Azt kell, hogy mondjam, a karácsony nagyon jó volt.
Persze -szokás szerint- a készülődés része a legkedvencebb, de valahogy ezzel mindig így vagyok.
Idén is lett kedvenc karácsonyi dal, azt rengetegszer meghallgattam, amíg Mórral sütögettem, kint meg hullott a hó (23-án), Charlie meg még munka miatt Pestre ment. Meglepetésként feldíszítettem a fát, így már aznap este meleg fények között csomagoltuk az ajándékokat, és másnapra is kevesebb feladat maradt.
Utána már a szokásos menetrend szerint történtek a dolgok.
Közös ebéd nálunk Kismacsóékkal, meg Charlie anyukájával. Este az én anyukáméknál vacsora, ahol mindkét fiú a párjával ott volt. Aztán még nálunk is voltunk az ajándékozás miatt, meg a Reszkessetek betörők! első részét néztük Kismacsóval, közben szaloncukorral fojtottuk le az egész napos evészetet. Ági és Belami éjféli misére mentek tőlünk, Kismacsóék meg nálunk aludtak, másnap reggel indultak vissza Luna szüleihez karácsonyozni.
Mi másnap Charlie tesójáékhoz mentünk karácsonyozni, és onnan hazaérve kezdett rosszkedvem lenni.
Abszolút tudom, hogy alapvetően nem az volt a bajom, amin pörögni, tipródni kezdtem, hanem megint a változókorral küszködök. Teljesen rendben, 28 napra jöttek a premenstruációs tünetek, csak épp nem jött meg azóta sem. Azért nem kellemes ebben a felfokozott, feszültséggel teli állapotban lenni napokig.
Aztán egy ponton elhatároztam, hogy nem foglalkozok ezzel tovább, nem szeretném, ha a fonyódi telelésünk ennek jegyében teljen. Úgyhogy fejben leraktam ezt, gondolatban átöleltem magam, és a fülembe suttogtam, hogy majd megjön, ha akar, én visszatérek a kis egészséges életmódomhoz, attól úgyis jobban leszek.
Így is történt.
Megérkeztünk szombaton (28-án) Fonyódra, rengeteget sétálunk a jó levegőn, tegnap pedig futni is voltam a napfényes hidegben, valami fantasztikus volt. Színes salátákat, túrót, magvas kenyeret és hasonlóakat eszek, de igazából mindent, amit megkívánok, csak a Kalóriabázisba felvezetve, számolva. Ettől szépen meg is nyugodtam, a feszültség is feloldódott, az új ciklus meg majd kezdődik, ha itt lesz az ideje.
Most az lebeg a szemem előtt, hogy jövőre (is) jó formában legyek.
Az öcsém mondta karácsonykor, hogy megint nagyon jól nézek ki, az arcom sem olyan elgyötört, mint ötössel kezdődő súlyommal volt, úgy tűnik kell nekem a 62-63 kiló ahhoz, hogy kisimult legyek (meg a kettőből mínusz egy munkahely). (Amúgy én is elégedettebb vagyok az idei karácsonyi képeimmel, mint a tavalyiakkal, ennyit jelent pár kiló.) Szóval a fogyás nem cél, csak a súlytartás és az izomépítés, formálódás.
Itt Fonyódon nagyon jó, ezt most nem kezdem el megint, hogy itt szeretnék már élni, meg ilyenek.
Kicsit okosabb próbálok lenni a kívánságokkal, mert lám-lám, annyira akartam másik munkahelyet, még a paramétereket is belőttem, aztán megkaptam pont úgy, mégsem voltam/vagyok még kész rá. Szóval azt gondolom, hogy a lakhelyváltás majd jön, ha jönnie kell, nem zavarászom én ezt, mert úgy járok, mint az előbbivel. Példának okáért, lehet, hogy az első unoka érkezését inkább megvárnám helyben, hogy kéznél legyünk, ha kellünk, aztán majd meglátjuk tovább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése