nyavalygásom.
Rettentő szomorú lettem este, mikor Belami kék autója kifordult az udvarból. Annyira nagyon szeretem, ha a közelemben vannak, és olyan rossz, mikor elmennek a dolguk után. Soha a büdös életben nem fogom megszokni, maximum megtanulok vele élni.
Régen az agyamra ment a nagymamám a nosztalgikus visszaemlékezésekkel: "mikor még kicsi voltál...".
Erre, ma egész nap ilyenekkel traktáltam Belamit. Hogy milyen volt akkor, mikor még négyesben voltunk itt, Fonyódon. Rémes lehettem, de jól viselte. Majd megtudja, úgy húsz év múlva. 😅
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése