Azt csinálunk, amit csak akarunk

Ma volt az "azt csinálunk, amit csak akarunk" nap.
Belami ezen a hétvégén az Oscar gála lázában ég, úgyhogy maradt az egyetemen a barátaival (pénteken azért hazaugrott enni, meg tiszta ruháért), és esélyes filmeket néznek, hajnalban meg az egyik moziban élőben kísérik figyelemmel a ceremóniát, szerintem jó buli lehet, kár, hogy itt nincs ilyen.
Mi hárman meg voltunk Charlie anyukájánál ebédelni, aztán random kirándultunk, illetve a cél egy folyó volt, tekintve, hogy az elszakadt mala láncomat még nem szolgáltattam vissza a természetnek.

Miután ezt is kipipáltuk, elmentünk még Anyuékhoz, mert varrnom, illetve javítanom kellett két felsőmet, és ott van a varrógépem.
Azt hiszem ma már maximum filmet fogok nézni, aztán hamar el szeretnék aludni, hogy holnap kipihenten kezdjem a hetet. (muhahaha!)

Elengedni

Annyira szomorú volt leszedni a karácsonyfát.
Közben rájöttem, hogy ez (is) nagy baj velem, hogy szörnyen nehezen engedek el mindent. Basszus még ezt is, pedig ez ismétlődő, kiszámítható dolog, és mégis.
És innentől végiggondolkoztam a takarítást, hogy milyen sokat kell még változnom, fejlődnöm, hogy igazán boldog legyek, és értékelni tudjam azt, ami(m) van. Mert a boldogság kulcsa -ugye- a kezünkben van, legtöbbször csak hozzáállás kérdése minden.

Meg olyan is volt, hogy tegnap ismételték valamelyik adón a "Hamis a baba"-t, és nekem erről eszembe jutott, hogy 2007-ben pont így január elején volt ugyanez a film, de az is lehet, hogy egy másik ebből a csöpis sorozatból.
És én akkor ott hencseregtem a hatalmas franciaágyamon a két gyerekkel, ők játszottak, én meg tűnődve néztem őket. Azon járt akkor a fejem (pontosan emlékszem), hogy mi olyan jól vagyunk így hárman, nem kell nekünk senki, mert úgysem lehetséges, hogy a fiúk is elfogadjanak valakit, akit én szerethetek (Belami nagyon durván reagált minden hímneműre, aki be akart törni az apja helyére), szóval el kell ezt engedni, majd lesz párom, ha ők felnőnek, mert én még akkor sem leszek kétségbeejtően öreg, vagy ilyesmi. És én akkor nagyon szomorúan gyűrtem össze azt a papírt, amire felírtam, hogy milyennek kellene lennie egy számunkra ideális férfinak, mert annyira képtelenség volt az egész.
Körülbelül 2-3 héten belül találkoztam Charlieval, egészen pontosan január 31-én.

Szóval le kell tenni dolgokat, becsukni ajtókat, hogy mások kinyílhassanak.
Ez bizony közhely, de pont a fenti példázza, hogy mennyire igaz.

Nem, nem vagyok szomorú.
Sőt, a hosszas gondolkodástól belém költözött valami habzsolós érzés, hogy "még, még, egy csomó mindent kell csinálnom, kipróbálnom, megvalósítanom!".
Szóval mert januárban megint megvolt Ötvös Csöpi, egy csomó sorsfordító dolognak kell történnie. Hát nem? Hát de. ;-)

Ui.: Az milyen már, hogy leírom mindezt, majd felállok, hogy kinyissam az ajtót Blaminak, és elszakad a mala láncom? Az, aminek el kell szakadnia, mikor megoldódik valami. Most már tényleg kíváncsi vagyok erre az évre. :-)
(Mi a francot kell ilyenkor csinálni a kövekkel?! Vízbe dobni, vagy mi? Meg kell azonnal kérdeznem valakitől!)      

Az én holdkő mala láncom

Ezt még az előző blogomban írtam 2015. február elején.

