Egyéb zsákmányok a turiból és Vintedről

A Halara bársony nadrág nagyon-nagyon kényelmes, már többször is volt rajtam. Egyik alkalommal medvének öltöztem.

Aztán itt van a méregzöld kötött ruhám, amit hatszáz forintért turiztam, és olyan nagyon kényelmes és puha, hogy egy héten belül kétszer is nyúltam érte a szekrénybe. (Annyi ruhám van, hogy ritkán kerül elő ugyanaz a darab heti szinten, hacsak nem vonzódok hozzá valamiért nagyon-nagyon.)

Megláttam ezt a kis retró (megintcsak Halara, bocs!) bársony (már megint) szoknyát, és már tudom is, hogy karácsonykor ez is lehet opció. Még egy kis rövidnadrág is van beleépítve, ami miatt különösen tetszik. Az ára meg annyira szuper volt, hogy bűn lett volna kihagyni.

Valami flitteres cuccra fáj még a fogam, szoknyára vagy felsőre. A szoknyát valami elütő anyagú és stílusú felsővel viselném, a flitteres felsőt viszont farmerrel. Van egy bája úgy az egésznek. Majd megmutatom, ha sikerrel járok. 

 

Ha valaki épp lakást keres Budapest Zugló kellős közepén...

Akkor ajánlom szeretettel ezt.

Belami lakása. 

Én és a cukorka színű pulóverek

Ehh! Ha meglátok egy színátmenetes puha pulóvert, elveszek.

Tegnap megint szupervíziós nap volt, és bármennyire is rutinosnak gondolom magam, elfáradtam.

A végén vicceskedve mondtam, hogy akkor én most hazafelé betérek a "nők kocsmájába", a turiba, töltődni. Én tényleg nem akartam semmit venni, csak gőzt kiereszteni, de megláttam egy cukorka színű pihepuha pulcsit...

Nyilván, jött velem haza.

Már kimosva, illatosan várja, hogy felvegyem. Szerintem holnap lesz a napja.

It's a boy!

Tegnap ezt is megtudtuk Belamiéktól.

Megjött a genetikai teszt eredménye. Minden rendben, és 100%, hogy fiú. 

Ez volt a 80% is, de én már előtte írtam Áginak, hogy pár napja úgy érzem, hogy kisfiú. Előtte inkább az elképzelésem volt, a "megérzés" később jött. 

Nos, így ismerős terepen mozgok, minden komfortos, szóval teljesen jó. 

Belaminak szoknia kell a gondolatot, ő tényleg nagyon azt érezte, hogy kislány lesz, ahogyan Charlie is. Charlie még nevet is álmodott neki egyik éjjel. 

Akármilyen nagy közhely is, a lényeg, hogy egészséges, ne legyen semmi komplikáció a születése körül sem. A többi ráadás, akárhogyan is van. 

Névválasztás folyamatban a szülők által, de a nagymamija majd választ neki egy blogos nevet. 

https://www.untumble.com/

Hajtás szabadság alatt (is)

Nem volt túl pihentető az elmúlt két nap.

Cserébe eredményesnek mondható, mert a konyha ki van pucolva rendesen, és a karácsonyi díszítés is megtörtént. Persze ott vannak még a szobák, de az haladósabb, a konyha a legidőigényesebb. 

Aztán összevásároltam egy csomó édességet a Mikulásra.

Szétraktam hat csomagba a rengeteg csokoládét és gumicukrot, egyebeket, szombaton meglepem magunkat vele az ebéd után, ami Anyuéknál lesz. Majd átjövünk hozzánk utána, és felelevenítjük a fiúk kedvenc kiskori hagyományát, ami szerint Mikuláskor lehet, sőt kell csokoládét vacsorázni. Ajj, ezt én is nagyon szerettem! 

Holnap képzésem lesz, pedig legszívesebben a takarítást folytatnám, most úgy benne vagyok.

