Üdvözlet Fonyódról!

 Olyan jó pihenni!

A telefonomat átirányítottam, persze így is megtaláltak egy-két dologgal, de azért sokkal-sokkal jobb. Az idő szuper, kedden esett délelőtt, akkor kirándulni mentünk, kerestünk fedett látnivalót, ahová Mórt is beengedték.

Mór egy csoda.

Imád fürödni, haverkodni minden élőlénnyel, és jól viselkedik, amikor kell. Nagyokat sétálunk, nekem jó kis izomláz van a fenekemben és a combomban, hiszen a kilátó tövében van a szállásunk. 

Tegnap Belami eljött hozzánk egy napra a munkából.

Ma már megy is vissza, mert ügyel, de én borzasztóan örülök ennek az egy napnak is. Kismacsónak meg már elkezdődött a suli, idén ő a kiképző az elsősöknek. (Szegények! Kismacsó ezt rettentően komolyan vette tavaly is, pedig akkor még ő szívott, most meg ő szívat.) 

Egy kis átrendeződés volt a plusz egy fő miatt éjszakára.

Ennek az lett a következménye, hogy én azt hittem Mór Charlie szobájában van, ő meg azt, hogy velem. Nos, nem tudjuk hol volt éjszaka, csak reménykedünk, hogy a lábtörlőn aludt, mert kizártuk valahogy szegényt. Valamikor kilógott az este során, aztán meg nem ugatott, hogy bejönne. Mindenesetre reggel hatkor egyszerre jöttünk ki Charlieval a két szobából, hogy kivigyük Mórt, aztán csak néztünk egymásra, hogy sehol nincs. Ahogy kinyitottam az ajtót, épp a lépcsőn trappolt fel nagy vidáman, de a bundája tök száraz volt, meg kosz se volt rajta, úgyhogy a kapun biztosan nem ment ki. (Nyitva volt amúgy, a három autó miatt nem lehetett becsukni.) Szóval fogalmunk sincs, hogy mivel töltötte az éjszakát, de nem alvással, mert most kiütve fekszik Belamival még mindig. (Remélem nem a szomszédban zajló buliba tévedt be, és szórakoztatta reggelig a negyérdeműt, bár tőle bármi kitelik.)

Charlie öccséékkel vagyunk itt, meg a múltkor nyaraltatott két gyerekükkel.

Sokkal rosszabbra számítottam, de most egészen jól elviselem őket, meg Mór ürügyén le tudunk szakadni egymásról, és ez így jó. Remélem így is marad.