Egynapon belül fent, majd lent

Harminckét évvel ezelőtt, délután háromnegyed négy előtt néhány perccel megszületett Belami. 

Előtte volt egy zápor (vagy zivatar), de mire felsírt, már szivárvány volt az égen, láttam az ablakon keresztül. 

Harminc éve pedig Ági született, még az óra is stimmel.

Mivel az ő kerek szülinapja van ma, ezért a mai nap róla szól, a szüleinél ünnepeltek. Mi majd szombaton fogjuk megünnepelni mindkettőjükét.

Mindig beszélek Belamival a "szüli percében", ha nem vagyunk együtt, akkor telefonon.

Most is így történt, kicsit elmorfondíroztunk azon, hogy egy éve még nem is sejtettük, hogy Uno már itt lesz, és mekkorát fordult a világ, hová fokozható ez még. Épp búcsúzkodtam, mikor láttam, hogy Miklós hív.

Szakítottak Lunával.

Én ezt láttam jönni, de titkon reménykedtem, hogy rosszul mértem fel. Azt mondja közös döntés volt, de szerintem ő akarta már a végét, ezért is van, hogy Luna a kezdeti együttműködés után most "megzakkant", és azt akarja, hogy Miklós minél hamarabb elmenjen a lakásból. Én nagyon át tudom most érezni Luna lelkiállapotát. Csomó fájó emléket hoz fel nekem, mert Miklós működése nagyon hasonlít az apjáéra, és én pont így csapódtam faltól falig, mikor ... Ahh, hagyjuk is!

Szóval most kellene egy budapesti lakhatás sürgősen.

Ha tud valaki egy mérsékelt árú albérletet fél-egy évre egy főnek, az írjon nekem mindenképpen a meselulu@gmail.com-ra. Érdekli budapesti lakás megvételre is, csak az azért hosszadalmasabb folyamat, szóval előtte kelleni fog albérlet. 

Miklósnak stabil és jó munkahelye van, ocd-s, mint én, szóval nagyon rendszerető. Belami lakásában is addig volt rend, amíg ő is ott lakott. Szerintem ő ideális bérlő, én simán itthon mertem hagyni már évekkel ezelőtt is, mert ugyanúgy rendben kaptam vissza a lakást, ahogyan elmentem belőle nyaralni/telelni egy hétre. 

Szóval ez a nap érzelmileg egy hullámvasút, és még vége sincs.  

Rendezkedés

Az van, hogy végül bútor vásárlással kényszerítem magam a selejtezésre, rendezkedésre.

Már régóta tervezgetjük Charlieval, hogy kellene könyvespolc a nagyobb szobába, és a fésülködőasztalomat megszűntetnénk ott, leselejteznénk, esetleg a kisebb szobába átpattintanánk. 

Én szeretem a fenyőből készült bútorokat, annak idején ezen a vonalon indultunk el, mikor költöztünk, és vettünk pár új bútort, de aztán ez abbamaradt, mindig volt fontosabb. De majd most!

El is kezdtem vadászni pár hete, mert kifejezetten az etsbergeres családra utaztam, ilyenből van már pár bútorunk, szép és nagyon tartós, jó kivitelezésű, ráadásul lehet bővíteni. Helyben találtam is egy nagyobb könyvespolcot, meg egy keskenyebbet, ami egy kisebb fiókos szekrényen áll, úgy van egy szintben a nagyobb polccal. Megnéztem új áron, aztán azonnal lecsaptam a hirdetésre, ahol kb. harmadáron vesztegette a csaj, mert a lánya fehér bútort akart, és ettől a majdnem új triótól meg akartak szabadulni gyorsan. 

Hát én olyan boldog vagyok ezzel! 

Nemcsak azért, mert teljesen hibátlan, hanem mert Charlienak is tetszik, pedig nagyon szenved már a pakolás gondolatától is. 

Szóval egy ideig jó nagy felfordulás lesz a két szobában, mert nem tudok csak ezzel foglalkozni, majd egy-egy órát rászánok minden nap a selejtezésre, rendezkedésre, aztán egyszer csak a végére érek. Mert akkor már nemcsak az a "fal" lesz átpakolva, hanem ezzel együtt a kisebb szoba is. Oda kell majd valami kihúzhatós kanapé, a két ágyat megszűntetem, kipakolok mindent, meg próbálom variálni az átkerülő bútorokat, de lehet a fésülködőasztalomat nem tudom átmenteni. Kicsit sajnálnám, mert szeretem a kagyló alakú tükrével, meg a rengeteg pakolós helyével. 

