Eleve elrendelt? (átmeneti poszt)

Hétvégén Belamiék Belami apai nagymamájához utaztak, és ott előkerültek a fényképek.

Belami átküldött egy csomót, én meg azon tűnődtem, hogy igazából mindkét fiú tudta már kicsi korában, hogy mi érdekli. 

Belami már az óvodában orvosnak öltözött a farsangon. Kifejezetten emlékszem rá, hogy mennyire szerette az orvosi táskáját, rengeteget játszott vele, gyógyította az összes plüss állatot, meg bennünket is. 

Kismacsó viszont mindig harcosnak, meg katonának öltözött, és preferálta a fiúsnak mondott játékokat.

Nos, mindketten úgy is választottak pályát, ahogyan játszottak anno. 

Nekem meg lehetett picsogni a képek fölött, hogy mennyire gyorsan eltelt az idő. Ez van. 

Hát ez most nagyon rosszul esett

Vasárnap délután felálltam a székre, hogy becsukom a magasan lévő konyha ablakát, ezt nagyon ritkán teszem így, mert fel szoktam félig térdelni a konyhaszekrény pultjára, és úgy simán be tudom csukni. Szóval most felálltam, az egyik lábamon ott maradt a gumipapucs, azzal léptem le először, igazából azt fel sem tettem a székre, és akkor a papucs letapadt a a kőre, engem meg vitt a lendület, a bokám meg maradt, úgyhogy estem egy hatalmasat a fenekemre. Hirtelen meg sem tudtam mozdulni, annyira fájt mindenem, szerencsére a fejemet nem vertem be, de amúgy minden másomat igen.

Charliért kiáltottam, de először Mór jött ki, ő rohant vissza Charliehoz, hogy baj van, meg közben Charlie meghallotta a második kiáltásomat, úgyhogy romboltak ki a szobából, és összevakartak a földről. Mikor Charlie felemelt, akkor már éreztem, hogy talán nem törött el semmim, és nem olyan nagy a baj, mint először hittem. Persze Mór mindenáron segíteni akart, úgyhogy rajta majdnem átestünk, ahogy Charlie bevitt a szobába. Még jó, hogy elbír, ilyenkor (is) örülök, hogy nem vagyok már olyan dagi, mint régebben (mondjuk akkor is elbírt, csak nehezebben).  

Szóval tegnap estétől eddig így dolgoztam:

Szerencsére rá tudok állni, és már sokkal jobb, mint reggel volt, szóval holnap még pihentetem, aztán reményeim szerint rendben leszek. Természetesen, ha reggel rosszabb lesz, akkor megyek röntgenre. Jó lenne, ha tényleg megúsznám egy kis húzódással. Mindenesetre a fénytereápiás maszkomat ma alternatívan használtam a bokámra, ugyanis a világoskék fény a rándulásra, ficamra jó, úgyhogy... Szerintem jobb lett. Lehet bebeszélem magamnak, de az a lényeg, hogy jobban érzem magam tőle. 

A fenekem is fáj nagyon, de az majd meggyógyul magától. 😂

Aktuális állapot, majd szépészeti manővereimről

Zsibbasztó ez a sok eső, a  melegedéssel a vérnyomásom a béka s.gge alatt, de legalább tavasz illat van.

Az esti sétánál már nincs teljesen sötét, és a madarak úgy rikoltoznak, ahogyan tavasszal tudnak megint, szóval itt van ez már. 

Most a munka jobban leszív, mint szokott, pedig csak a szokásos minden, de valahogy nincs türelmem a sok hülyeséghez.

Azok a legkiegyensúlyozottabb idők, amikor nem foglalkozom vele egyáltalán, és csak a család, meg az itthoni dolgok vannak. Valószínűleg kellene már szabadságra menni, és fogok is április végén, május elején, csak az még olyan messzinek tűnik. Viszont megyünk Fonyódra tavaszolni, úgyhogy így triplán annyira várom azt az egy hetet. 

Közben megjöttek a temus kincsecskék.

Hát nah! A mágneses műszempillát eddig nem sikerült érdemben felrakni, igaz, egyszer próbáltam, és gyorsan, szóval annak még adok esélyt.

