Jingle bellsi előkészületek

Vasárnap Charlie kicsit lázadozott, hogy nincs kedve főzni, és hát többnyire ő ragadja meg a fakanalat otthon, úgyhogy most egy szó nélkül kezdetem el darabolni a húst a gulyás leveshez, mert azért néha én is főzhetek.
Végül a tepsis zöldséget ő csinálta, és hogy, hogy nem, de sikerült együtt tevékenykednünk úgy, hogy nem vesztünk közben össze. Más a tempónk, a szokásaink a konyhában, de most nem volt gond.
Ebédre mind a négyen otthon voltunk már, gyújtottunk gyertyát is, nagyon kellemes volt együtt enni.

Aztán végre belefogtam a NAGY takarításba.
Megmondom őszintén, hogy főleg azért, hogy előszedhessem végre a karácsonyi díszek egy részét. Mert csövekre girlandot tekerni, meg szekrény tetejére kis fenyőt rakni csak úgy érdemes, ha előtte lemossuk, letöröljük az említett helyeket.
Szóval elővettem az alumínium létrámat, és felmásztam mindenhová a konyhában, lemostam mindent, megpucoltam az ablakot, még a sütőt is kipuceváltam.
Hosszú órákig csináltam, Belami meg kint ült a jegyzeteivel, tanult, én meg igyekeztem nem szólni hozzá, hogy ne akasszam meg. Kérdeztem, hogy nem zavarja, hogy itt ugrálok körülötte, de azt mondta, hogy egyáltalán nem, sőt énekeljem csak nyugodtan a karácsonyi dalokat, ő a kollégiumban hozzászokott ehhez, csak ne kérdezgessem, mert akkor tényleg kizökken.
Szóval jó falsul, de nyomtam a Jingle Bellst és társait, és haladtam.

 

Még rengeteg minden van, amit meg kell csinálnom, de legalább belefogtam már. Végre! :-)