A felolvasó

Pár éve először a könyvet olvastam, aztán kicsit vonakodva, de megnéztem a filmet. 

A jó könyvek megfilmesítésétől mindig félek picit, mert nagyon el lehet szúrni az egészet, de ebben az estben nem ez történt. Szerintem a film is zseniális a főszereplőkkel együtt.

Kate Winsletet én sokáig nem igazán kedveltem színésznőként, de aztán egyre jobb szerepekben láttam, egyre hitelesebben játszani, úgyhogy ma már teljesen mást gondolok erről. 

Ebben a filmben meg olyan jól hozza Hanna karakterét, hogy bámulatos. 

A fiatal Michaelt játszó színész David Kross játéka ugyancsak lenyűgöző.

Pontosan nem is tudom melyik szál fogott meg jobban: az idősebb nő és a kamasz fiú szerelme, vagy a háború felelőseinek keresése. 

Mindkettő olyan finoman, érzékenyen van kibontva, hogy engedi a saját vélemény formálódását, nem akar az ember szájába rágni semmit. Inkább elgondolkodtat, napokig tűnődik az ember rajta.

Tegnap valahogy előkerült a tévénk tárhelyéből (felvettem pár hónapja).

És megint leragadtam a képernyő előtt, odaszögezetten néztem újra végig az egészet. Tipikusan az a film/könyv, amit pár évenként elő lehet venni nyugodtan, mert mindig tud valami újat adni, mutatni. 

Most a holokauszton gondolkodtam el.

Borzasztóan megvisel ez a téma, kifejezetten kerülni szoktam az ezzel kapcsolatos könyveket és filmeket, mert nem tudok mit kezdeni az emberi lét legsötétebb legmélyével, mikor az egyik ember azt gondolja, hogy irthatja a másikat valamiért.

A könyv után tűnődtem el először arról, hogy miért is történhetett meg ez, és mi járhatott az emberek fejében, akik ott dolgoztak a tömegmészárlás színhelyein.

Mert mindig az zavart meg a legjobban, hogy hirtelen honnan lett az a sok gonosz ember akkor és ott, és miért nem fogtak össze a "normális" emberek, miért hagyták ezt megtörténni.

A könyv nem megmagyarázni akarja ezt, csupán elmeséli különböző nézőpontból ugyanazt. 

Hanna a maga egyszerűségében meg van győződve arról, hogy a munkát a lehető legjobban kell elvégezni, a parancsot meg teljesíteni. A tanulatlansága miatt ez a szabály a kapaszkodója a világban, de a háborúban ugyanez átlöki egy olyan határon, ami felfoghatatlan. Nekem. Itt és most. Meg az ítélkező bírónak, ott és akkor. 

Ő meg csak néz, és ártatlan szemmel kérdezi, hogy de hát akkor hová tette volna a többi embert, ha "nem csinál helyet"? Olyan hátborzongató, és gyomorforgató, hogy nem érti. Még mindig nem érti.

Csak talán legbelül, mélyen. 

Vagy inkább érteni szeretné. Nem tudom. De elfogadja, hogy büntetést érdemel.

Michael meg...

Ő nem ölt meg senkit, de ő is hallgatott, ahogyan a felnőttek körülötte. Ők mennyire bűnösök? Mert azok, ez nem is kérdés. 

Sajnos nem tudok elvonatkoztatni attól, ami most történik.

Az iskolázatlan tömegektől, a tömény, irányítható butaságtól. Meg azoktól (magamat is beleértve), akik inkább ki akarnak maradni a véleményformálásból, mert az nyugisabb. 

Hová vezethet ez?

Megismétlődhet az az iszonyat? Vagy új arculattal közelít valami hasonló?

Ilyenkor bújok bele a saját, személyes kis terem által nyújtott boldogságba. Mert rohadtul féltem az enyémeket.    

És akkor a szociális szféráról is essen szó

Ha már ez egy ilyen nap, akkor had meséljek a saját szférám nehézségeiről, mert ezt a cikket akár én is írhattam volna: http://mno.hu/magyar_nemzet_belfoldi_hirei/csaladgondozoi-varolistak-johetnek-1285856
Elárulom, hogy a kezdő kolléganőm 84 ezer forintot keres!!! Nem, nem írtam rosszul. És elárulom azt is, hogy nem sokkal keresek többet én sem.
Ráadásul a vizionált várólista máris létezik, mert tényleg rangsorolni kell az eseteket, egyszerűen nem győzzük másképp hárman! ebben a kisebb városban, ahol rengeteg a szociálisan hátrányos helyzetben lévő ember.
Így természetesen kiég a szakember, és elhagyja a pályát. Ja, és közben a társadalmi változások miatt egyre több a probléma, és egyre súlyosabbak. Ezzel fordított arányban egyre kevesebb a szakember.
Hová tartunk? Mi lesz így? Anarchia? Polgárháború? Jaj, nem szabad nekem ezen gondolkozni! :-(

Azért bemásolom:

"Ha ismét elmarad az ígért béremelés a szociális szférában, az a működésképtelenség szélére sodorhatja annak egyes ágazatait. A lapunknak nyilatkozó szakértők szerint a gyermekjóléti szolgálatok már eddig is súlyos szakemberhiánnyal küzdöttek, ha nem lesz béremelés, az sem kizárt, hogy várólistákat kell majd bevezetni, mert nem lesz elég családgondozó, aki időben el tud jutni a bajban lévő gyerekekhez. Cser Ágnes, az MSZ-EDDSZ elnöke szerint azonban nem került le a napirendről a bérrendezés kérdése, azt holnapi ülésén tárgyalja a kormány.

Április 22-i ülésén visszadobta, május 6-i ülésén pedig nem tárgyalta a kormány a szociális szféra idén júliusra tervezett bérrendezésről és a jövő évi életpályamodell bevezetéséről szóló koncepciót. Értesüléseink szerint a kabinet annak ellenére döntött így, hogy a beterjesztő Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) mellett mind a béremelést, mind a szociális életpályamodell bevezetését támogatta a Varga Mihály vezette Nemzetgazdasági Minisztérium is, vagyis minden bizonnyal meglesz a fedezet a béremelésre, ha a kormány szabad utat ad neki.

A bérrendezés és az életpályamodell 93 ezer ember bérét rendezné, köztük a bölcsődei kisgyermeknevelőkét, a gyermekvédelemben dolgozókét és az idősgondozókét, akik a többi nemzetgazdasági ágazathoz képest nagyon keveset keresnek. A szociális bértábla mind az egészségügyi, mind a pedagógus-bértáblától jelentősen elmarad, egyes kategóriákban akár az 50 százalékot is meghaladja a bérek közötti különbség.

– Már most is működési gondokkal küzd a gyermekvédelem, a családgondozói állások 20-30 százaléka folyamatosan betöltetlen, ami a munka hatékonyságának rovására megy. Ha nem lesz sürgősen béremelés, még többen hagyják majd el a pályát, ami a működésképtelenség szélére sodorhatja a gyermekjóléti szolgálatokat – jelentette ki lapunknak Takács Imre, a Magyar Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálatok Országos Egyesületének elnöke.

A szakember szerint az alacsony, mintegy 80 ezer forintos fizetések, az óriási pszichikai nyomás és lelki teher miatt már most is tömegesen hagyják el a pályát a családgondozók, ezért rangsorolni kell az eseteket aszerint, hogy melyik gyerekhez menjenek ki azonnal, és melyikhez csak később. Ez már önmagában is óriási probléma, de ha még kevesebb családgondozó lesz, akkor meg kell fontolni a várólisták bevezetését is, hiszen egyszerűen nem lesz ember, aki meglátogassa a veszélyeztetett gyereket. „El tudja azt képzelni, hogy a bejelentéstől számított egy hónap múlva megy ki valaki egy gyerekhez, addig pedig zavartalanul folytatódik a szenvedése?” – tette fel a kérdést Takács Imre.

A szakember szerint kollégái megalázóan keveset keresnek, két ember munkáját végzik, óriási felelősség terheli őket, és még a közvélemény is őket hibáztatja, ha napvilágra kerül egy újabb gyermekbántalmazási ügy, pedig ők mindent megtesznek az esetek felderítéséért, de nincsenek elegen, ezért már csak a „tűzoltásra” marad idejük. Takács leszögezte: ahhoz, hogy ne szaporodjanak el az olyan elképesztő esetek, mint a szigetszentmiklósi ügy, ahol a vád szerint a szülők mintegy hét éven keresztül bántalmazhatták brutálisan a gyerekeiket, mielőtt kiemelték volna őket a családból, jelentős, 50 százalékos béremelésre lenne szükség. Leszögezte: korábban a gyermekvédelmi szakemberek ugyanannyit kerestek, mint a pedagógusok, ma azonban körülbelül 50 százalék a különbség a bérek között, ami tarthatatlan.

– Összeül a szociális ágazati sztrájkbizottság, hogy kidolgozzunk egy olyan tervet, amellyel esetlegesen rá lehet bírni a kormányzatot az ígéretek betartására – mondta lapunknak Szűcs Viktória, a Bölcsődei Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének (BDDSZ) elnöke. A szakember leszögezte: sztrájkolni még nem tudnak, mert a kormánnyal nem sikerült megállapodni a minimális feltételek biztosításáról. A kormány – szerintük sztrájk- és alaptörvény-ellenes – állásfoglalása miatt bírósághoz fordulnak, de az eljárás ideje alatt nincs jogszerű lehetőségük a munkavégzés korlátozására.

