Ilyenek vannak

Iszonyatosannagyon' vártam már, hogy péntek délután legyen, úgyhogy azóta jól nem is csinálok semmit, és rengeteget alszok. Jót, nyálcsorgatósakat.

Pénteken elmentek a fiúk az apjukhoz, Charlie a horgászfelszerelésével bajlódott, úgyhogy én meg letisztítottam az arcomat, majd feltettem egy ilyet, aztán beindítottam a tévén a Valdemar hagyaték című rémfilmet, és azt hittem, hogy aznap már semmi érdekes nem történik velem.

Aztán 20 óra körül megcsörrent a telefonom, és egy nagyon-nagyon régi ismerősöm hívott, akit még a főiskoláról ismerek, és az életem egyik legvadabb, legszertelenebb időszakában volt az életem része, és bármennyire is őszinte és kitárulkozó vagyok, sajnos nem mesélhetem el, hogy ez alatt pontosan mit értek. (Sorry!)
Igazából munka ügyben nem is őt kerestem meg, hanem egy másik főiskolai társamat, de a hír gyorsan jár, így vette a telefont, meg a fáradtságot, és megérdeklődte, hogy miafenevanmárvelemazelmúltévekben? Hát nem drága? :-)
22 órakor tettük le a telefont, mikor is rárévedt, hogy a három gyerekét még meg sem vacsoráztatta.
Én kicsit proaktívabb voltam, mert a vállammal a fülemhez szorított telefonnal lemostam magamról időközben a peelinget, máskülönben az aha savak megették volna a bőrömet, az biztos.
Beszéltünk munkáról is, de sajnos ez most még elég képlékeny, ráadásul a szavamat adtam neki, hogy nem beszélek erről, úgyhogy majd, ha lesz belőle bármi is, majd akkor. ;-)
De azért a 120 perc tetemes részét inkább az elmúlt évek gyors vázolása adta: ő nekem, én neki számoltam be róla. Jó volt.
Megbeszéltük, hogy ezt folytatnunk kell, szóval össze fogunk ülni valamikor kávézni egyet.

Szombaton bevásároltunk, volt főzés, mosás, délutáni alvás.
Este megnéztem a Carol-t, míg Charlie meccset nézett.

Nekem tetszett a film.
Nem a történet, mert az elég gagyi mai szemmel, de a fényképezés, maga a rendezés, a két színésznő: egyszerűen zseniális volt mind. Imádtam minden percét.

Ma reggel sokáig aludtunk Charlieval, kényelmesen reggeliztünk, kávézgattunk, utána kimentünk az ócskapiacra. Nem találtam semmi kincsecskét.

Ma már nem tervezek semmit, csak örülgetek, hogy ugyan vasárnap van, de mégsem, mert előttem van még négy teljes nap itthon, majd csak pénteken megyek be dolgozni.
Sok-sok takarítást tervezek, de majd meglátom.

Ilyenek vannak.