Az van, hogy végül bútor vásárlással kényszerítem magam a selejtezésre, rendezkedésre.
Már régóta tervezgetjük Charlieval, hogy kellene könyvespolc a nagyobb szobába, és a fésülködőasztalomat megszűntetnénk ott, leselejteznénk, esetleg a kisebb szobába átpattintanánk.
Én szeretem a fenyőből készült bútorokat, annak idején ezen a vonalon indultunk el, mikor költöztünk, és vettünk pár új bútort, de aztán ez abbamaradt, mindig volt fontosabb. De majd most!
El is kezdtem vadászni pár hete, mert kifejezetten az etsbergeres családra utaztam, ilyenből van már pár bútorunk, szép és nagyon tartós, jó kivitelezésű, ráadásul lehet bővíteni. Helyben találtam is egy nagyobb könyvespolcot, meg egy keskenyebbet, ami egy kisebb fiókos szekrényen áll, úgy van egy szintben a nagyobb polccal. Megnéztem új áron, aztán azonnal lecsaptam a hirdetésre, ahol kb. harmadáron vesztegette a csaj, mert a lánya fehér bútort akart, és ettől a majdnem új triótól meg akartak szabadulni gyorsan.
Hát én olyan boldog vagyok ezzel!
Nemcsak azért, mert teljesen hibátlan, hanem mert Charlienak is tetszik, pedig nagyon szenved már a pakolás gondolatától is.
Szóval egy ideig jó nagy felfordulás lesz a két szobában, mert nem tudok csak ezzel foglalkozni, majd egy-egy órát rászánok minden nap a selejtezésre, rendezkedésre, aztán egyszer csak a végére érek. Mert akkor már nemcsak az a "fal" lesz átpakolva, hanem ezzel együtt a kisebb szoba is. Oda kell majd valami kihúzhatós kanapé, a két ágyat megszűntetem, kipakolok mindent, meg próbálom variálni az átkerülő bútorokat, de lehet a fésülködőasztalomat nem tudom átmenteni. Kicsit sajnálnám, mert szeretem a kagyló alakú tükrével, meg a rengeteg pakolós helyével.
Meglátom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése