be, mint egy kagyló.)

-Gimnázium végéig ki fog derülni, hogy van e benne annyi tehetség és elhivatottság, hogy a fenti pont megvalósuljon. (Remélem nem ez lesz az útja, de ezt sem mondtam persze.)

-Ezzel párhuzamosan tanul, mert ha a második pont negatív lefutású lesz, meg amúgy is, szeretne az eszével (is) előrébb jutni. (Nos, neki pont az agyával kellene hasítania, annyira penge, de had szárnyaljon, had próbáljon mindent.)

-Utálja magában, hogyha valami (mondjuk a saját lustasága) megakasztja a rendszerét (mint például folyamatos edzés, saját fizikai határainak feszegetése), akkor leáll teljesen, alig tudja rávenni magát újra, hogy visszataláljon a régi kerékvágásba. (Na, ezt pont tőlem örökölte, én tudok teljes erőbedobással lelkesedni, majd hirtelen leállni, és nehezen visszatalálni a lelkesedésemhez, mint például... diéta. Hm.)

-Nem szereti, ha a szexuális életéről faggatom, erről nehéz beszélni neki. (Nekem meg muszáj tudnom, hogy a védekezést komolyan veszik, mert imádni fogom, ha nagymama leszek, de ez főleg az ő esetében ((16 lesz)), rohadtul ráér még.)

Aztán Charlieval megnéztük a Trónok harcának legújabb részét.

Sajnos én már nem szeretem ezt a sorozatot, nekem túl sötét, középkori,véres, durva, szóval rossz érzéseket kelt bennem.

Közben megérkezett Belami is, igen fáradtan és éhesen, nagyjából vele zárult a napom, mielőtt ágyba zuhantam. 

Valahogy így volt a csütörtök este.  

Minden tökéletes

Ebben a városban ma mindenki azt gondolta, hogy a karácsonyi punnyadás után úsznia kell.
Mikor 11 körül megérkeztünk az uszodába, akkor egy pillanatra úgy éreztem, hogy hátraarcot kellene csinálni, aztán bevetni magam inkább a turkálóba, de végül mégis maradtunk. Én beálltam a kígyózó sorba, Charlie meg odament az üres információs pulthoz, ahonnan egy perc múlva, üdvözült mosollyal az arcán két karszalaggal integetett, hogy menjek.
Ugyanilyen szerencsénk volt az úszással is, kifogtunk ketten egy pályát, ahonnan elmentek, úgyhogy vígan úsztunk 35 percet, aztán már mentünk is zuhanyozni, mert ennyi pont elég volt az egészből.

Következő napirendi pont a turkáló volt, addig Charlie lemosta az autót, én meg irtózatosan jól szórakoztam. Végül semmit nem vettem, de akkor is szuper volt, teljesen kikapcsolt.

A könyvtárban még felvettük az előjegyzett könyvemet (Suite Francaise), meg bevásároltunk.

Aztán én kipakoltam, mosást indítottam a vizes fürdőruháknak, törölközőknek, Charlie meg összeütött egy kis tejszínes-sajtos párolt zöldséget, mert elegünk lett a töltött káposztából, egyszerűen lefagyasztottam a végét.

Itt a finomság a wokban.

Egy pohárka száraz fehér borral minden tökéletes. :-)

 

Tegnap esti vacsora Charlietól

Gyönyörű színes paprikákból, paradicsomból, gombából, póréhagymából, sonkából, pici füstölt szalonna is volt benne. Nyamm!
Neve? Ja, az nincs. :-)

Ez jó

Szombat esti vacsora.

Charlie tesójáék most jöttek haza Sziciliából, és kaptunk remek jó olívaolajat, meg oreganót, parmezánt. Vettünk hozzá mozarellát, bort, és kész is lett a vacsink.

 

Na még ehhez lett tegnap egy mobil klímánk (ezt lehetett azonnal beszerezni), úgyhogy nem nagyon lehet okom panaszra. Illetve van, csak erről meg nem beszélhetek. Sajnos.