Osztálytalálkozó: Part 2.

Tegnap volt a főiskolai találkozó második része.

Ezen már többen voltunk, mint a múltkor, és most is nagyon jó volt. 

No, meg előtte a készülődés.

Én azt mindig nagyon szeretem. 

Alapvetően valamilyen nőies kis ruhában szerettem volna menni, fehér tornacípővel, fehér táskával, farmerdzsekivel. Jó sok ékszert terveztem, hogy minél vagányabb, hippisebb legyen a szerelésem. A baj csak az volt ezzel, hogy egyáltalán nem volt jó idő, bár az eső épp nem esett. (Még szerencse a fehér vászoncipő miatt.) Végül eszembe jutott, hogy van nekem ilyenem, 

ezzel kiütöm a fázást, mint lehetőséget. És tényleg kellett már éjszaka hazafelé, pedig csak az egyik társam autójáig mentünk. Bent, az étteremben meg elég volt a farmerdzseki. Azért döbbenetes, hogy május közepén nem tudom még mindig elrakni a téli holmijaim egy részét. (Áprilisban a béleletlen bokacsizmámban voltam, és egyáltalán nem volt túlzás, akkor is hideg volt, meg esett.)

A smink szinte láthatatlan volt, nyilván, ezt tart a legtovább megcsinálni. Közben rádöbbentem, hogy időszerű lenne lecserélnem a szempillaspirálomat, meg az alapozóm is elég régi. Sajnos, még nem sikerült igazán jó spirált találnom, pedig az előzőt is hosszas kutatás után vettem meg. Leginkább olyat vadászok, ami inkább sűríti a szempillát, nekem nem annyira fontos, hogy hosszú, és ívelt legyen. Tudtok ilyet? Előre is köszi a tippet! 

A találkozón úgy terveztem, hogy bármit megengedek magamnak, amit megkívánok.

Így száraz fehérborral indítottam (Irsai Olivér),

majd rendeltem egy Cézár salátát, utána benyomtam még egy kör bort. Irtó jókedvem kerekedett, mert mostanában nem ittam alkoholt, a kaja ellenére is a fejembe szállt. Ez egyáltalán nem volt baj, mert beszédesebbé váltam, elég visszafogott tudok lenni, ha négynél többen vagyunk. Nem tudom miért van így, de nagyobb társaságban egyből megfigyelő állásba helyezkedek, és ebből elég nehéz kimozdulnom. 

Végül még desszertet is kértem, és úgy éreztem, hogy kidurranok. 

Az évfolyamban öt férfi volt, ebből egy jött el, aki már régesrég nincs a szociális szférában, sőt, külföldön dolgozik, úgyhogy kikérte mindannyiunk számláját, és kifizette. Nem akarom tudni, hogy mennyi volt a végösszeg, de olyan cukin csinálta, hogy inkább kellemes és aranyos meglepetés volt, mint kényelmetlen, pedig ...  

Rengeteget beszélgettünk, sztorizgattunk a régi időkről (nekünk még több napos elvonulásaink -tréningjeink- voltak, ahol ment ám a kocsmázás, bulizás), és tisztázódott néhány félreértés is, amin nagyokat nevettünk. Én még a házunk előtt, az autóban, is dumáltam vagy fél órát a csajjal, aki hazahozott, Charlie már nem tudta elképzelni, hogy hol vagyok ilyen sokáig. 

Még lemostam magamról a vakolatot, meg zuhanyoztam, azán bedőltem az ágyba.

A mai nap pont olyan fáradtan kezdődött, mint a tegnap befejeződött.

Mindegy, ma nem terveztünk semmit, meg az idő is utálatos. Kismacsó fent maradt Pesten, nyomja egyik vizsgát a másik után, azt mondja, ott jobban tud rá készülni.

Belami szerdától vasárnapig Spanyolországban van/volt egy orvosi képzésen, irtó szép helyeket fotózott, mikor épp nem volt kötött program. 

Pénteken, hirtelen felindulásból kitaláltam, hogy kiveszem a hétfőt és a keddet szabinak.

Rábeszéltem Charliet is, akinek jó sok mérnöki munkája van, szóval ő nem pihengetni fog. Nekem is lenne mit bepótolni itthoni munkában, de szerintem elmegyek reggel a kedvenc turimba, utána meg lehet, hogy eljön Belami, mert ő is kivette a hétfőt.

Jól fog indulni a jövő hét, az eső ellenére is.