A szemöldökhöz jött "tetoválós" toll, ami szálakat fest a többi közé, nekem sok, a sima szemöldök filc jobban bejött, mert nekem csak picit kell igazítani, és amúgy sem áll jól, ha hangsúlyos a szemöldököm.

A lehúzható rúzs. Jaj! Igazából nem lehet lehúzni, de úgy fog, hogyha nem pontosan keni fel az ember, akkor összefogja úgy a bőrt, hogy egész nap nem lehet eltávolítani. Mivel nem voltam rá felkészülve, én bizony összekentem a szám felett a bőrt, úgyhogy úgy néztem ki, mint aki olyan szörpöt ivott, ami megfogta a szája fölött is a bőrt. Amúgy az ajak színe bejön száradás után, csak nagyon ügyesnek kell lenni, szóval nem lesz egy gyakori produkció ez, plusz nem tudom miből van, de biztosan nem bio, úgyhogy nem erőltetem, kipróbálni viszont mindenképpen akartam. 

Vettem még egy dermarollert, de az mindenféle feliratozás nélkül érkezett, azt sem tudom az e a tűk mérete, amit kértem, szóval maradok a kozmetikus ellátóból vett steril darabnál, sőt, találtam ki annál jobbat is.

Már egy ideje szemezek a led maszkokkal, de a temus olcsóban nem bízok, az agyonreklámozott többszázezrest meg túlzásnak tartom.

Végül rájöttem, hogy olyat kell keresnem, ami alapvetően kozmetikusoknak készült, de nincs hájpolva, azaz az ára nincs felnyomva azért, mert K. Edina reklámozza az instán. Rá is találtam erre , és már két napja használom is. Legalább egy hónap rendszeres használat után érezhető, észrevehető a változás, majd beszámolok a tapasztalatokról. Az biztos, hogy a leszáradó herpeszem sokkal gyorsabban gyógyul, mint egyébként, szóval bizakodó vagyok. Nekem leginkább a bőr állagának fenntartása a cél, szeretném lelassítani a bőröm öregedését. A jógát is csinálom tovább, szóval kimaxolom az itthon végezhető kozmetikai önkezelést. "Húszévesen az arcodat a természettől kapod. Harmincéves korodra az arcvonásaid már az élet formálta, ötvenévesen viszont olyan az arcod, amit megérdemelsz." (Coco Chanel) 

Kezdem a múlt hét fénypontjával, majd hirtelen kabátokat kezdek mutogatni

Gyorsan eltelt a múlt hét is.

Volt sokminden, de a fénypont egy családi összejövetel volt Apuméknál vasárnap, ahová jöttek a fiúk is. Belamiék konkrétan velünk utaztak Pestre, meg vissza, úgyhogy rengeteget beszélgettünk útközben is. 

A kockás szövetkabátomat vettem fel, amit még Belami születése előtt túrtam a kisvárosi egyetlen turiban, és azóta nem tudom/nem akarom kiselejtezni. Mikor várandós voltam a fiúkkal, akkor a gombokat átvarrtam, hogy beérjen, utána vissza. Szóval ez a kabát volt rajtam, és Belami mondta induláskor, hogy mennyire menő már, mire elmeséltem, hogy ez a cucc már jóval több, mint harminc éves, és érzelmi kötelék fűz hozzá, leginkább miattuk. Lehet, hogy tudat alatt ismerős is volt neki, hiszen biztosan látta már rajtam máskor is.

Nagyon minőségi anyagból van, angol, egyáltalán nem látszik rajta a kora, meg hogy mosva is volt többször is. Ennél egy "idősebb" ruhadarabom van, az Apu fiatalkori farmerdzsekije, ez kb. ötvenöt éves, és még szoktam használni. Apu mesélte, hogy külföldről hozták neki, és egy vagyont fizetett érte, de nagyon menőnek számított akkoriban. Azt hiszem kiszolgálta az árát, akármennyibe is került. Hetedikes voltam, mikor lenyúltam tőle, ő már rég kihízta, egy suli-bulin vettem fel először. 

Csúnyán elkanyarodtam a témától.

Szóval buli jó volt, finomakat ettünk, beszélgettünk. Egy ponton az öcsém összevitázott Apuval a politikán, de nem volt vészes, eltereltük őket a témáról. 

Lubickoltam a látványban és az érzésben, hogy a fiúk ott voltak a párjukkal, boldogok, jól vannak, minden rendben velük. Számomra a legnagyobb meglepetés továbbra is Kismacsó a lobogó, kölcsönös szerelmével, egyszerűen alig hiszem el, de ez egy boldog hitetlenkedés, annyira örülök, hogy így tud szeretni. Ült Luna mögött, masszírozgatta a lány vállát, aztán az egyik pillanatban Luna megfogta Kismacsó kezét, az arcához húzta, aztán megpuszilta, teljesen öntudatlan kifejeződése volt a szerelmüknek, véletlenül láttam meg, de egyszerűen elolvadtam. Olyan végtelenül fiatalok és szépek mind! Belemiék és Kismacsóék is. Néha szorongok, hogy annyira kerek és szép minden, hogy nincs már feljebb, és innen lehet a legnagyobbat zuhanni. Nem, nem akarok ezen tipródni, de sajnos nagyon kell erőlködnöm, hogy tényleg ne tegyem. Annyira szeretem őket! 

Majd máskor folytatom.

Ez a hét

Már megint eltelt egy hét, nagy dolgok nem történtek.

Munkában lazább hét volt, de a következő elég sűrűnek látszik, szóval próbáltam energiát gyűjteni előre.

Sikerült a három edzést összehozni, de mindhárom futás volt, most ez esett jól. Kettő futópados, viszont ma kihasználtuk Mórral a kinti nyugalmat, és együtt toltuk le az edzést. Természetesen Mór triplát futott hozzám képest, annyit rohangált előre, majd vissza hozzám. Édes kis pofám!

A héten volt az arcjóga tavaszi kihívása, azt megint végigcsináltam, illetve kigyűjtöttem pár új gyakorlatot.

Ez volt tavaly is, ingyenes szösszenet, közben rengeteget lehet tanulni az arc izomzatáról, annak működéséről. Nagyon érdekes, ráadásul továbbra is ennyire vagyok hajlandó az arcom karbantartásáért, nem szeretnék kés alá feküdni, ezt most is így gondolom. Persze a krémek és a masszírozás is jöhetnek, és használjatok fényvédőt, akárhány évesek is vagytok! Múltkor mutatott Belami egy bőrrákos PET-CT-t, elképesztő hogy szét tud szóródni a rák, világított az egész teste az embernek. Belami szerint még így is van esély a gyógyulásra, de azért jobb a megelőzés, főleg, hogy az anyai nagymamámnak így indult az agydaganata. 

Ezen a héten kezdett visszatérni az energiám.

Hozzá kell tennem, hogy némi reformációt hajtottam végre az alvás területén, mert egyre furábbak voltak az éjszakáim. Volt olyan, hogy óránként ébredtem, és mindig vissza tudtam aludni, de -nyilván- ez nem normális így, úgyhogy reggel mosott sz.rnak éreztem magam. Ez lehetett a betegségek miatt is, de szerintem a változókor is ludas, no meg az én sajátos szokásaim. 

Ahogy kell, pont szembejött velem egy videó egy alvásszakértő doktornővel, az megadta a kezdő lökést. Szóval bevetettem magam a gyógynövényboltba, és vettem egy hormonegyensúly nevű étrend-kiegészítőt, melyben van ashwagandha is. Én már nem arra törekszem, hogy leállítsam a változókort, hanem arra, hogy viszonylag probléma nélkül legyek rajta túl. Persze van az az állapot, hogy orvosi segítséget kérnék, de most még minden az elviselhetőség határain belül van, próbálok lavírozni. 

Ezt naponta kétszer kell bevenni. Ehhez vettem még egy pre-melatonin nevű cuccot, ezt alvás előtt kell használni. Ezen kívül este levettem a teámat fél adagra, és törekszem rá, hogy 22 óra körül (max fél óra csúszás lehet oda-vissza) ágyba kerüljek, mert az ébredés elég fix Mór miatt, 6 és 6.30 között. 

Vacsora este hétig, utána nincs nasi, semmi. Ez amúgy is muszáj, mert a súlyom egyből megy fel, ha eszegetek még este a vacsorán túl. 

Most ott tartok, hogy egyszer kelek éjszaka, de én, mióta az eszemet tudom, felkelek éjszaka egyszer, szóval ennél többet remélni sem mertem. 

