Munkás, orvosos

Most azt gondoltam ki a mai mellékállásos munkanapom után, ami egyben szabadság volt a főállásomban, hogy márciusban és áprilisban még megpróbálom folytatni ezt az esztelen magatartást munkaügyileg, aztán felmondok a félállásban.

Áhh! Kezdek teljesesen kipurcanni, majd itt leírtam tíz sorban azt, amit egyszer már elmeséltem a munkahelyi hangulatról, szóval inkább töröltem. A munkával továbbra sincs semmi gondom, egyedül a nevekkel gyűlik meg a bajom, de igazából már nincs kapacitásom megjegyezni száztíz új nevet, de lehet többet is. Csak gyámként van harminchét gyerekem, azoknak nevelőszülőjük, a gyámhivatali ügyintézők, kollégák, és nem is sorolom tovább. Vajon mennyi nevet lehet gond nélkül, aktívan használni? Mindenesetre az én agyam már kimaxolta a kapacitását lassan.

Pénteken voltam mammográfián Pesten.

Balami csuda cukin elvitt a saját osztályára kávézni, megmutatta hol leletezik, aztán átvitt a radiológiai osztályra, a mammográfiára, és rábízott néhány aranyos hölgyre. Voltam már ilyenen, annyira nem izgultam sem a vizsgálaton, de az eredményen sem, éreztem, hogy minden rendben. Meg is mondták a felvételek elemzése, majd az ultrahang után, mert minden volt, és nagyon alaposan. Azért megkönnyebbültem, hogy ezt is pipálhatom a szűrések sorában. 

Már a fogászaton is volt egy köröm.

Kértem és kaptam árajánlatot az egyik csapos/csapolt? fogamra, amiről lejött a fogszínű borítás. Meg vannak még apróbb esztétikai javítások, amiket lehet, hogy megvalósítok, de most a lényegre koncentrálok először. 

Még endokrinológust keresek.

Akit melegen ajánlottak, az nem tud/akar új pacienst fogadni, arra meg még nem volt időm, hogy új után kutakodjak. Amúgy a vérvétel alapján most minden okés velem, csak azért szeretnék konzultálni valakivel, hogy a Letroxot le tudnám e tenni, vagy jobb, ha nem barmolunk bele a rendszerbe. Orvos nélkül én nem partizánkodok, az biztos. 

Nagyon fáradtan kezdtem ezt a hetet.

Múlt héten összehoztam három edzést, de most úgy érzem, hogy meghalok, ha a héten a munkán kívül bármit csinálnom kell. Jó, hamarosan megjön, ez biztosan nem lendít az energiámon, de azért szeretném összekapni magam. 

  

Még mindig semmi

Charlienak még mindig semmi.
Őrjítő, hogy behívják olyan helyekre is interjúzni, ahová nem is gépészmérnököt, hanem mondjuk élelmiszeripari mérnököt keresnek. Mindezt úgy, hogy a hirdetés nem egyértelmű, ő beküldi az önéletrajzát, amiben világosan le van írva, hogy mi az ábra, erre behívják, majd sajnálkoznak, hogy nem is ilyet, hanem amolyat keresnek. Akkor minek hívják be?!?!?!
Másik, mikor túlképzettenek számít valahol, és lebeszélik magukat róla, hogy úgyis el fog menni.
Én kb. ilyenkorra tettem, hogy talál valamit, úgyhogy lassan történhetne már valami. Ha azt mondom megviseli ez az egész, akkor nagyon enyhén fogalmaztam.

Hétfőn elment horgászni.
A balesetin kötött ki, ahol kiszedték a horgot (vagy mi a fenét) az ujjából, majd kapott egy tetanusz elleni szurit is. No comment.
Azt hiszem most már tényleg itt lenne az ideje, hogy véget érjen ez a széria, mert ez nem igazságos.

Holnap Charlie keresztapjának a temetésére megyünk, kivettem az egész napot szabinak.
Reggel el akarok menni vérvételre, mert szöget ütött a fejembe ez a r T3 érték, amit alapból senkinek nem néznek.
Na most, én Letroxot szedek pajzsmirigy alulműködés miatt, és már nagyon is jó a TSH-m (1 alatti), mégis vannak tüneteim. Ki szeretném zárni, hogy nekem problémám van ezzel. Ha van mégis, akkor más gyógyszer kell. Legalábbis azt hiszem.