Inkább képek

Persze rengeteg minden van, ami örömet okoz, a legtöbb a családommal kapcsolatos.
Imádok hazajönni, itthon lenni, és a nyáron sokat tudtam a fiúkkal is lenni, köszönhetően a hektikus beosztásomnak.

Belami sokat volt gyakorlaton a helyi kórházban, egyik alkalommal elszórakoztatott bennünket Kismacsóval a bőrgyógyászati szakrendelésen. Ott lőttem a képet.

Kismacsó nem nagyon tud mit kezdeni a kisebb gyerekekkel, úgyhogy teljesen elképedtem, mikor a nyaraláson Zoé öccsével játszott (kúszni tanította). Gyorsan meg is örökítettem.

Gyorsan válogattam még pár képet az instáról, mostanában könnyebb oda felpakolni az elkapott pillanatokat, aztán később lapozgatni.

Aztán olyan is volt, hogy valami más ügyben beszélgettem az egyik régi kedves kollégámmal, és mesélte, hogy megy vércukor, inzulin, tsh mérésre, és invitált, hogy menjek vele, intéz beutalót. Utána azon röhögtünk, hogy tisztára nyanyák vagyunk, nekünk már ez a buli, hogy együtt járunk laborba. Amúgy irtó jól szórakoztunk a cukros víz megivása ellenére is, elmentünk régi ismerősöket megnézni a 120 perc alatt (régi munkahelyemre mentünk laborba), gyorsan eltelt az idő.
Én utána lettem nagyon rosszul, pedig a cukros lötyi után szoktam. Nyilván a mérés után bekapkodtam a kaját, kávét, az tett be.
Na, gondoltam, biztos szarok lesznek az eredményeim, de nem. Minden rendben van, annyira, hogy már a 120 perces cukrom sem megy az éhgyomri alá, és az inzulin is jó. Szóval nem foghatom a nagy seggemet sem az inzulinra, sem a pajzsmirígyre, egyszerűen sokat eszek, és kész. Ennek örömére leporoltam a tornás videókat, mert ez így nem mehet tovább (mondom már ezredjére). Nem akarok elhízott vénasszony lenni.