Nah mindegy, jövő héten hétfőn és szerdán úgyis megint szabadság, szóval lesz még idő folytatni a suvickolást. 

Vintage Mid-century christmas card

Próbálom tartani a gyakoribb írást

Nem mertem bevállalni a novemberi mindennapos írást, de azt betartottam, hogy magamhoz képest gyakrabban blogoltam.

Idén próbálom ezt folytatni, tartani.

December.

Én ezt most nagyon szeretem. Ma és holnap szabadságon vagyok, csütörtökön képzés. Szombaton találkozunk a fiúkkal, Anyuéknál tartjuk a névnapját és a szülinapját, ami amúgy tegnap volt.

Tegnap este a liftben álltam Mórral, és elég nyűgös voltam, hogy ki kell mennem a hidegbe.

Aztán ránéztem Mór lelkes kis pofijára, végigfutott rajtam, hogy utána visszamegyek a meleg otthonunkba, ahol Charlie már előkészítette mindenki vacsoráját, meg aztán holnap szabadság, és mindenki jól van, szóval elöntött a hála érzése, meg az, hogy én mennyire nagyon szeretem a saját életemet. Lehetne ez, meg az még, de a lényeg megvan, legalábbis, ami nekem igazán lényeges.

Azt nem is meséltem, hogy vasárnap voltak nálunk Belamiék.

Felköszöntötték Charliet a valódi névnapja alkalmából, mi meg főztünk finomakat.

Ági, mióta voltunk abban a thai étteremben, vágyakozik egy olyan leves után, úgyhogy Charlie megpróbálta összehozni neki. Szerintem nagyon jól sikerült, és Ági két hatalmas tányérral evett, úgyhogy neki is ízlett. 

Én meg sütőtökös, cheddaros tésztát csináltam, az is finom volt, Belami kérte, hogy csomagoljak neki másnapra. (Ági levest kért elvitelre.)

Utána a nappaliban beszélgettünk, meg megkóstoltuk a pisztáciás bejglit. (Azt nem én sütöttem.)

Nagyon jól záródott a hétvége.

  

27-ei helyzetjelentés életmódról

Még 27-én szerettem volna írni arról, hogy miként állok az életmóddal, amit lassan három éve csinálok.

Az idén szép lassan visszaszedegettem 5 kilót a 15-ből. Ebből 3 kellett, mert 60 kiló alatt nem néztem ki jól, ez van. Viszont a gimis korom 63 kilója a legjobb nekem, úgy érzem. Szóval 2 kilóval küszködök többnyire, ez hol fent van, hol lent. Mikor elérem a lélektani határt, akkor azonnal számolni kezdek, meg szigorúság van, mert nem hagyhatom, hogy ennyi év munkája menjen a lecsóba. 

Persze a változókor bekavar, legalábbis az étvágyamba biztosan.

Most 2-3 hete nincs rajtam az a "legszívesebben a kilincset is lerágnám" éhség, valahogy helyére kattantak a dolgok, szépen eszek, jó az étvágyam is, de étkezések között nem vagyok éhes, és este is meg tudom állni, hogy 19 óra után már ne egyek. És ez biztosan nem attól van, hogy előtte nem ettem jól, mert vagyok annyira rutinos, hogy a vércukrom stabilitását tudom hogyan tartsam, de ha a hormonok b.szakodnak, akkor minden hiába. Szerintem!

Na mindegy, most örülés van, hogy ez okés, úgyhogy szépen mennek a dekák lefelé, és az sem baj, ha kicsit lejjebb csúszok 63-nál, úgyis jön a karácsony. Persze akkor is szándékomban áll normálisan enni, de azért biztosan megkóstolok mindent. Tudjátok! Az illem. (haha!)

Igyekszem változatosan enni, mindent.

A hússal továbbra is olyan a viszonyom, hogy teljesen jól elvagyok nélküle, tulajdonképpen gyermekkorom óta, tényleg csak néha kívánok rá, de akkor eszek. Szerintem ez elég változó, van mikor hetekig úgy jön ki a lépés, hogy eszembe sem jut, máskor hetente egyszer.

Amúgy azt szeretném elmesélni, hogy 18 év házasság után kezdünk Charlieval külön utakon járni a konyhában (kizárólag). Ugyanis folyamatosan vita tárgyát képezte az, hogy Charlie jóval többször szeretne húst enni, ráadásul azok közül is olyasmiket preferál, amiket én nagyon nem. Imádja a tengeri herkentyűket, a marhát, a csülök pörköltet, a húsleveseket (egyszerűen a világból ki lehet kergetni vele), a kocsonyát, a csirke mellen kívüli alkatrészeit, és még sorolhatnám. Elég kevés közös metszéspont van, mert ő nem érzi rendes étkezésnek az én vöröslencsés lepényemet, meg túró alapú pizzámat, stb.. Szóval egy ideje reggel meg szoktuk beszélni, hogy ő mit enne ebédre és vacsorára, aztán, ha nem egyezünk, akkor ő eszik például egy jó halászlét (ma), én meg csinálok magamnak az air fryerben kockára vágott cukkinit úgy, mintha brassói lenne, hozzá sütök krumplit, és teljesen rendben vagyok a világgal. Ja, és ami nagyon fontos, hogy megcsinálja magának, én meg magamnak. Pont. Tök jól elfőzögetünk egymás mellett, pedig régen ez sem ment, tuti, hogy összebalhéztunk, ha együtt akartunk főzni. Hja! Változnak az idők,

Én már nem is tudom hogyan volt, mikor a fiúk kicsik voltak, mert akkor úgy főztünk (felváltva Charlieval), hogy mindenki megegye. Nem volt könnyű, arra emlékszem, de jóval több húst megettem én is, mert nem volt kedvem variálni. Aztán volt egy olyan időszakom, amikor egy húsvét után úgy megundorodtam a hústól, hogy egy évig egy falatot sem ettem. Utána megkívántam egyszer, és azóta van a fenti ütem.

Belami kb. ugyanez hús ügyben, Miklós viszont a csirkemellet szereti variálni, ő jóval több húst eszik.

Továbbra is heti három edzés van itthon.

Ez vagy futópad, vagy torna (Bíró Ica Testszépítés 1.). Jó, azért Ica már elég régi darab, mármint a tornája, de valamiért ebben hiszek, hogy a legjobban átmozgat. Van benne némi súlyzózás, jó sok gyakorlat fenékre, hasra. Valahogy az ocd-m miatt ragaszkodok még ehhez is. Teljesen változó, hogy mikor melyikhez támad kedvem, a héten kétszer futottam, egyszer tornáztam, de múlt héten pont fordítva volt. Természetesen minden edzés végén van nyújtás, néhány jóga póz, fejen például mindig állok, egyszerűen imádom. 

Az arcjógával küszködök továbbra is.

Van, mikor hetekig szorgosan csinálom, aztán hetekig nem. A maszk ugyanez. Azt hiszem, a fentiek miatt egyszerűen már nem akar több rutin beleférni a napjaimba, rengeteg "szabályom" van így is. Néha csodálkozok magamon, hogy hogyan bírok ennyi elvárásnak megfelelni magammal szemben, de aztán rájövök, hogy én nem teljesen normálisan működök, és ez ennek köszönhető. Mármint, hogy bírom, sőt élvezem, ez tart össze. A kis rutinjaim. Nem hinném, hogy jó lenne nekem, ha fülem-farkam elengedném.  

Jah! Azért egy új kis rutint csak bevezettem, de csak kúraként, tehát átmenetileg.

