Az előző helyemen ment, most nem.
Mert tudjátok, mikor a 16 éves kamasz lány sírni kezd, mert először kapott tortát szülinapjára..., hát akkor nekem is összeszorul a szívem.
Az nagyon jó, hogy vannak továbbképzések.
Augusztus óta belecsöppentem egy áprilisban kezdődött folyamba, aminek lassan a végére érünk.
Én minden egyes alkalommal rengeteget vettem ki a foglalkozásokból, mert nekem minden új ezen a területen.
Ráadásul "tiszta lap" vagyok, semmi rossz berögződés, és az alapok lerakása ilyen körülmények között teljesen rendben van.
Tegnap a végén az volt a zárás, hogy mindenki hátára (12-en vagyunk) került egy tiszta lap, és a kezünkben volt egy filctoll. Az volt a feladat, hogy mindenki lapjára (a sajátodra nem) kellett írni maximum 2-3 mondatot, hogy mit szeretsz benne, mit értékelsz nagyra, miért inspirál az adott ember. Csak pozitív dolgokat.
A végén mindenki levette a hátáról a lapot, és elolvashatta a 11 véleményt önmagáról.
Katarzis volt.
Amikor azt olvasod, hogy klónozni kellene téged, meg pont ilyen emberekre van szükség ezen a terülten, na, az megdob azért nagyon.
El is határoztam, hogy magammal hordom ezt az írást, és nehezebb napjaimon elő fogom venni, és elolvasom.
És nem szégyen néha sírni egy jót.
Ma jöttem haza a szülinapi party után az otthonból, kezdett sötétedni, az eső lágyan szitált. A gumicsizmámban belegázoltam a legnagyobb tócsákba, a fülembe pedig ez a zene bömbölt:
Hogy eszembe jusson megtalálni a sajátom
Ha lefeküdnék ide
És csak feküdnék itt
Nem akarnál mellém feküdni?
És csak megfeledkezni a világról?
.
.
.
Minden ami vagyok
És minden ami voltam valaha
Ott van a tökéletes szemeidben
És én mást már nem is látok
Nem tudom merre megyünk,
Még bizonytalan hogyan tesszük,
Csak azt tudom, hogy ezek a dolgok
Közöttünk sosem változnak meg "
És kövér könnycseppek folytak az arcomról, összekeveredve az esővel.
A lányok arcára gondoltam a szülinapi asztal körül, és ez járt a fejemben, pont ez a szám.
Nem voltam szomorú, csak hagytam megtisztulni a szívemet és az elmémet.
Csodálatos érzés volt.
Jó olvasni, hogy a helyeden vagy, megtaláltad azt, amit szeretsz csinálni!
VálaszTörlésA történet a papírlappal eszembe juttatta, hogy valahol a szekrényemben nekem is van egy. A főiskolai csoport-összehozó tréningen volt ilyen feladatunk. Holnap meg is keresem. :)
Keresd meg gyorsan! ;-)
TörlésÉn nem is gondoltam, hogy ez a "játék" így erősíthet. Jól fog még jönni nekem ez a lap még sokszor. :-)
csodálatos, ahogy lélekkel bírod ezt a munkát, én biztos, hogy totál kikészültem volna már... és olvasom, hogy téged is megvisel és kivesz belőled, de ugyanakkor látod a szépségét és a mosolyokat és ez eléggé feltölt, hogy csinálni tudd és ez borzasztó jó dolog! :*
VálaszTörlésuh, a lap... ez egy tök jó feladat... nem volt benne még részem és most elgondolkodtam, mennyire szükségem lenne rá, bár szerintem a munkahelyemen csak üresen venném le a hátamról :O fú, rémisztő...
Bizony, még elég ingatag a helyzet nálam is: hol tök jól bírom és kezelem, hol kevésbé. Most épp felfelé van a menetelés. ;-)
TörlésNem lenne üres a lapod. Ebben biztos vagyok. <3