Kismacsó elment a Balatonhoz nyaralni a haverjaival, azért.
Nincs bennem az a kitörő öröm, mert ezen van egy csomó aggódnivaló.
Abban biztos vagyok, hogy ittasan, beszívva nem ül volán mögé, és remélem, hogy a felsoroltak nem is jellemzőek, de azért álszent sem szeretnék lenni.
Inkább attól félek, hogy elromlik valami az autóban, esetleg meghúzza valaki, mikor leáll vele, ilyenek. Nem hiszem, hogy Belami nem akadna ki. Szóval a kölcsön dolgokkal csak a baj van, könnyen rossz irányt vehet a dolog.
Persze Kismacsó kiakadt, mikor elkezdtem sorolni az aggodalmaimat.
Szerinte kiborító vagyok, semmi baj nem lesz, mert mi is lehetne. Annyira magabiztos, hogy irígylem érte. De majd lesz neki is gyereke, aztán meglátjuk. Majd szólok neki, mikor a lányát vagy a fiát kell elengednie nyaralni. 😅
húúúúúúúú, bizony, 100%-ig Neked van igazad!
VálaszTörlésennél most nem is mondanék többet...
:-))
Biztos minden rendben lesz, ne aggódj!
Ugye?
TörlésRemélem. ;-)
Viszont az, hogy te aggódsz, nem akadályoz meg semmi bajt, ugyanúgy bármi megtörténhet, csak idegesíted vele a fiúkat - én legalábbis így szoktam megélni, ha apu vészmadárkodik. Ha Belami megbízik az öccsében, akkor ennyi - nem?
VálaszTörlésIgazad van amúgy, semmivel nem vagyok beljebb. Annyit tudok tenni, hogy nem mondom, de attól még... ;-)
TörlésPersze, tudom, hogy nehéz ezt elengedni. De olyan felelősségteljesek a fiaid, próbáld elhitetni magaddal, h minden rendben lesz!
TörlésIgyekszem, ma épp sikerült is lehengerednem a témáról, úgy látom, az eleje a nehezebb. Meg mindjárt péntek van. ;-)
TörlésAz ember mindig aggódik valamiért, ha gyereke van... ha nem kölcsönautóval menne, akkor is aggódnál, ez csak bónusz... egyébként meg igen, csak idegesítjük vele őket, ha dumálunk... biztos te is így gondoltad a szülők aggódását-)
VálaszTörlésVárj csak! Nekem nem nyomták ezt az aggódós dumát, mert rövid pórázon voltam, úgyhogy amikor végre elengedtek valahová, akkor nem aggódtak. És jó volt. ;-)
TörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésTök normális, hogy aggódsz ez bele van kódolva az emberbe.Nekem egy nagyon idős néni azt mondta, hogy akkor ismerte meg, mint jelent aggódni mikor megszületett az első gyereke. Megkérdeztem tőle, hogy szokott hozzá, azt mondta "89 éves vagyok és sehogy...". Szerintem ezzel én is így leszek.
VálaszTörlésMielőtt gyerekeim lettek volna, úgy aludtam, hogy bomba is robbanhatott volna mellettem, nem keltem volna fel. Most a legkisebb zajra teljesen éber vagyok.
Ez tényleg így van. A nagymamám még mindig aggódik az apukámért, és értünk is, sőt a dédunokákért is. Mondjuk apukámért volt is miért, elég sok baj volt vele ifjúként. Nekem azért jobb a helyzet a két fiúval, de akkor sem könnyű nem rémeket látni. ;-)
TörlésÉn a férjemért is tudok aggódni rendesen. Mondjuk mikor letol egy 36 órás forgatást és hazavezet több órán át a világ végéről. Akkor is éjszakázni szoktam, nem bírok addig aludni míg haza nem ér.
Törlés