Tablóm

Kicsit irányvesztett voltam a hét elején, meg előtte, aztán történt valami, amiről majd később, úgyhogy kezedek megint irányba állni.

Az elmúlt napok rövid "tablója".

• Két hete voltunk a hegyekben megint, aminek a fele munka volt Charlienak, de azért pihentünk is, jó volt.
• Arra jöttünk haza, hogy Belami hozta az új autójukat megmutatni. Még esküvő előtt eladta a legénykori sportos kis autóját, olyan bealmis volt, Ági kis autóját meghagyták városi szaladgálósnak, ez pedig már egy komoly, családi autó.
• Szépen visszarázódtak a hétköznapokba, Belami készül a szakvizsgára, de még előtte a főnöke elcipelte egy barcelonai konferenciára múlt szombattól keddig. Tegnap azt mondta, hogy innentől eltűnik kicsit, mert muszáj a felkészülésre koncentrálnia. 
• Kismacsóék hónap végén jönnek haza, de azért telefonon és messengeren folyamatosan kapcsolatban vagyunk. Jól vannak ők is.
• Holnaptól vasárnapig szalmaözvegy leszek, Charlie elmegy horgászni a tesójával, meg annak egy barátjával, mi meg Mórral itthon maradunk. Azt hiszem rengeteg, tényleg rengeteg filmet fogok megnézni, és a futópadon is minden nap dübörgök majd. Hajat is akarok festeni, meg ilyenek, de szerintem már az első este nagyon rossz lesz Charlie nélkül. Mórról nem is beszélve, teljesen oda lesz, meg vissza, mert neki a falka úgy teljes, ha mindhárman itthon vagyunk. Fura lesz.

Hétvégés poszt

A péntek egy nagyon szuper nap volt.

Végre kicsíphettem magam a kávézós találkozó, meg a színház miatt.
Mostanában már kezdtem unni, hogy a szabadidőcipő, meg a kényelmes, sportos ruhák lassan hozzám nőnek, és azt is elfelejtem, hogy vannak azért csinos ruháim is.
Ennek jegyében szép piros manikűrt csináltam, meg egy lightos sminket erőteljesebb színű rúzzsal, a fekete nadrág & blúz együtteshez. Ehhez minden kiegészítőm vörös volt, mint a körmöm (fülbevaló, nyaklánc, sál és a kabátom).
Elővettem a bokacsizmámat is, ami emel rajtam pár centit. Ez az, nagyon kényelmes:

A kávézás jól sikerült, végül színház előtt még haza is jöttem, pedig úgy készültem, hogy a kávéházból egyből a színházba megyek.

A színházi bérletünk első előadása a Csárdáskirálynő volt, amitől picit tartottam, mert nem annyira csípem az operettet, de nagyon kellemes csalódás volt, rendkívül jól szórakoztunk. (Annyira, hogy szombaton, de még ma is énekelgettük Charlieval az ismert dalokat, meg a youtuben is ezt hallgattuk.)
Aztán ettünk egy mcdonalds-os menüt, mert ez már hagyomány nálunk: a jó kis kultúrálódás után tömni némi szemetet is magunkba.

Szombaton keresztlányozás, ma meg csak úgy voltunk.
Glamourozni nem állt szándékunkban, de elromlott az elektromos fogkefénk, meg Charlie szakállnyírója sem volt az igazi, úgyhogy elmentünk a Média Markt-ba, mert oda a neten kinyomtatott kupon is jó volt (csesztem újságot venni).

Beszéltem Belamival, aki még a konferencián van Szerbiában, jól érzi magát... Nagyon is.
Úgy tűnik tetszenek neki a szláv arcú lányok, Oroszországban is bukott rájuk, meg azóta is. Úgy tűnik neki ez a gyengéje.
Azt mondja, hogy rengeteg a meleg fiú a konferencia résztvevői között, gyakorlatilag rajta kívül két-három hetero srác van, meg húsz homoszexuális. A többiek meg lányok, összesen hatvanan vannak.
Szerencsére jól vette, hogy rákérdeztek nála, hogy neki mi az irányultsága, s miután ezt tisztázták, tök jól elbandáztak egymással. (Belami nem homofób, de nem annyira természetes ez neki, mint például nekem).

Most pedig megnézek valami filmet még, mert reggel a kozmetikusnál kezdek, és egyéb dolgokat is terveztem hétfőre. A jövő hétre. 😉

Csütörtök este, péntek: a konferencia napja

A tegnapi nap kuka volt, mert este is folytatódott a szétszórtságom, és inkább megnéztem egy filmet, amit már láttam, minthogy hasznos dolgokat csináljak.
Ültem egy fél tányérnyi chilis bab paradicsomos levével a kezemben a fotelben, és úgy néztem azt a hülye filmet, mintha soha nem láttam volna, bár mondjuk tényleg nem emlékeztem, hogy ki az elrabló, aki egy mély gödörben tartja az áldozatait. És nem, nem volt poén, hogy ki az, úgyhogy másodjára is megszívattam magam ezzel a filmmel.

