Anyák napja és a többi

Vasárnap reggel arra ébredtem, hogy mindkét fiú a szobájában alszik, rég volt ilyen.

Aztán először Belami, később Kismacsó lopózott el ajándékért, annyira aranyosak voltak. Kismacsó félálomban volt még, előtte este, meg előtte is programja volt. 

Aztán Anyuéknál gyűltünk össze az Anyák napját megünnepelni.

Volt finom ebéd, most a sütemény is belefért. Én most azt sem bánom, ha megállok itt a 65,8 kg-nál egy időre, mert olyan nyúzottnak látom az arcomat. Sokat dob rajtam, hogy frissen van hennázva a hajam, meg a bb krém, de akkor is.

Kismacsó egy hete szakított a barátnőjével.

Úgy érzi, hogy nincs elég ideje egy párkapcsolatra, most teljes erőbedobással a munkájával és a tanulással (második diploma) szeretne foglalkozni. Ő nagyon máshogy van bekötve, mint én, ezért meg sem kísérelem, hogy megmagyarázzam ezt. Elfogadtam, aztán kész.

Megjöttek a nagyítós medáljaim. Charlie szerint egy még lesz. 

Elég necces, hogy Miss Marple-tól lopok praktikus kiegészítő ötletet, de nekem ez annyira bejön. Már ki is próbáltam, hogy olvasok el vele apróbetűs szöveget. 

Azt is elhatároztam egy kedves ismerősöm példáján felbuzdulva, hogy megpróbálok sokkal nőiesebben öltözni, mint mostanában.

Ezért tegnap este egy szoknyát készítettem ki, hogy másnap azt veszem fel az irodába. Reggelre itt olyan hideg lett, meg fújt a szél, hogy végül csak egy rugalmas sötétkék nadrágot vettem elő a csíkos felsőmhöz, és bocsánatot kértem a szoknyától, hogy megint nem ő lett soron. No, majd legközelebb. 

Július elsején lesz Kismacsó avatása.

Van egy nagyon csinos kis ruhám, még nem mertem felpróbálni, hogy mennyire fogytam ki belőle. Remélem csak kényelmesebb lett, mert amúgy picit szorított mellben, talán pont most lesz jó. Ha nem, akkor még van időm kitalálni mi legyen. 

Még az is tervezés alatt, hogy hol és miképp ünnepeljük meg Kismacsó diplomáját, azt mondta, még ő sem tudja, hogy szeretne e az avatás után bulit, vagy nem. Mindenesetre ezzel is foglalkoznom kell, nem csak a ruhámmal. Mondjuk, ennél nagyobb problémáim ne legyenek!  

  

 

Beszéljünk inkább másról!

Annyira szürreális hetem volt, hogy múlt csütörtökön már azon gondolkodtam, hogy összeszedem a cuccaimat és világgá megyek, nem érdekel hová, csak el innen. 

Pénteken már indokolatlannak éreztem az előző napi felindulásomat (na jó, új ciklus indult, szóval..), de sajnos nem mennek jól a dolgaink Charlieval. Van ennek több oka, de nem hinném, hogy van kedvem/erőm erről mesélni. 

A fiúkkal viszont minden rendben, úgyhogy azt érzem, hogy bármi és minden megoldható. 

Kismacsó térde egyre jobb, talán lassan eléri a baleset előtti állapotot, mindenesetre a gyógytornász már engedélyezte a guggolást, kitörést, sőt, csinálnia is kell. A suli jól megy neki, és tegnap döbbentem rá a fürdőkádban ázva, hogy jövőre már diplomázik. Jó ég! Most buliztunk az érettségije alkalmából, meg Belami diplomáját is akkor ünnepeltük. Rohan az idő, közhely, de nagyon igaz. A kis barátnője is megvan, lassan kitalálhatok neki is egy blogos nevet.

Belami. Képzeljétek! Felkérték egy konferenciára előadónak, és addig-addig kutatgatta a témáját, hogy úgy néz ki, valamit felfedezett. Tegnap részletesen elmagyarázta, hogy miről van szó, már nem tudnám pontosan visszaidézni, de akkor értettem. A tüdődaganattal kapcsolatos. Én olyan elmondhatatlanul büszke vagyok rá! De a legfontosabb mégis az, hogy boldog, imádja a munkáját, Iluskát, az életét. Mit kívánhatna az ember ennél többet a gyermekének? 

Anyák napján mindkét fiú itthon volt.

Kismacsó ugyan jött és ment is, mert a barátnőjénél aludtak, de akkor is kaptam finom csokit, meg ölelést, Belami meg itt is aludt, és virágot kaptam tőle, meg jó sok beszélgetést. Megfizethetetlen érzés. 

Reggeli ébredés

Volt egy anyák napja nagyon régen, mikor az óvodában egyenként felolvasták nekünk, édesanyáknak, hogy mit mondott a gyerek rólunk. Kismacsó ezt nyilatkozta: "Az én anyukám nagyon szép, és ha elmegy otthonról, akkor csinosan felöltözik, és nagyon jó illata van." Vagy valami hasonlót.

Azóta sokszor eszembe jut reggelente, mikor ébresztgetem, hogy még mindig ezt gondolja e, mikor fölé hajolok indulásra készen, illatosan. :-)

Ma reggel elég nehezen ébredt, a szemét sem akarta kinyitni, szóval a szépségemről, a csinos ruhámról valószínűleg lemaradt.
Ilyenkor ellentmondást nem tűrően mondom neki, hogy üljön fel, mert vissza fog aludni, nekem meg indulnom kell. Végül bevetettem egy általam nagyágyúnak gondolt fegyvert: -Ülj föl kérlek, mert puszit szeretnék adni!
Mire ő: -Akkor ma elmarad a puszi. Nem bírok felülni.
Mire én: -De bírsz. Na, hadd lássam!
Végül csak megvolt a finom, illatos puszi. Ha már a szépségemet, és a csinos ruhámat nem látta. ;-)

    

Lulu lusta, meg a hétvégi tervek

Egy lusta dög vagyok napok óta. 

Most is, mennem kellene a konyhába összepakolni, de csak blogolok itt vígan.

A férjem esküvői meghívót tervez az öccse esküvőjére, Kismacsó valami buta játékot játszik online a haverjaival számítógépen, Belami meg most ért haza Szegedről, ő beteg. Szegény bekapott valami hasmenős vírust, remélem senki nem kapja el tőle. Mindenesetre fertőtleníthetek utána mindent.

Holnap lenne a jegyes fotózás, de még fogalmam sincs, hogy kell e sminkelnem, vagy csak asszisztenskedek a férjem mellett, míg ő fotóz. Szerintem össze fogunk veszni párszor, bár nem célom semmiképp.

Ráadásul rossz időt is mondanak, nem tudom mi lesz az egészből.

Szombaton Quimby koncert lesz a régi laktanyában, a kedvenc koncert helyem, jó lenne eljutni oda is.

Vasárnap anyák napja, jó mozgalmas nap lesz, mert megyünk a férjem anyukájához és az enyémhez is. Sajnos a nevelő anyámhoz most nem jutok el (elváltak a szüleim), de telefonon fel fogom hívni mindenképp. 

Remélem eszébe fogok jutni Belaminak és Kismacsónak. Többnyire csokit szoktam kapni, mert a vágott virágot sajnálni szoktam, hogy levágják miattam, szóval jobban szeretem a cserepes virágokat, meg az egyéb ajándékokat. Mondjuk a keserű csokit. Az jöhet nyugodtan. ;-)