A legalja

Jaj, nagyon kivagyok!
Tegnap a tudomásomra jutottak dolgok, amik a munkahelyemen történtek a lányok között, és nem hagyhatom annyiban.
Borzasztó, szörnyű az egész, és nincs semmi bizonyítékom rá, csak a megérzéseim, meg egy lány elszólása, aki mindjárt közölte, hogy semmilyen körülmények között nem vállalja fel, amit elmesélt.
Így most maradtak az óvintézkedések, meg a burkolt fenyegetés az érintettek felé hogy még csak hasonló se fordulhasson elő többé.

Másik, amin nem tudok napirendre térni, hogy az egyik lány "szerelmes" lett belém.
Aham. Komolyan.
Írt nekem levelet, gyakorlatilag szerelmet vallott. (Ő 15 éves, én 42.)
Irtó gyorsan helyre pakoltam ezt az egészet, de azért rendesen kikattintott ez is.

Kezdem azt hinni, hogy valamit irtózatosan rosszul csinálok, vagy csak a sors igyekszik igazolni, hogy menekülnöm kell ebből az egészből. Akárhogy is, alig várom, hogy vége legyen.

Ja, másnap, ahogy megtudtam, hogy mehetek az új helyre, felmondtam. Még a fentiek előtt.
Azt hiszem ezt a döntésemet az életben nem fogom bánni, mert a pénteki nap után így is, úgy is álláskeresésbe kezdtem volna. Van az a történés, ami után az ember inkább elmegy vécét pucolni, minthogy maradjon. Na, ez eljött pénteken. 😢

Borzasztóan el vagyok fáradva lelkileg, de ez kihat már az állóképességemre is, gyakorlatilag mozdulni sincs kedvem. Sokat fáj a fejem, és rosszul viselem ezt a fullasztó meleget.
Kétszer tudtam rávenni magam a héten az edzésre, amiből a második annyira nem esett jól, hogy el is határoztam, nem erőltetem ezt mostanában.
A nyár nem az én évszakom, legalábbis energetikai szempontból biztosan nem.
Gyűlölöm, ha dől rólam az izzadság, és akármilyen korán edzek reggel, akkor is csupa víz vagyok. Lezuhanyzok utána, de akkor sem szeretem így kezdeni a napot.
Most inkább próbálok jobban figyelni a bevitt kalóriákra, és felfüggesztem az edzéseket. Nem is veszek most új bérletet, úgyis mást kell kitalálnom, tekintve, hogy hamarosan nem járok már át abba a városba.

Legfontosabb, hogy összeszedjem magam, mielőtt dolgozni kezdek az új helyen.
Én azt hittem, hogy ez tiszta sor lesz, mert rengeteg a szabadságom, amit időarányosan ki kellene vennem. Ám nem biztos, hogy ez ilyen egyszerű lesz, mert a felettesem azt pedzegette, hogy inkább kifizetik a szabikat, dolgozzak végig.
Én nem mondom, hogy nem jönne jól a pénz, de azért nem minden áron. Majd próbálok valami arany középutat találni, mert szükségem van egy kis pihenésre. Nagyonnagyonnagyon'.  

Halloween 2016

Jaj, nagyon jól sikerült a tegnapi halloween projekt!
Margó kitalált egy csomó vetélkedő játékot sok cukor & csoki nyereménnyel, úgyhogy fűztem cérnára a pille cukrot, meg válogattunk két kosár ruhát az öltöztetős fordulóhoz. De volt még hamupipőkés játék (szét kellett válogatni a szotyit, a tökmagot és a mazsolát), meg bekötött szemmel egymás etetése csokival, seprűtánc, lufifújás, derékre kötött kanállal gyertyaoltás, meg ugyancsak derékra kötött tollal üvegbe kellett beletalálni.
Összesen tíz forduló volt, pontokkal, aztán a végén természetesen mindenki kapott ajándékot, a győztesek kicsivel több csokit.

Én legjobban a sminkelést élveztem.
Először nagy titokban magunkat festettük ki Margóval, majd előrontottunk a nevelői szobából, és jól megijesztettük a lányokat.
Nyilván innentől ők is akartak rémes sminkeket, úgyhogy gyártottam egyik rémséget a másik után, irtózatosan jól szórakoztunk.

Este hat körül egyszerre érkezett meg Charlie, meg Margó családja, úgyhogy banyaként segítettem behordani a cuccot az autóból, a szomszédban ügyködő munkások csodálkozó pillantásaitól kísérve.
Tény, hogy inkább hullának látszottam, mint ijesztő boszorkának, de a Charlie által leszállított kalap sokat dobott az összképen.

Rengeteget táncoltunk, csak a kifaragott tökökben égtek a mécsesek közben, nagyon hangulatos volt.

Charlie fényképezett, szerintem nagyon jó képek születtek.
A lányok jól fogadták, nem volt semmi gond.
Szerintem őt jobban megviselte ez az egész, mert hazafelé egész úton azon lamentált, hogy nincs igazság ezen a földön, mennyire nagyon nehéz ezeknek a gyerekeknek.
Tényleg nagyon szívszorító volt, mikor indultunk hazafelé, akkor félig viccesen, félig komolyan könyörögtek a lányok, hogy vigyük el őket onnan, ki-ki mondta, hogy hová szeretne eljutni az autónkon.
Nehéz ilyenekre bármi okosat mondani még nekem is, nemhogy szegény, drága, érzékeny Charliemnak.

Szerintem sikerült emlékezetessé tenni ezt a napot mindnyájunknak, akik ott voltak tegnap. Úgy érzem, hogy valóban hagyományt teremtettünk, és folytatjuk ezt a vonalat mindenki megelégedésére.

Holnap hagyományt teremtünk

Ma szétültem a s.ggem Oroszlányban (nem is értem miért pont ott tartották) egy konferencián, de amúgy tök jó volt.
Tegnap a továbbképződés utolsó alkalma zajlott, komolyan sajnálom, hogy vége lett. Volt záró ebéd finom husival, meg házi krémessel, így volt minden kerek (meg én is az leszek így lassan).

Ésss!
Holnap jól kialszom magam, mert csak később megyek "dolgozni".
Halloween partit tartunk a lányokkal, szóval nem délután ötig maradok. ;-) Charlie is jön utánam, majd együtt fogunk hazajönni. (Belami máshol, másik, de hasonló bulin, Kismacsó az apjánál lesz.)
Ma -elvileg- kifaragták a tököket a lányok Margóval, meg egyéb rémséges díszletek is lesznek.
Ki fogjuk festeni egymást, már van banya kalapom is. Charlie fényképez, Margó párja csinálja a zenét. A gyermekfelügyelők nagyobb része is bejön bulizni, szerintem jó lesz.

Azt szeretem ebben a munkában (amitől egyébként nagyon tartottam az elején, és nehezen is szoktam), hogy nincs két egyforma nap. SOHA.
Szerintem én már szép csendesen elpusztulnék egy irodában ülve napi nyolc órát.
Kezdem felvenni a ritmust. :-)

Szeretem a munkámat

Már tudom, hogy ebben a munkában a legjobban az visel meg: nem tudok érzelmileg nem bevonódni.
Az előző helyemen ment, most nem.

Mert tudjátok, mikor a 16 éves kamasz lány sírni kezd, mert először kapott tortát szülinapjára..., hát akkor nekem is összeszorul a szívem.

Az nagyon jó, hogy vannak továbbképzések.
Augusztus óta belecsöppentem egy áprilisban kezdődött folyamba, aminek lassan a végére érünk.
Én minden egyes alkalommal rengeteget vettem ki a foglalkozásokból, mert nekem minden új ezen a területen.
Ráadásul "tiszta lap" vagyok, semmi rossz berögződés, és az alapok lerakása ilyen körülmények között teljesen rendben van.
Tegnap a végén az volt a zárás, hogy mindenki hátára (12-en vagyunk) került egy tiszta lap, és a kezünkben volt egy filctoll. Az volt a feladat, hogy mindenki lapjára (a sajátodra nem) kellett írni maximum 2-3 mondatot, hogy mit szeretsz benne, mit értékelsz nagyra, miért inspirál az adott ember. Csak pozitív dolgokat.
A végén mindenki levette a hátáról a lapot, és elolvashatta a 11 véleményt önmagáról.

Katarzis volt.
Amikor azt olvasod, hogy klónozni kellene téged, meg pont ilyen emberekre van szükség ezen a terülten, na, az megdob azért nagyon.
El is határoztam, hogy magammal hordom ezt az írást, és nehezebb napjaimon elő fogom venni, és elolvasom.

És nem szégyen néha sírni egy jót.
Ma jöttem haza a szülinapi party után az otthonból, kezdett sötétedni, az eső lágyan szitált. A gumicsizmámban belegázoltam a legnagyobb tócsákba, a fülembe pedig ez a zene bömbölt:

"A jóindulatod kell ahhoz,
Hogy eszembe jusson megtalálni a sajátom

Ha lefeküdnék ide
És csak feküdnék itt
Nem akarnál mellém feküdni?
És csak megfeledkezni a világról?
.
.
.

Minden ami vagyok
És minden ami voltam valaha
Ott van a tökéletes szemeidben
És én mást már nem is látok

Nem tudom merre megyünk,
Még bizonytalan hogyan tesszük,
Csak azt tudom, hogy ezek a dolgok
Közöttünk sosem változnak meg "

És kövér könnycseppek folytak az arcomról, összekeveredve az esővel. 
A lányok arcára gondoltam a szülinapi asztal körül, és ez járt a fejemben, pont ez a szám. 
Nem voltam szomorú, csak hagytam megtisztulni a szívemet és az elmémet.
Csodálatos érzés volt.

Mert a fiúk olyat választanak, mint az anyjuk

Ugye meséltem a múltkor, hogy Belami szerint Széphajú túlzottan is hasonlít rám egy csomó mindenben. Akkor eszembe is jutott, hogy Kismacsó zsánere inkább a szőke, rámenős lányok. Na, én szőke sem vagyok, meg rámenős sem különösebben.
Erre szombaton mondja, hogy az új barátnője (még elég gyakran cserélődnek) vörösesbarna (hihi), és félig olasz, ezzel együtt hangos (haha), mint én.
Tőle szokatlanul (utááál a magánéletéről beszélni) nagyon lelkesen előadta, hogy Kisolasz (legyen ez mostantól a neve) Olaszországban született, az édesapja olasz, az édesanyja magyar.
Kisolasz nagyon szépen beszél magyarul, csak van pár kifejezés, amit más hangsúllyal mond, például rettentően hangosan, felfelé ívelően kérdezi azt, hogy "Miii?".
Meg Kismacsó szerint temperamentumos is, úgy látom nagyon tetszik neki ez is.

Nos. A "fész" az anyák jó barátja.
Megkerestem Kisolaszt a keresztneve alapján. Nem volt nehéz, mert tényleg szépen csengő olasz neve van.
A lényeg a lényeg, hogy Kisolasznak megnyugtatóan gyermek feje van, mert mostanában az instagramra felrakott kismacsós képet elég érdekes hölgyek "tetszikelték", kezdtem megijedni. Komolyan.