"Kaptam egy nyakláncot holdkőből. (Megjegyzem, ez teljesen független a gyerekgyártás előtti őrületeimtől.  )

A férjem öccsének a párja erősen foglalkozik pránanadival (asszem’ azzal), sokat szokott mesélni elvonulásos tanfolyamokról, meg fokozatokról. Engem minden érdekel, de megmondom őszintén, csak mérsékelten hiszek benne.
Aztán láttam, hogy először az ő nyakában, majd később Charlie öccséében feltűnik egy ilyen hosszú nyaklánc, amit én a tibeti szerzetesekhez kötöttem eddig. Persze megkérdeztem, hogy mi az, mert esztétikailag is élmény volt, nagyon szeretem az ilyesmit. Mondta, hogy ezek gyógyító kövek. Neki zöld van, a párjának barnás-narancssárgás, az talán tigrisszem.
Egyből ráizgultam a dologra, mert mindig is szerettem a köveket, főleg az opált és a holdkövet. Utána is néztem, és láss csodát, mindkettő az “én kövem” a horoszkópom szerint.
Aztán a hatásukra kerestem rá, és az is nagyon passzolt ahhoz, ami nekem kell. Szóval viszonylag gyorsan tudtam, hogy én milyet akarok.

Azt mondják, hogy az az igazi, ha te magad választod ki, amit viselni fogsz, de ez most nem így történt, kaptam az ékszert. Első látásra szerettem, és csöppet sem érdekel, ha semmilyen hatása nincs, akkor is tetszik.

A hatásairól meg ilyeneket írnak:

Lelki gyógyhatása:

A holdkő nyugtató hatású, legyen szó akár racionális, vagy irracionális félelmekről, ez kő nagymértékben segít leküzdeni azokat.
Erősíti romantikus oldalunkat. A holdkő segítségével szabadjára engedhetjük fantáziánkat és vágyainkat. Segítségével visszaszerezhetjük partnerünkkel az újdonság élményét és az elvesztett romantika új erőre kaphat. A holdkő jelentése: szenvedélyes szerelem, amely a Holdra repít.
Sokan panaszkodnak újhold idején alvási problémákra, ilyenkor nem árt holdkövet magunknál tartani.
Az éjszaka a Hold és a tudattalan időszaka, ilyenkor a holdkő segíthet tudattalanunk üzeneteit felismerni és értelmezi. Emlékeztet álmunkra és fényt derít érzelmi konfliktusainkra, feldolgozatlan problémáinkra.
Nem csak belső fejlődésünket segíti, hanem erősíti intuíciónkat is. Segítségével feléledhetnek mediális képességeink, ha elég nyitottak vagyunk, eljuthatunk akár a tisztánlátásig is.

Testi gyógyhatás:

A hormonháztartással közvetve, vagy közvetlenül összefüggő problémák mindegyike orvosolható a holdkő segítségével: kiegyenlíti a hormonháztartást, serkenti a petefészek működését, növeli a termékenységet.
Egyaránt kezelhetők vele a menstruációs zavarok és klimaxos problémák.
Hatással van a csontozatra, megelőzi a csontritkulást.
Hormonális eredetű hajhullás elleni is használhatjuk.
Javítja a nyirokkeringést, ezért vizenyő és végtagdagadás esetén is javasolt használata.

Hozzárendelt mágikus hatás:

A női ciklus a holdperiódusokhoz igazítható vele, tehát rendszeressé tehető. A régi időkben az utazók szerencseköve volt.

Csillagjegyei: Rák, Bak, Halak

Karbantartás:

A kristálygyógyászatban nagy szerep jut az ásványok tisztításának, mivel enélkül energetikailag hatástalanok lesznek. Ezért a köveket rendszeresen, havonta kb. egyszer tisztítani kell, amely a következő lépésekből áll.

Tisztítás: szobahőmérsékletű, folyó csapvíz alá kell tenni kb. fél órára.