Mi van még?

Pénteken barátnős, kávéházas összeülés volt, nagyon kellett már. 

Múlt hétvégén Charlie rendelt nekem egy csomó vackot a Temuról (nőnap alkalmából), alig várom, hogy megjöjjön. Olyan dolgok, amiket drogériában is meg tudnék venni háromszor annyiért, de nem biztos, hogy használnám, szóval inkább kipróbálom először az olcsóbb verziót. Példának okáért a mágneses műszempillát, amit max alkalmanként használnék, de lehet csak egyszer próbálom ki. Vagy a lehúzható rúzst, ami kék, mikor felkeni az ember, aztán leszedve megszínezi az ajkat, és nem kenődik el. Meg táblát a konyhába, ami felragasztható, és most is van, csak már esik le, olyan régi a ragasztója (ez nem dogériás), és már az újra szeretnék tavaszi krétarajzokat rittyenteni. Ilyenek. 

Aztán értekezni akartam a netflixes új sorozatról, a Kamaszok-ról.

Végül csak annyit, hogy nagyon brutális látkép a mai kamaszokról, nekem munkába is vág, szóval érdemes volt megnézni, de nagyon elkeserítő, szóval fel kell rá készülni lelkileg. Akinek kisebb gyereke van, és még a netezés most kezdődik, annak is érdemes átrágni magát rajta, mert nagyon figyelemfelkeltő még akkor is, ha ez egy végletes esetet dolgoz fel. Ott van benne minden, amire nagyon oda kell figyelni a gyereknél, ha online térben tölt időt, és megrettentem némileg, hogy mennyire nehéz most jól nevelni, én nem is tudom hogyan csinálnám pontosan, ha a fiúk most kamaszodnának épp. Már ők is neteztek, de valahogy akkor még nem volt ez ennyire problémás, legalábbis én így érzékeltem. 

Tudtok valami könnyed sorozatot vagy filmet?

Mostanában annyi nyomasztót láttam, ki vagyok éhezve valami másra. 

Mára ennyit, most telefonált Belami, hogy tánc után beugranak, úgyhogy összerántom a konyhát, mert minden szanaszét még. De hát vasárnap van!    

Mór öt éves lett

Már megint beteg

Talán szerdán este volt?

Magvakat ettem, és utána kaparni kezdett a torkom, folyt az orrom, nekem allergiának tűnt. Igazából allergiás vagyok a dióra és a mandulára nagyobb mennyiségben, vagy akkor, ha telítve van a szervezetem. Magyarul, van mikor meg sem kottyan egyik sem, máskor meg allergiás tüneteim lesznek tőlük. 

Aztán egész éjjel nem tudtam az orromon levegőt venni, úgyhogy alig aludtam, és csütörtökön már egyáltalán nem voltam jól. Pénteken el kellett mennem délelőtt, de mikor hazaértem, csak aludni vágytam, és nagyjából a szombatot is végigaludtam. Borzasztóan fáradtnak éreztem magam, komoly kihívás volt Mórral lemenni a tegnap esti sétára. (Előtte reggel és délben is Charlie vitte, mert én aludtam.)

Ma már jobb picit.

Onnan tudom, hogy hirtelen takarítani kezdtem egy kisebbet, meg mosásokat indítottam, pedig szombaton az sem zavart volna, ha belefulladunk a rendetlenségbe. 

Az orromat fújni kell folyamatosan, mert tele az arcüregem, meg a homlokom is, de kapok levegőt rendesen. 

Valószínűleg vagy a kolléganőmtől kaptam el valamit hétfőn, mikor nyolc órát utaztunk összezárva, és köhögött megállás nélkül, bár azt állította, hogy már nem fertőz, csak köhög. Meg kedden és szerdán is találkoztam az egyik gyerekemmel, aki csupa takony volt, de amúgy még mindig nagyon sokan betegek, és sanszosan össze lehet kapni valamit, ha az ember nem százas. Én meg a múltkori két napos kis betegségem óta nem igazán vagyok a régi, szóval...

Olyan szép az idő!

Finom meleg van, próbálok rétegesen öltözködni, hogy mindig tudjak levenni magamról ruhát, ha melegem van, de visszafelé is működjön, ha fázok. 

