Portrék rólam, majdnem 43 évesen

Az úgy volt, hogy nagyon régen fotózott engem Charlie, úgyhogy szombaton lesz két hete, hogy mondtam neki, csináljon rólam egy sorozatot.

Tisztában vagyok vele, hogy szerencsés génjeim vannak, de akkor is utálom látni, hogy öregszem, szóval egyre kevésbé szeretem magamról a fényképeket. Szerintem egy darabig elleszek ezzel a sorozattal, nem erőltetném a modellkedést (továbbra sem).

Azért tettem fel sminket, mert a szemem alatti karikáimmal másképp esélytelenek lettek volna a jó fotók, de arra kértem Charliet, hogy a fényekkel hozza ki belőlem a lehető legjobbat, ne fotoshoppoljon, hisz ez van, ezt kell szeretni (nekem meg elfogadni).

Úgy gondolom, Charlie az én varázslóm, a képek tök jók lettek. Mutatok párat.

És egy nagyon-nagyon közeli:

A rúzst elbénáztam, valami szolídabb jobb lett volna, de a távolabbi fotókon meg ez érvényesül. Aztán vinnem kellett volna több felsőt, mert ennek az ingnek a nyakát folyton igazgatni kellett, sehogy sem állt.

Nektek hogy tetszenek a képek? Én örülök magamnak, mert hétfőn betöltöttem a 43-at, de kb. a felének érzem magam. Szóval jóvanezígy'. 😉