Most inkább csak a jóságokat mondom

Megvan Belami 5. féléve az orvosin, hát halleluja, meg ilyenek!
Ennek örömére széttépte magán a pólót, mert valamivel emlékezetessé kellett tenni ezt a dolgot.

Kismacsó bizonyítványa meg megint csak azt bizonyította számomra, hogy ezt a gyerekemet is tenyerén hordozza a Sors, mert ennyi tanulással (nullához közelivel) ilyen jó eredményt elérni...
Nincs négyesnél rosszabb jegye a gimnázium első félévében, és mosolyogva dicsértem, de közben bevillant az is, hogy szívlapáttal fogom szétverni, ha ezt a hihetetlen éles eszét elfecsérli nekem, az biztos.
Még amúgy nem vagyok ideges, mert Belami is a gimi második évében kezdett tanulni (addig ő is elég lazán kezelte ezt a kérdést), aztán csak nincs baj.

Meg azt is a nagy jóságok közé sorolom, hogy megvan az első riportom egy bántalmazott nővel, és sikerült tök egyedül megcsinálnom.

Tegnap este nagy lelkesen gyakoroltam az állvány összerakását, meg a gép rászerelését, közben vigyorogva mondom Kismacsónak: -Azért milyen cool vagyok már, hogy ezt is megtanultam.
Mire ő: -Most arra vagy ilyen büszke, hogy be tudsz kapcsolni egy gépet?
Hát csak azért nem vágtam végig rajta az állvánnyal, mert mókásnak találtam én is a beszólást, meg tényleg örültem magamnak, hogy meg tudom csinálni.

A riportnál az alany, és én is nagyon izgultunk, és az külön aranyos volt, hogy a hölgy megnyugtatott: ha nem sikerül a felvétel, akkor jövő héten bejön újra, és felvehetem megint.

Nos, nem bénáztam el semmit, minden, aminek kell, látszik, és hallani is lehet a riportot.
Kb. hat kérdésem volt, a sorrendet a beszélgetés iránya szabta meg, és egy idő után már egyikünket sem feszélyezte a kamera.

Tegnap este alaposan felkészültem a kérdésekből.
Összeírtam, amiket tanácsoltatok, meg megnéztem Jakupcsek Ridikül műsorát is a bántalmazásról (Kösz Tami az ötletet!), hát Feldmár András nagyon tanulságos volt nekem.
Tervben van még néhány riport ugyanezekkel a kérdésekkel, nagyon érdekes lenne összehasonlítani a válaszokat ugyanarra a kérdésre, talán így kellene megvágni a filmet.
Hmmm. Meglátjuk.

Charlie a távolból szurkolt nekem a riporthoz, és mikor felhívott, akkor így üdvözölt: -Szia te Spielberg és Jakupcsek törvénytelen gyermeke! Hogy sikerült a mű? :-)

Aztán.
A munkával kapcsolatosan elég sok a sz.r, sajnos megvalósulóban a decemberi jóslatom: szakemberek ugranak egymás torkának (központ vs. szolgálat), és én ebben az élen járok, de csöppet sem vagyok rá büszke, szóval ezt inkább hagyjuk is ezen a szép napon.
Peace!