Lőttem egy Tisza cipőt magamnak, már szemezek egy ideje vele, mert az Adidas Superstar mellett ez volt a másik nagy nosztalgikus kedvencem. Egy ilyet választottam:

Nagyon-nagyon kényelmes, mostanában le sem lehet robbantani a lábamról, többnyire ehhez öltözök.

Másik projektem, hogy kitaláljam az esküvőre a ruhámat és hozzá frizurát.

Kacérkodok a gondolattal, hogy valami teljesen más legyen a haj, mint ami a hétköznapokon van. Ilyesmi áll hozzám közel:

De valami hajpánt sem áll távol tőlem:

Viszont a ruhastílus meg pont más tetszik, mint amik ezekhez passzolnak, szóval nem tudom. Lehet, hogy nem fog érdekelni, úgy párosítom össze a kettőt, ahogy nekem tetszik. 

Jaj, és még rengeteget elmentegettem a Pinteresten, ezek is onnan vannak. 

Kicsit beragadt nálam a kék gomb mostanában, de még a szín sem biztos jelenleg. 

Amúgy csudi izgalmas ez a tervezgetés, szóval egyáltalán nem sajnáltatom magam, csak a kapkodást akarom elkerülni, mert akkor könnyen hozok rossz döntést. 

Tűnődök magamon

egy ideje. 

Már decemberben is észrevettem, hogy időnként nagyon nincs szikronban, amit az eszem és a szívem diktál. 

Volt -ugye- ez az állásajánlat, ahol végül a testérzeteimre hagyatkozva azt választottam, amit nem az eszem diktált. Ezt azóta sem bánom kicsit sem. 

Aztán van az, hogy december eleje óta nem voltam táncolni, pedig minden mellette szól, mégis, mikor csütörtök magasságában szervezni kezdem, hogy majd pénteken este megyek, teljesen leblokkolok, minden bajom lesz, úgyhogy mostanában teljesen ejtettem a témát.

Az is az én nagy ötletem volt, hogy vissza szeretnék menni néha az ex másodállásomba önkénteskedni, tényleg senki, de senki nem sugallta ezt.

Aztán egyre csak tologattam az időpontot, már saját magam előtt volt kínos, hogy akkor meg minek találtam ki ezt. Szóval most szombatra beterveztem, de csak elég sokára (péntek délután) jeleztem a főnöknek, hogy akkor én mennék. Nem nézte az üzeneteket, és én meg nem akartam úgy menni, hogy nem okézza le előtte, bármennyira is áldását adta rá decemberben. Szóval már épp letettem az egészről, és valami hihetetlen megkönnyebbülés vett erőt rajtam, amit egyszerűen nem értettem, mikor este kilenckor visszaírt, hogy persze, menjek csak, jelezte a kollégáknak is. Egyszerre megértettem, hogy nekem már egyáltalán nincs kedvem ehhez, és lehet, hogy decemberben még volt, de már nincs, és kész.

Természetesen elmentem tegnap reggel, mert ezt a "fogkrémet már nem lehetett a tubusba visszanyomni", meg nem is akartam.

A lakók nagyon cukik voltak, megismertek, ölegettek. A kollégák közül olyan csapat volt, akik örültek, bevontak, de egyáltalán nem értették a motivációmat. És rájöttem, hogy már én sem értem, és találom, valószínűleg soha többé nem fogok menni a fentiek ellenére sem. Persze nem szeretem soha azt mondani, hogy soha. És ez teljesen komoly, de tényleg azt érzem, hogy ennek itt most vége, nem erőltetem tovább. 

Én úgy emlékszem, hogy nem olyan régen még nálam teljesen önazonosan működött az, hogy mit szeretnék és mit nem, ezért nem igazán értem magam mostanában.

Valahogy mindig oda lyukadok ki, hogy itthon lenni jó csak, nem kívánok elmenni, nincs kedvem semmi máshoz, minden egyéb csak fáraszt, elveszi az energiámat, de közben meg nincs rosszkedvem, depisnek sem érzem magam. Azért az elmúlt két évhez képest ez hatalmas hátra arc. Remélem csak átmeneti, valahogy jobban tetszik nekem a mindig tettre kész Lulu, aki valami újat rendszerint kitalál magának. 

Eljegyzés utáni, ismerkedős ebéd a két családnak

Két nap alatt teljesen meggyógyultam, ami a tüneteket illeti, de azóta is olyan fáradt, enervált vagyok.

Lehet, hogy ez már nem feltétlen a betegség miatt van, de nem szeretem sehogy sem, mert mindenre rányomja a bélyegét.

Pénteken este még egészen benne voltam a készülődésben.

Tettem fel maszkot a fürdés után, finom puha lett a bőröm tőle. 

Másnap még feldobtam egy ilyet a ruhák vasalása alatt:

Aztán sminkelni kezdtem, és elment a kedvem mindentől. 

Az a baj, hogy van nekem egy nagyon bevált sminkem, és amint megpróbálok ettől eltérni, valahogy semmi sem úgy sikerül. Most a ruha színe miatt próbáltam más színt használni a szememre, de inkább öregített, mint jó volt. Lemosni már nem volt időm, próbáltam javítgatni, de egy idő után feladtam, és úgy voltam vele, hogy mindegy, most így sikerült(em).

Ruhát teljesen mást választottam, olyat, amit itt nem is mutattam.

Egy idő után abban gondolkoztam, hogy olyat kellene felvennem, amiben komfortosan szoktam érezni magam, mert a színátmenetes ruha nem véletlenül csak egyszer volt eddig rajtam. Az a bajom vele, hogy a csíkozása átvált a ruha derekánál, és az nem pont az én valódi derekamhoz esik, ettől optikailag úgy néz ki, mintha lenne egy hurka ott nekem, pedig nincs is. Ezért folyton igazgatom a ruhát, ami -valljuk be őszintén- nem annyira jó, ha másokkal akarok inkább foglalkozni, mint magammal. 

Így végül ő lett a befutó, ez egy szürke-türkizkék pamut ruha (szuper kényelmes), ezüst övvel és ékszerekkel (fülbevaló és gyűrűk, a nyaklánc sok lett volna már), fekete térdig csizmával. A táskám is fekete volt.

Charlienak egy türkizkék inget vasaltam át, így az összeöltözés is megvalósult, bár őt ez csöppet sem érdekelte.

Nagyon pontosan kiértünk a helyszínre, ahol majd a lagzi is lesz.

Hirtelenjében senkit nem találtunk ott, mert ez egy hatalmas terület (repülő leszállópálya is), és Ági meg Belami a másik oldalon figyelték az érkezőket. Pár perc múlva az étterem előtt összefutottunk mindenkivel, mert egyszerre érkeztünk oda. 

Én már a bemutatkozásnál bénáztam, mert az illendőséget áthágva úgy ráztam kezet, ahogy következtek sorban, de nem így kellett volna. Kicsit lefagytam önön hülyeségemtől, de -látszólag- Ági családja nem akadt fel ezen. 

Összesen tizenöten voltunk, mert jöttek Belami édesapjáék gyerekestől, meg Kismacsó, meg Ági részéről a nővéréék is négyen. Egy hosszabb asztal volt előkészítve nekünk, és végül úgy foglaltunk helyet, hogy mi Charlieval pont szemben ültünk Ági szüleivel. Sajnos én még a bemutatkozás blamájában égtem, úgyhogy elfogadtam a pálinkát, pedig utálom. Majd rábeszéltek egy másik ízre, és mivel úgy érzékeltem, hogy Ági apukájának ez fontos, megittam azt is. Hát öhmm.., khmm.., onnantól kicsit becsíptem, és -szerintem- elég sokat beszéltem, de Charlie szerint nem voltam gáz. Legalább kevésbé voltam feszélyezett, mert sokan azt máshogy értelmezik, én meg szerettem volna jó benyomást tenni. Remélem sikerült, mert én nagyon kedvesnek találtam Ági szüleit. 

Végül jó sokáig voltunk,ebéd után cserélgettük a helyeket, hogy mindenki beszélgethessen mindenkivel.

Bejártuk a helyszínt, megnéztük a lagzi konkrét termét, ami egy hangár, és teljesen ki lehet nyitni az egyik falát, rálátva ezzel a kifutóra. Nagyon adja. 

Végül azzal indultunk haza, hogy augusztus 30-án majd élesben is kipróbáljuk azt a helyet.