Szűcs leszögezte azt is: a kabinet a múlt szerdai kormányülésen szinte pontosan ugyanannyi pénzt, 15,8 milliárd forintot különített el az egészségügyi dolgozók béremelésére, mint amennyire szükség lenne a szociális szféra helyzetének legalább minimális rendezéséhez. Csakhogy míg a kórházi dolgozók már tavaly és idén is 53 milliárd forint pluszt kaptak az addigi bérükhöz, addig a szociális szférában dolgozóknak 2008 óta nem emelkedett a 2014-es választások előtt bevezetett csekély mértékű ágazati pótlékot leszámítva. Szűcs leszögezte: természetesen nem az egészségügyi dolgozóktól sajnálják a pénzt, csak azt szeretnék, hogy végre a szociális szféra bérei is megkezdjék a felzárkózást. Az egység jegyében éppen ezért részt is vesznek az egészségügyi dolgozók mai demonstrációján.

Cser Ágnes, az Magyarországi Munkavállalók Szociális és Egészségügyi Ágazatban Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének (MSZ-EDDSZ) elnöke azonban cáfolta, hogy lekerült volna a napirendről a kérdés, és ellenzéki hangulatkeltésnek minősítette az erről szóló híreket. Kijelentette: a kormány korábbi ülésén kisebb kiegészítést kért a koncepcióval kapcsolatban, amit teljesíteni lehetett, így a kabinet holnapi ülésén újra terítékre kerül a bérrendezés kérdése és az életpályamodell.

Lapunk megkereste az ügyben a területért felelős, Czibere Károly vezette társadalmi felzárkózásért és szociális ügyekért felelős államtitkárságot is. Szűkszavú válaszuk arra utal, nem lesz külön tétel a szociális dolgozók béremelése a jövő évi költségvetési javaslatban, legjobb esetben a tartalékok terhére szerezhetnek némi pénzt erre a célra. Az államtitkárság ezt írta: „a jövő évi költségvetésben jelentős tartalékok vannak, amelyet igyekszünk a lehetőségek szerint e probléma megoldására fordítani, a béremelés csak ebben az esetben valósulhat meg”."

Sötét gondolatok a kollektív jövőnkről

Olvasok kettő blogot, amit orvosok írnak. Mindkettő állami kórházban dolgozik, és nagyon elkeseredett.

Én meg attól rettenek meg, hogy Belami is így pofára esik majd. Most még olyan lelkes, annyira friss, lendületes.
Tavaly kifejezetten jól érezte magát a kórházi gyakorlaton, minden este hosszan mesélt róla, hogy mit próbált ki, milyen műtéten volt bent. Nagyon élvezte. A nővérek szerették, kényeztették, bejuttatták mindenhová. Volt kedvenc betege, aki csak őt akarta, elzavarta a nővérkét maga mellől, hogy Belami menjen vért venni, tisztázni (ápolási gyakorlat volt, mindent csinált).
Örültem, hogy elismeri az ápolók munkáját (is), és remélem, hogy soha nem felejti el, amit erről akkor gondolt. Annyira szeretném, ha nem csak orvos lenne, hanem nagyon jó orvos. Azt igazán szeretném.

Egy ideje más füllel hallgatom, amit az emberek az orvosokról mondanak. Elkeserítő. Az emberek nagy része utálja az orvosokat, vagy legalábbis sztereotípiák mentén gondolkozik róluk. Ettől összeszorul a szívem, mert Belamira gondolok. Hogy mennyit tanul, és még mennyi rengeteget fog, aztán meg mekkora felelősség lesz rajta, és mégsem lesz megbecsülve esetleg. Vagy utálni fogják azért, mert orvos, mert gennyesre keresi magát a szemétláda, ilyenek. Meg minek kapnának több fizetést épp ők, hiszen más is végzett egyetemet.
Aham. Mindenki előtt nyitva áll a lehetőség, hogy orvosira járjon. Meg lehet próbálni, aztán összehasonlítani bármivel. Addig meg...
Nem véletlen, hogy aláíratják velük: vissza kell fizetni a képzés árát, ha elmennek külföldre. Mert elmennek sajnos. És aki menni akar, az még az aláírt papír ellenére is menni fog, mert meg fogják fizetni máshol a tudását.

Szóval nem tudom mi van/lesz ebben az országban, ahol nem érték, aminek annak kellene lennie.
Arról majd egy külön bejegyzés lesz, hogy mi folyik a szociális szférában. Egyszerűen elkeserítő. Még nekem is, aki pedig nem szokott/szeret politizálni.
Megmondom őszintén nagyon-nagyon sötéten látom az ország jövőjét.