Továbbra sem tudom felfogni, hogy Mama nincs többé.
Nem sírok, jajveszékelek, de ráült a lelkemre, és ha éppen kiszalad a fejemből egy percre, akkor szinte bűntudatom van.
Belamival tegnap hosszan beszélgettünk erről telefonon, jó volt.
Charliet is nagyon megviseli, mert nagyon szerette Mamát, rendesen a nagyijának érezte. Ráadásul ő érzékenyebb, mint én, erre rá kellett jönnöm.
Sokat tűnődtem, meg tűnődtünk együtt is, hogy lehetett volna e másképpen, ha nincs ez a rohadt vírus, meg úgy egyáltalán, mit lehetett volna másképpen csinálni. Persze válaszok nincsenek, csak találgatás, meg általunk felállított teóriák.
Pénteken lesz a temetése.
Nyugis hétvégénk volt.
Charlie sokat dolgozott, így én a saját tempómban elvoltam.
- Keresztapa maratont csináltam, tökre kikapcsolt, pedig láttam már mindhárom részt, többször is.
- Hajat festettem, ezúttal indigót is tettem a hennához, de nem igazán látom, hogy sötétebb lett a hajam. Mindegy, az ősz hajszálak eltűntek.
- Mórcival sokat sétáltunk, meg levegőztünk, egyre többet merek vele póráz nélkül menni, mert nagyon figyelmes, érti, hogy mit akarok tőle. (Amúgy rengeteg szót ismer fel, tesztelni szoktuk.)
- Szombaton kicsit keresztlányoztunk is anyósomnál, az is jó volt.
- Csináltam megint sajttortát, vittünk belőle szombaton, ízlett mindenkinek.
- Délutánonként aludtam. Én mindig rendkívül sokat alszok, ha nem vagyok jól lelkileg, valamiféle menekülés ez, de legalább kipihentebb vagyok, meg segít a feldolgozásban.
- Két torna volt meg a múlt héten, a harmadikra nem tudtam rávenni magam. Na, majd ezen a héten.
♥♥♥
VálaszTörlés;-) <3
TörlésGondoltok Rád én is, sokat! ❤️
VálaszTörlés