Reggeli ébredés

Volt egy anyák napja nagyon régen, mikor az óvodában egyenként felolvasták nekünk, édesanyáknak, hogy mit mondott a gyerek rólunk. Kismacsó ezt nyilatkozta: "Az én anyukám nagyon szép, és ha elmegy otthonról, akkor csinosan felöltözik, és nagyon jó illata van." Vagy valami hasonlót.

Azóta sokszor eszembe jut reggelente, mikor ébresztgetem, hogy még mindig ezt gondolja e, mikor fölé hajolok indulásra készen, illatosan. :-)

Ma reggel elég nehezen ébredt, a szemét sem akarta kinyitni, szóval a szépségemről, a csinos ruhámról valószínűleg lemaradt.
Ilyenkor ellentmondást nem tűrően mondom neki, hogy üljön fel, mert vissza fog aludni, nekem meg indulnom kell. Végül bevetettem egy általam nagyágyúnak gondolt fegyvert: -Ülj föl kérlek, mert puszit szeretnék adni!
Mire ő: -Akkor ma elmarad a puszi. Nem bírok felülni.
Mire én: -De bírsz. Na, hadd lássam!
Végül csak megvolt a finom, illatos puszi. Ha már a szépségemet, és a csinos ruhámat nem látta. ;-)