Meglátom.

Hétvége, friss hírek

Az elmúlt hétvége olyan volt, hogy ki kell pihenni.

Lomtalanítottunk, de úgy érzem, csak a belekezdtünk. Jó, a legdurvábbakat, két tárolót, kipucoltuk, de a lakásban csak egy nagyobb helyet néztünk át, és selejteztünk. Rengeteg cuccot lehordtunk, és még van mit csinálni. Megbeszéltük Charlieval, hogy minden héten egy helyet átböngészünk, és akkor majdcsak a végére érünk egyszer. 

Vasárnap volt Kismacsó szülinapja.

A két tároló kipakolása között azt is megtartottuk, de most csak magunknak, nem hívtam meg senkit a kupi tetejére. Azért volt lufi, gyertya, tüzijáték, ami szokott. 

Óh, már 23 éves!

Nem kezdem el, hogy "Milyen gyorsan eltelt az idő!", de tényleg. Végzett a suliban, már csak az avatás van hátra, és kezdődik a felnőtt élete. Kicsit össze van zavarodva ettől szerintem, egyik buliból a másikba esik, egyéjszakás kalandok, stb... Kicsit aggódok, de mindenki szerint átmeneti jellegű ez az állapot, majd lenyugszik. Hát jó.

Belami nagyon jól érzi magát az új kapcsolatában, hétvégén azt mondta, hogy ők akkor most "járnak", megbeszélték a lánnyal (majd találok ki nevet számára, ha minden jól megy). 

Vasárnap nem is várta meg Kismacsó szülinapi ebédjét, elment a lánnyal túrázni, mert holnap indul Grúziába, és előtte még szerettek volna együtt lenni. Ennek én most nagyon örülök. Annak meg főleg, mikor Belami elmeséli, hogy biztosan nagyon szívesen hallom, hogy a lány milyen összetartó családból jön, mennyire családcentrikus (amúgy Belami is az), és hamar szeretne majd gyerekeket. Szerencsére ez sem riasztja meg Belamit, valószínűleg tényleg mindent meg tudnak beszélni, egyik sem érzi ezt korainak. 

Nekem még mindig hiányzik Iluska, és a múltkor meg is beszéltük Belamival, hogy Iluska valóban hasonlít hozzám, valószínűleg ezért éreztem olyan közel a szívemhez, valahogy ismerősek voltak a rezdülései, nem tudom. Közben meg máris szimpatikus nekem ez az új lány, hiszen tényleg annyira hasonlít Belamihoz, szóval őt meg ezért fogom megkedvelni. Izgalmas.

Könnyebb témák

Azt hiszem jobb nekem, ha a könnyedebb témáknál maradok, attól legalább kisimul az idegrendszerem.

Mint tegnap, mikor este Iluska és Belami rohangáltak a lakásban Mórral, mintha három gyerek játszott volna. Kb. akkora zajjal is járt a dolog, mert Mórci még ugatott is a játék hevében, pedig nem szokott. 

Meg mikor Charlie hozott új lemezeket a zsibiről, és azokat hallgattuk, miközben Mór a macijával játszott a kanapé előtt, én meg meleg plédbe burkolózva olvastam.

Apropó plédek! Vettem kettő újat, szuper nagyokat, szuper puhákat, szuper melegeket. 

Meg kicseréltük a szőnyegeket, mert Mór érkezésével felszedtem a régieket nyárra, de már nem esik jól a parkettára lelépni az ágyról, meg egyáltalán, szóval ideje volt "visszaszőnyegezni" a szobát. Nézegettem a régieket, és arra jutottam, hogy annyira nem jó minőségűek, hogy érdemes legyen kitakarítani (szétmennének tőle), úgyhogy inkább vettünk újakat. Semmi extra, jó puha padlószőnyeg darabok körbe szegve. A kutya miatt jó lesz ez a megoldás, mert ezt minden gond nélkül tudom cserélni, mikor szükséges lesz.

Vettem még az étkezőasztalra olyan tányéralátéteket, amikbe fotókat lehet rakni, és amúgy is úgy néz ki, mint egy darab filmtekercs. Annyira jópofa, de fogalmam nincs mikor tudok bele képeket nyomtatni, pakolgatni. Majd.

Két garnitúra ágyneműt is beszereztem egy mömaxos akcióban, már használatban az is.

Még egy függönyt szeretnék lecserélni az egyik szobában, aztán befejezem az e havi "lakásfelújítást". 

Olyan nagyon jó ilyesmikkel foglalkozni!