Nyűgösnyűgösnyűgös

Fúú, nagyon nyűgösen ébredtem, pedig magamtól keltem, tegnap meg tök franya napom volt, nem is értem..

Tegnap volt egy jó kis találkozó régi és jelenlegi munkatársakkal, úgy ezer éve futottunk így össze, szóval nem unatkoztunk, hatalmasakat nevettünk, kávézgattunk, ilyenek.
Persze Charlienak nem tetszett, hogy pont pénteken unatkozik egyedül, ráadásul jó sokára is értem haza, de ezt nem hagyhattam ki, ő meg kibírja egyszer-egyszer.

Ott tartottam az előbb, hogy reggel, meg nyűgösen.
Az lehetett a baj, hogy egyszerűen csak kiugrottunk az ágyból, és elmentünk lángosozni, mert Charlie annyit beszélt róla, hogy ezt nem lehetett kihagyni.
Van egy tuti helyünk, ott sütik a legjobb lángost a környéken. Voltak is jó sokan, én meg a tejeskávém nélkül kezdtem szétcsúszni.
Utána meg a lángos úgy leterhelte a gyomromat, hogy végképp sírba dőlt a kedvem, úgy morogtam, mint egy "láncos kutya".
Így Charlie elment horgászni, én meg tipródtam egy sort magamban (a fiúk az apjuknál épp), utána takarítani kezdtem. Egyből jobb kedvem is lett, a fene a gusztusomat.

Takarítani azért is jó, mert közben ráérek gondolkozni, így egyedül meg különösen, mert a kutya sem szól hozzám.
Na, világmegváltó ötleteim nem támadtak, de kicsit helyre pakoltam magam, mert kezdtem nagyon kishitűbe átmenni.
Napról napra megyek össze ebben a "katis állás" ügyben, mert ilyenek járnak a fejemben: "Nagy falat lesz az neked Lulukám, ha Katinak nem ment, akkor neked sem fog, az igazgatónő első látásra utálni fog (fogalmam nincs miért gondolom ezt). Nem való neked a vezetői állás, nincs benned annyi szufla, kicsinálnak, megesznek reggelire, hát mégis mit képzelsz te?"

Nyilván így nem lehet hozzáállni az egészhez, úgyhogy elkezdtem magamban átformálni a gondolatokat.
Ilyenekre: "Semmi, de semmi veszítenivalód nincs, odamész, megcsinálod, mint a múltkor. Szépen, összeszedetten, szimpatikusan. Ügyes vagy, rengeteg tapasztalattal, az átlagnál nagyobb empátiával. Tudod kezelni az embereket, a bajos kamaszok meg különösen a szíved csücskei, szóval csak nyerhetnek veled, nem kérdés. Neked csak arra kell ügyelni, hogy ezt meglássák, észrevegyék. A többi rajtuk múlik, csak tedd meg, amit megtehetsz az ügyben, utána lesz, ami lesz. No para."

Az sem hagy nyugodni, hogy a másik állás is tetszik, de félek attól, hogy egyik sem sikerül, attól meg még jobban, hogy esetleg mindkettő.

Na jó. Ennyire azért ne szaladjunk előre!
Jelen pillanatban koncentráljak a tájékozódásra, meg a ruhámra, amiben megyek!
Úgy néztem, hogy jó meleg lesz, szóval valami könnyedebb felső kellene, mint a múltkor, mert a fekete nadrághoz, zárt cipőhöz ragaszkodok.
Gáz az élénk zöld, elegáns felső? Egyéb fekete kiegészítőkkel? Hm?