Mindenféle

Ez most megint egy olyan ciklus kezdete, mint régebben. (nyűgös) 

Érdekes módon örülök neki, most valahogy mégsem érzem még készen magam a változókor végéhez. 

Néha úgy érzem, hogy teljesen rendben vagyok a korommal, és elfogadtam az ezzel járó változásokat, máskor meg szeretnék kiabálni, hogy "Állítsák meg a vonatot, le akarok szállni!". Vagy valami ilyesmi. 

Hétfőn beszéltem a másodállásról az illetékesekkel.

Igazából nem is plusz állás lenne, hanem túlóra, mert a munkáltatóm ugyanaz, csak máshol is (lakásotthon) besegítenék. Ehhez mennem kell arra a pszichológiai szűrésre, meg átvilágításra, de legyen, szerintem úgyis hamarosan kitalálják a jelenlegi munkámra is. 

Megmondom őszintén, a hezitálásom annak szólt, hogy nem szívesen éjszakázok, meg lövöm ki a hétvégém felét, de a pénz meg kell, mert szeretjük a jó minőségű dolgokat, meg kirándulni, nyaralgatni is. Ezekhez meg két szociális fizetés nem elég. Charlie tolja a szekeret, hisz neki továbbra is két munkája van, de a legoptimálisabb, ha kettőnknek négy van. Sajnálatos, igazságtalan, de ez van. 

Úgy vagyok vele, semmit nem kell elutasítani élből, majd kiderül, ez így hogyan működik. Az biztos, hogy itt nem kell emelgetni, pelenkázni, viszont idegileg lehet megterhelőbb. Aki hívott erre a munkára, azt mondta, hogy szerinte most nem gáz a helyzet náluk. Meglátjuk. 

Most egy kicsit több alkalom lesz, hogy a család összejön.

Ezen szombaton mostoha apám szülinapját ünnepeljük meg, jönnek Belamiék és Kismacsóék is. Kismacsóék (kellene már valami normálisabb nevet találnom neki) már pénteken jönnek, itt is alszanak, a buli szombaton lesz.

Utána szombaton meg mi megyünk Pestre, mert mostoha anyámnak is szülinapja lesz egy héttel később, úgyhogy megint ott lesznek a fiúk is. 

Teljesen más.

Véletlenül találtam egy új parfüm szerelmet, pedig most egyáltalán nem kerestem. Egy újságban volt minta ebből az illatból. A csuklómra fújtam, és onnantól nem tudtam leszakadni róla, szagolgattam folyamatosan. Az én bőrömön valami nagyon finom, meleg és édes (kókuszos-csokis) illat bontakozik ki, és az is marad végig. Szerintem elég tartósnak is tűnt, úgyhogy ár-érték arányban teljesen jó, hétköznapokra veszek egy üveggel, így tovább fog tartani a rohadt drága Premier parfümöm. 

Nekem az új illat erősen hajaz a régi Body Shop kókuszos testpermetére, azt meg nagyon szerettem, úgyhogy nem csoda, hogy ez is tetszik. 

Karácsony után, szilveszter előtt

Azt kell, hogy mondjam, a karácsony nagyon jó volt.

Persze -szokás szerint- a készülődés része a legkedvencebb, de valahogy ezzel mindig így vagyok. 

Idén is lett kedvenc karácsonyi dal, azt rengetegszer meghallgattam, amíg Mórral sütögettem, kint meg hullott a hó (23-án), Charlie meg még munka miatt Pestre ment. Meglepetésként feldíszítettem a fát, így már aznap este meleg fények között csomagoltuk az ajándékokat, és másnapra is kevesebb feladat maradt. 

Utána már a szokásos menetrend szerint történtek a dolgok.

Közös ebéd nálunk Kismacsóékkal, meg Charlie anyukájával. Este az én anyukáméknál vacsora, ahol mindkét fiú a párjával ott volt. Aztán még nálunk is voltunk az ajándékozás miatt, meg a Reszkessetek betörők! első részét néztük Kismacsóval, közben szaloncukorral fojtottuk le az egész napos evészetet. Ági és Belami éjféli misére mentek tőlünk, Kismacsóék meg nálunk aludtak, másnap reggel indultak vissza Luna szüleihez karácsonyozni. 

Mi másnap Charlie tesójáékhoz mentünk karácsonyozni, és onnan hazaérve kezdett rosszkedvem lenni.

Abszolút tudom, hogy alapvetően nem az volt a bajom, amin pörögni, tipródni kezdtem, hanem megint a változókorral küszködök. Teljesen rendben, 28 napra jöttek a premenstruációs tünetek, csak épp nem jött meg azóta sem. Azért nem kellemes ebben a felfokozott, feszültséggel teli állapotban lenni napokig. 

Aztán egy ponton elhatároztam, hogy nem foglalkozok ezzel tovább, nem szeretném, ha a fonyódi telelésünk ennek jegyében teljen. Úgyhogy fejben leraktam ezt, gondolatban átöleltem magam, és a fülembe suttogtam, hogy majd megjön, ha akar, én visszatérek a kis egészséges életmódomhoz, attól úgyis jobban leszek. 

Így is történt.

Megérkeztünk szombaton (28-án) Fonyódra, rengeteget sétálunk a jó levegőn, tegnap pedig futni is voltam a napfényes hidegben, valami fantasztikus volt. Színes salátákat, túrót, magvas kenyeret és hasonlóakat eszek, de igazából mindent, amit megkívánok, csak a Kalóriabázisba felvezetve, számolva. Ettől szépen meg is nyugodtam, a feszültség is feloldódott, az új ciklus meg majd kezdődik, ha itt lesz az ideje. 

Most az lebeg a szemem előtt, hogy jövőre (is) jó formában legyek.

Az öcsém mondta karácsonykor, hogy megint nagyon jól nézek ki, az arcom sem olyan elgyötört, mint ötössel kezdődő súlyommal volt, úgy tűnik kell nekem a 62-63 kiló ahhoz, hogy kisimult legyek (meg a kettőből mínusz egy munkahely). (Amúgy én is elégedettebb vagyok az idei karácsonyi képeimmel, mint a tavalyiakkal, ennyit jelent pár kiló.) Szóval a fogyás nem cél, csak a súlytartás és az izomépítés, formálódás.

Itt Fonyódon nagyon jó, ezt most nem kezdem el megint, hogy itt szeretnék már élni, meg ilyenek.

Kicsit okosabb próbálok lenni a kívánságokkal, mert lám-lám, annyira akartam másik munkahelyet, még a paramétereket is belőttem, aztán megkaptam pont úgy, mégsem voltam/vagyok még kész rá. Szóval azt gondolom, hogy a lakhelyváltás majd jön, ha jönnie kell, nem zavarászom én ezt, mert úgy járok, mint az előbbivel. Példának okáért, lehet, hogy az első unoka érkezését inkább megvárnám helyben, hogy kéznél legyünk, ha kellünk, aztán majd meglátjuk tovább. 

 

 

Meg ami nehéz

Nyakig vagyok a változókor azon részében, mikor össze-vissza jön meg.

Hát ez valami borzasztó. Már legalább két hete úgy érzem, hogy mindjárt megjön, olyan feszítő érzés van az egész testemben, aztán semmi. Nekem nagyon alacsony a fájdalomtűrő küszöböm, szóval valójában nem fáj ez, inkább kellemetlen, nem komfortos érzés. 

A hangulatingadozásban sokkal rosszabbra számítottam, szerintem eddig ebben jól állok, de azért nem bízom el magam, eléggé az elején járok még.

Már nézegettem ezeket a gyógynövényes vackokat, de még nem vettem semmit. Igazából van két orvos is a családban, és bár nem ez a szakterületük, Belami ígérte régebben, hogy kicsit utána néz a dolognak, vagy legalábbis átirányít olyanhoz, akit mer ajánlani. Jó, most három hónapig nem volt itthon, meg mindig van valami projektje, de majd emlékeztetem az ígéretére. 

Ez az egész olyan tabu téma a nők között is. Nem?

Eddig, ha felmerült valahol, akkor biztosan én hoztam szóba, valahogy nem akar erről beszélni senki. Azok sem, akik érintettek. Nem értem miért. 

Ha valakinek van tuti tippje, az ne tartsa magában!

Minden érdekel.