A döntés

Nem megyek sehová, nem váltok (még). Röviden.

Hosszabban. 

Ezzel fekszem és kelek egy hete, listát írtam, sorsot húztam, de mindvégig akkor nyugodtam le kicsit, mikor azt fontolgattam, hogy maradok. Igen, maradok a nyomasztásban, az összevisszaságban, ebben a nagy katyvaszban. Nincs ebben logika, meg észérvek, én most az érzéseimre hallgattam, és lehet meg fogom bánni, de majd akkor kitalálom mi legyen. Nekem valahogy nem szokott bejönni, ha csupán az eszemre hallgatok. Az a legjobb, mikor a kettő összecseng (ész és szív), de ez nem mindig sikerül. 

Emlékszem, egyszer csak az eszemre hallgattam.

Volt is két nyűgös évem nevelőként, amit így utólag már nem bánok, mert legalább már azt tudom biztosan, hogy mit nem akarok. Szóval mindenből lehet tanulni, meg fejlődni.

Sajnos nincs varázsgömböm, hogy megnézzem, egyik, majd másik döntés jövőbeni lefolyását. 

Csak annyit tudok tenni magamért, hogy az érzéseimre hallgatva a nekem valamiért komfortosabb megoldást választom, hogy az "itt és mostban" jól legyek, aztán, ha elmentem a falig, akkor kitaláljam a következő lépést. 

Azt hiszem ez most ennyi.