Minden tökéletes

Ebben a városban ma mindenki azt gondolta, hogy a karácsonyi punnyadás után úsznia kell.
Mikor 11 körül megérkeztünk az uszodába, akkor egy pillanatra úgy éreztem, hogy hátraarcot kellene csinálni, aztán bevetni magam inkább a turkálóba, de végül mégis maradtunk. Én beálltam a kígyózó sorba, Charlie meg odament az üres információs pulthoz, ahonnan egy perc múlva, üdvözült mosollyal az arcán két karszalaggal integetett, hogy menjek.
Ugyanilyen szerencsénk volt az úszással is, kifogtunk ketten egy pályát, ahonnan elmentek, úgyhogy vígan úsztunk 35 percet, aztán már mentünk is zuhanyozni, mert ennyi pont elég volt az egészből.

Következő napirendi pont a turkáló volt, addig Charlie lemosta az autót, én meg irtózatosan jól szórakoztam. Végül semmit nem vettem, de akkor is szuper volt, teljesen kikapcsolt.

A könyvtárban még felvettük az előjegyzett könyvemet (Suite Francaise), meg bevásároltunk.

Aztán én kipakoltam, mosást indítottam a vizes fürdőruháknak, törölközőknek, Charlie meg összeütött egy kis tejszínes-sajtos párolt zöldséget, mert elegünk lett a töltött káposztából, egyszerűen lefagyasztottam a végét.

Itt a finomság a wokban.

Egy pohárka száraz fehér borral minden tökéletes. :-)

 

Suite Francaise

Itt is köszönöm Taminak, hogy a figyelmembe ajánlotta a könyvet! :-)

Szóval tegnap megláttam Tami blogjában a könyvajánlót, és egyből rákattantam a témára.
Gyorsan kiderítettem, hogy van már film is, és kivételesen előnyben részesítettem, de ez csak időhiány miatt van így.

Elnyávogtam Charlienak, hogy én akarom azt a filmet azonnal, és ő meg is szerezte nekem. Főleg, hogy tegnap este meccs volt a tévében, és így legalább nem zavartam a köreit: én a fülessel elmerültem a romantika világában, ő meg kedvére hangoskodhatott a tévé előtt.

Vénásan kaptam a romantikát.
Nekem ez a film nagyon tetszett. Finom volt, halk, kitartott képekkel, valódi háttérrel.
Elhittem a színészek játékát, és tetszett, hogy a főszereplők jelleme nem fekete és fehér volt csupán, hanem ellenpontozással tették izgalmassá a karaktereket.
Fantasztikusak voltak a jelmezek, és a sminkek is pont passzoltak mindig. Voltak halál természetesek, ha úgy kellett lennie, és korabelien erősek, ha meg amúgy. Nem győztem gyönyörködni.

Nem olvastam el a kritikákat előtte, mert befolyásolni tud, keresem a felrótt hibákat a filmben, és ez zavaró.
Annyi háttér információt engedtem meg magamnak, amit Taminál is olvastam, hogy az írónő zsidó származású, és a harmincas években több regénye megjelent.
A Suite Francaise egy öt kötetesre tervezett regényfolyam első két része, a többiről csak jegyzetek maradtak fent, mert az írónőt elhurcolták Auschwitzba, és ott is halt meg.

Vegyétek, vigyétek!
Szerintem érdemes elolvasni a könyvet, és megnézni a filmet. Én most felcseréltem a sorrendet, remélem nem bánom meg!