Szeretem a vitaminokat variálni. Most kitaláltam magunknak, hogy csinálunk egy Béres Csepp kúrát, az úgyis ajánlott azoknak, akik nem esznek sok húst. Szóval most reggelinél és este a vacsinál csöpögtetés van, meg C vitamin a teához. Így a kávémat is eltolom reggel, csak később iszom meg. Charlie kiborult ettől, úgyhogy ő iszik reggel is, annak ellenére, hogy így a csepp felszívódását gátolja. Tudja, de nem érdekli túlzottan. Én viszont, ha már csinálom, akkor csinálom rendesen. (hihi!) 

Persze a "Hormon Egyensúly" gyógynövényes vackomat eszem továbbra is, remélem valamennyire lereszeli az élét ennek a qrva változókornak. 

Valahogy így vagyok mostanában. 

(Random kép a konyhánkból ma délután, a tejszínhabos kávém, és épp sütőtököt fogok sütni.)

Megkívántam egy bársony nadrágot, pedig azt ígértem, hogy nem veszek több ruhát

Volt egy időszak még általános iskolás koromban, mikor nagy divat volt.

Akkor nagyon szerettem, ami nekem volt, de telítődtem vele, kifejezetten kerültem utána a kordbársony anyagot. Aztán pár napja megláttam a Vinteden ezt a Halara márkájú nadrágot, és beleszerettem.

Van már Halara farmerom, nagyon-nagyon kényelmes, csinos, szóval sejtettem, hogy ez is tetszeni fog. Amúgy -szerintem- ez a márka túl van árazva, mert annyira nem nagy kaland, de a Vinteden azért jóval olcsóbban hozzá lehet jutni, és úgy már okés. Ezen még a címke is rajta van, nem használta senki, szóval zsír újat vettem harmadáért. Juj, a színe élőben még szebb, nagyon tetszik! Na persze, fel kell hajtani a szárát a rövid lábaim miatt, de ezt meg már megszoktam. 

Apró örömeim egyikét hallottátok.   

Lelki élet

Én olyan sokat gondolkozok mostanában.

Mindenfélén. Azzal, hogy a fiúk felnőttek, és konkrétan Belamiéknak kisbabájuk lesz, megindított bennem egy csomó tűnődést. Hogy milyen voltam akkor, mikor én tartottam épp ott? Milyen érzések voltak bennem?

Aztán eszembe jut az apai nagymamám, akivel szoros lelki kapcsolatom volt. 

Ő vajon mit gondolt, mikor én úton voltam? Hogyan vált nagymamává?

Arra határozottan emlékszem, mikor Belami kicsi volt, és már dédiként volt jelen az életünkben. Annyi mindent mondott, amit most értek meg igazán, és olyan nagyon jó lenne, ha ezeket átadhatnám én is majd.

Az anyai nagyszüleim is biztos pontok voltak nekem, és minél többet tűnődök, annál világosabb, hogy a szüleim nagyon éretlenek voltak, mikor megszülettem, és később sem tudtak olyan szinten felnőni a feladathoz, mint ahogyan a nagyszüleim. Én ezzel most nem leírni szeretném őket, mert nagyon-nagyon szerettek és szeretnek, csak valahogy olyan gyerekek voltak még ők is, aztán meg összeértünk, vagy nem tudom, mindenesetre én nagyon máshogy akartam csinálni a gyereknevelést, mint ők. Szerintem sikerült máshogy, de nem biztos, hogy olyan nagyon jobban. 

Ilyeneken töröm a fejemet, mikor épp futok a futópadon, vagy sétálok Mórral, esetleg utazok, és épp nem kell figyelnem, csak nézek ki a fejemből. 

Talán így dolgozom fel, ahogyan egyik életciklusból átlépek lassan a másikba. 

Mindeközben 80% biztonsággal megmondták tegnap a baba nemét. 

Úgy tíz napon belül pedig 100%-ra fogjuk tudni a genetikai teszt miatt. Tippeljetek, ha van kedvetek! El fogom mondani majd a tutit.