Elengedni

Annyira szomorú volt leszedni a karácsonyfát.
Közben rájöttem, hogy ez (is) nagy baj velem, hogy szörnyen nehezen engedek el mindent. Basszus még ezt is, pedig ez ismétlődő, kiszámítható dolog, és mégis.
És innentől végiggondolkoztam a takarítást, hogy milyen sokat kell még változnom, fejlődnöm, hogy igazán boldog legyek, és értékelni tudjam azt, ami(m) van. Mert a boldogság kulcsa -ugye- a kezünkben van, legtöbbször csak hozzáállás kérdése minden.

Meg olyan is volt, hogy tegnap ismételték valamelyik adón a "Hamis a baba"-t, és nekem erről eszembe jutott, hogy 2007-ben pont így január elején volt ugyanez a film, de az is lehet, hogy egy másik ebből a csöpis sorozatból.
És én akkor ott hencseregtem a hatalmas franciaágyamon a két gyerekkel, ők játszottak, én meg tűnődve néztem őket. Azon járt akkor a fejem (pontosan emlékszem), hogy mi olyan jól vagyunk így hárman, nem kell nekünk senki, mert úgysem lehetséges, hogy a fiúk is elfogadjanak valakit, akit én szerethetek (Belami nagyon durván reagált minden hímneműre, aki be akart törni az apja helyére), szóval el kell ezt engedni, majd lesz párom, ha ők felnőnek, mert én még akkor sem leszek kétségbeejtően öreg, vagy ilyesmi. És én akkor nagyon szomorúan gyűrtem össze azt a papírt, amire felírtam, hogy milyennek kellene lennie egy számunkra ideális férfinak, mert annyira képtelenség volt az egész.
Körülbelül 2-3 héten belül találkoztam Charlieval, egészen pontosan január 31-én.

Szóval le kell tenni dolgokat, becsukni ajtókat, hogy mások kinyílhassanak.
Ez bizony közhely, de pont a fenti példázza, hogy mennyire igaz.

Nem, nem vagyok szomorú.
Sőt, a hosszas gondolkodástól belém költözött valami habzsolós érzés, hogy "még, még, egy csomó mindent kell csinálnom, kipróbálnom, megvalósítanom!".
Szóval mert januárban megint megvolt Ötvös Csöpi, egy csomó sorsfordító dolognak kell történnie. Hát nem? Hát de. ;-)

Ui.: Az milyen már, hogy leírom mindezt, majd felállok, hogy kinyissam az ajtót Blaminak, és elszakad a mala láncom? Az, aminek el kell szakadnia, mikor megoldódik valami. Most már tényleg kíváncsi vagyok erre az évre. :-)
(Mi a francot kell ilyenkor csinálni a kövekkel?! Vízbe dobni, vagy mi? Meg kell azonnal kérdeznem valakitől!)