Ürítés: a kövek míg Önökhöz eljutnak számos információt magukba gyűjtenek, amelyeket el kell távolítani. Ez történhet sókristályra helyezéssel úgy, hogy egy kisméretű tálkába tesszük a követ, amelyet egy nagyobb méretű sóval (tiszta nem jódozott) teli tálba teszünk (soha nem közvetlenül a sóra). Üríthetjük kövünket már kövekkel együtt, pl. ametiszt drúzán, vagy hematit mellé helyezve. Mindkét folyamat ne tartson tovább fél napnál! A legegyszerűbb módszer szerint tegyük kövünket földbe, akár egy virágcserépbe, ha azt a kő formája (pl. marokkő) megengedi.

Feltöltés: a kiürített kristályokat fel kell tölteni, amely a holdkő esetében csak holdfény segítségével javasolt, a napfény túl erős sugárzása nem alkalmas erre. Hatékonyabb lesz feltöltésünk, ha hegyikristályt teszünk kövünk mellé.

(Forrás: http://www.indigokovek.hu/index.php?route=information/information&information_id=34)

Na, a karbantartásból annyit megvalósítottam magamtól is, hogy folyó víz alatt lemostam, de nem fél óráig, kizárt dolog, hogy annyi ideig folyassam a vizet. Így is rengeteg vizet pacskolunk el.
És arra is magamtól gondoltam, hogy ki kellene rakni a holdfényre majd.

Azért látni kellett volna Belami arcát leendő orvosként, mikor mindezt előadtam neki. " 

Nagyon szeretem ezt a nyakláncot, nem viselem állandóan, csak amikor úgy érzem. 

Aztán múlt héten voltunk azon a temetésen, és pont erre a nyakláncra, meg a hozzá illő gyűrűre esett a választásom a csupa fekete ruhához. 

Aztán álltunk a temetés előtt egy óbudai ház körfolyosóján, amikor Charlie tesója szólt, hogy el fog szakadni a nyaklánc. Ijedtemben lekaptam a nyakamról, és Charlie táskájába süllyesztettem. 

Erre mondta Charlie öccse, hogy ez tök jó, mert azt jelenti, hogy megoldódik a probléma, ami miatt a nyakláncot vettem/kértem/kaptam. És azt is mondta, ha végleg elszakad, akkor az összes szemet (108+ maga a fő kő) össze kell szedni, és bedobni a folyóba. 

Tegnap este előszedtem a nyakláncot, és a csuklómra tekertem, már tényleg csak egy hajszál tartja egyes részein, és azon tűnődtem, hogy mi járt pontosan a fejemben, mikor hozzám került. 

Nem emlékszem... Utána mentünk lombikra, de a blog szerint nem azért vettem. Meg talán hinnem sem kellene benne. Csak olyan fura, hogy reggel még teljesen rendben volt, aztán néhány óra múlva egyszerűen szétfoszlott a fonál egy csomó helyen.

Miért pont akkor? Miért pont ott, azon a helyen? Tudom, hogy nevetséges vagyok, de egyszerűen ellentmond a fizika törvényeinek ez az egész.
Persze lehetne arra gondolni, hogy ennyi a fonal szavatossága, készpaszszevasz, de a sógornőm évek óta használja a saját mala láncát, míg a sógorom a harmadikat "fogyasztja" (jó sok problémája oldódik meg), szóval nem tudom.
Ami rossz érzés, hogy el sem tudom képzelni, hogy ezt a szívemnek kedves láncot egy folyóba dobjam. Közben meg bele fogom. Naná! Akármi negatív karmám oldódik a szakadás percében (hihi), eszem ágában sincs tovább dédelgetni (a negatív karmát).
Mert gondoljunk bele! Nem úgy van, hogy sokszor mi magunk nem vagyunk hajlandóak kilépni a komfortzónánkból, még akkor sem, ha az a fostenger közepén van? Csak mert megszoktuk?
Áhh, azt hiszem kezd elmenni az eszem! :-)