Ahh! Nem jött most jókor nekem ez a döntési kényszer.
Feszült vagyok tőle és ideges. Charlieval azóta minden nap összeveszek valamin, és tudom, hogy én generálom ezt.
A múlt vasárnapi, igazi adventes hangulatomhoz képest, most a kedvem a béka segge alatt van. Tudom, hogy miután eldöntöm, jobb lesz, de most nincs kedvem ezzel foglalkozni, feltenni a megfelelő kérdéseket a megfelelő helyen, felmondani, stb..
A munkahelyi karácsonyi bulin sem éreztem magam jól, egyáltalán nem volt önazonos az egész azzal a tudattal, hogy mit fontolgatok, mi jár a fejemben.
Akivel eddig beszéltem, mindenki szerint egyértelmű (kivéve Charliet), hogy mi legyen a döntés.
Belami szerint is szükséges egy lista, és azt is ajánlotta, hogy 1-3-ig súlyozzam be a szempontokat, úgy számolható eredményem is lesz. Én ezt továbbfejlesztettem, hogy a két állásnak + és - oszlopot is állítottam, majd ezeket pontoztam 1-3-ig, illetve -1--3-ig. A végeredmény eddig: új hely 8 pont, mostani hely -3!!! pont.
Mindenesetre jövő héten felteszek még néhány kérdést az érintetteknek, aztán kitalálom.
Ja! És még könyvet is sikerült olyat találnom, hogy lehozott az életről, de nem tudtam abbahagyni.
Olvastátok már Kazuo Ishigurotól a Ne engedj el-t? Nagyon-nagyon elgondolkodtató ez a könyv, de rohadtul nem volt most szükségem rá. Szóval csak akkor olvasd, ha megerősíted előtte a szívedet!
Pedig tudhattam volna, a másik története is megviselt a Klara és a Nap. Amúgy meg piszok jó író, le a kalappal előtte, csak annyira szomorúak és felkavaróak a történetei.
ismerem, nagyon jo konyv, es nem birtam vegigolvasni. A napok romjait nagyon szeretem tole, es az sem a legvidamabb olvasmany; de azert derusebb ennel. Kitartas, drukkolok!
VálaszTörlésNem csodálom. Nincs feloldozás a végén sajnos, szóval ezzel együtt nehéz olvasmány. :-(
TörlésIsmerem és olvastam, de tényleg padlóhoz vágós, ez az egyetlen könyv, amit a lányomnak anno nem engedtem elolvasni (kb. mindent kiolvasott itthon, amiben betű volt, még az egyetemi tankönyveimet is.:) De ezt nem engedtem.)
VálaszTörlésAnnyira disszonáns az egész, az elbeszélő "teljesen természetes ez így" hangvétele a témához viszonyítva, aztán a végén feloldás sincs, szóval tényleg nem gyereknek való, de még felnőttnek sem minden állapotban. :-(
TörlésCharlie miért szetetne/javasol mást, mint a többiek?
VálaszTörlésCharlie szereti, hogy egy helyen dolgozunk, megbeszélünk mindent a munkával kapcsolatosan is, és szerintem félti ezt a kialakult kis teamünket. (Amúgy én is nehezen szakadok le erről még gondolatban is.) De nem mondja ám, hogy ne váltsak, csak hallgat szomorúan. Szerintem tudja ő, hogy mindkettőnknek ideje lenne kiszállni ebből az egészből, csak ő még nincs kész rá.
Törlés