Reggel kicsit jobb volt, kialudtam magam, vígan készülődtem a konferenciára.
Charlie mondta, hogy kiugrik értem a munkából, és kivisz az állomásra, hogy ne kelljen cipelni a laptopot, egyebeket.
Mondjuk a laptop pont nem volt nehéz, de örültem a felajánlásnak, mert így csini csizmát tudtam húzni a fekete kötött ruhámhoz, amihez  -alkalomhoz illően- fehér kiegészítőket választottam.
Így ráérősen sminkelni is tudtam, olyan szép natúrt.
Már teljesen kész voltam, mikor Kismacsót ébresztettem, úgyhogy megpördültem előtte, és kérdeztem, hogy szép vagyok e. Megpróbálta résnyire nyitni a szemét, majd közölte, hogy az.
Firtattam a sminkem is, de erre nem reagált, helyette ült az ágyában csukott szemmel, és elkezdte darálni: "Még a beszélgetés elején szeretném tisztázni, hogy a riport a riportalany beleegyezésével kerül rögzítésre, és tájékoztattam arról, hogy a film egy konferencián, a témával foglalkozó szakemberek előtt kerül levetítésre."
Nos igen. Az elmúlt héten annyiszor hallotta a készülő filmet, hogy kívülről megtanulta a szövegét. :-)
Ezek itt a jegyzetek, ami alapján én a riportot csináltam (na mely lapok lehetnek azok?), Charlie meg a vágást, összebarkácsolást:

Azt hiszem magasra tettük a lécet az első előadással, amiben a kolléganőm részletezett egy esetet, utána volt a riportfilm, majd egy lezáró, nagyon megható videó.
Nálunk a nagyfőnök a legjobb mérce, mert ha ő csendben néz valamit, akkor az jó, érdekfeszítő. És a mi előadásunk alatt meg sem mukkant. :-) A későbbi előadások folyamán viszont elég sokat beszélgetett a mellette ülő polgármesterrel. ;-)

Jaj, és benne leszek a tévében!
Na jó, csak a lakhelyem szerinti csatornán, de akkor is.
Erre nem számítottam, úgyhogy ennek megfelelően elég béna is voltam, inkább lapozzunk.

Nagyon elfáradtam a nap végére.
Azt terveztem, hogy meglepem magam egy péntek délutáni turkálással, de minden sejtem az ágy után kiáltott, úgyhogy azonnal hazajöttem, lehántottam magamról a csinit, micellás vízzel letakarítottam a sminkem, és aludtam egy jót.

Most pedig kezdődik a hétvége!!!! :-)



  

Most inkább csak a jóságokat mondom

Megvan Belami 5. féléve az orvosin, hát halleluja, meg ilyenek!
Ennek örömére széttépte magán a pólót, mert valamivel emlékezetessé kellett tenni ezt a dolgot.

Kismacsó bizonyítványa meg megint csak azt bizonyította számomra, hogy ezt a gyerekemet is tenyerén hordozza a Sors, mert ennyi tanulással (nullához közelivel) ilyen jó eredményt elérni...
Nincs négyesnél rosszabb jegye a gimnázium első félévében, és mosolyogva dicsértem, de közben bevillant az is, hogy szívlapáttal fogom szétverni, ha ezt a hihetetlen éles eszét elfecsérli nekem, az biztos.
Még amúgy nem vagyok ideges, mert Belami is a gimi második évében kezdett tanulni (addig ő is elég lazán kezelte ezt a kérdést), aztán csak nincs baj.

Meg azt is a nagy jóságok közé sorolom, hogy megvan az első riportom egy bántalmazott nővel, és sikerült tök egyedül megcsinálnom.

Tegnap este nagy lelkesen gyakoroltam az állvány összerakását, meg a gép rászerelését, közben vigyorogva mondom Kismacsónak: -Azért milyen cool vagyok már, hogy ezt is megtanultam.
Mire ő: -Most arra vagy ilyen büszke, hogy be tudsz kapcsolni egy gépet?
Hát csak azért nem vágtam végig rajta az állvánnyal, mert mókásnak találtam én is a beszólást, meg tényleg örültem magamnak, hogy meg tudom csinálni.

A riportnál az alany, és én is nagyon izgultunk, és az külön aranyos volt, hogy a hölgy megnyugtatott: ha nem sikerül a felvétel, akkor jövő héten bejön újra, és felvehetem megint.

Nos, nem bénáztam el semmit, minden, aminek kell, látszik, és hallani is lehet a riportot.
Kb. hat kérdésem volt, a sorrendet a beszélgetés iránya szabta meg, és egy idő után már egyikünket sem feszélyezte a kamera.

Tegnap este alaposan felkészültem a kérdésekből.
Összeírtam, amiket tanácsoltatok, meg megnéztem Jakupcsek Ridikül műsorát is a bántalmazásról (Kösz Tami az ötletet!), hát Feldmár András nagyon tanulságos volt nekem.
Tervben van még néhány riport ugyanezekkel a kérdésekkel, nagyon érdekes lenne összehasonlítani a válaszokat ugyanarra a kérdésre, talán így kellene megvágni a filmet.
Hmmm. Meglátjuk.

Charlie a távolból szurkolt nekem a riporthoz, és mikor felhívott, akkor így üdvözölt: -Szia te Spielberg és Jakupcsek törvénytelen gyermeke! Hogy sikerült a mű? :-)

Aztán.
A munkával kapcsolatosan elég sok a sz.r, sajnos megvalósulóban a decemberi jóslatom: szakemberek ugranak egymás torkának (központ vs. szolgálat), és én ebben az élen járok, de csöppet sem vagyok rá büszke, szóval ezt inkább hagyjuk is ezen a szép napon.
Peace!