Anyu igazi fészes' huszár, de képeket nem tud felrakni, úgyhogy Charlie lefotózott egy csomó régi képet neki az öt napos kihíváshoz.
Én meg ezt találtam Belamiról és Kismacsóról:
Olyan nagyon régen keresem ezt a képet, de már belenyugodtam, hogy az ex férjemnél maradt. Erre Anyunál találom meg, szerintem az anyai nagyanyámtól maradt rá, mert úgy emlékszem, hogy náluk volt kint a tévé tetején, amíg éltek a drágámék. Szóval ők kaptak abból a pár darabból, ami készült erről a pillanatról.
Mintha ma történt volna.
Szóltak az óvodában, hogy fotózás lesz, be lehet vinni a tesót a közös képhez.
Kismacsót felöltöztettem ebbe a szörnyű ingbe, csíkos nadrágba, szépen megfésültem azt a kis pocok fejét. Belami komolyan az ölébe fogta az öccsét, én meg a fotós mögül kalimpáltam nekik, hogy mosolyogjanak kicsit. Hát így sikerült. :-)
Nekem meg megint össze van szorulva a gyomrom, hogy mennyire múlékony és megfoghatatlan az idő, és mennyire ambivalens érzés ez az egész, mert egyszerre vagyok végtelenül szomorú, levert és ijedt, közben meg mosolygós, büszke és vidám.
Azt hiszem ez az öregedés egyik csalhatatlan jele. ;-)
