Ez most megint egy nagyon mozgalmas hét volt.
Keddtől munka, ráadásul a négy napból kettőn egész nap úton voltam, úgyhogy egyáltalán nem bántam, hogy gyorsan péntek lett.
Szombaton vendégeink voltak.
Az unokatestvérem lánya férjhez megy júliusban, hozták a meghívókat. Először Belamiékhoz mentek, aztán délután hozzánk, addigra Miklós is ideért Budapestről. Alapvetően a választás miatt jött, de pont ezért terveztük erre a napra a meghívós projektet is, hogy ő is itt legyen.
Innentől megint abban lubickoltam, hogy a fiúk itthon vannak.
Vasárnap ugyanis Belamiék is jöttek, miután szavaztak, együtt ebédeltünk. Charlie csinált egy rizstésztás, gombás, kínai ízvilágú ételt, ha valaki unta a húst. Aki meg nem, az chilis babot ehetett hússal. Utána volt jégkrém, süti, a kávét a nappaliban ittuk, és megvitattuk az esélyeket. Miklósnak olyan kérdéseket is feltettem, amit telefonon nem akartam az elmúlt napokban. Beszélgettünk Unoról, a családunkról, mindenről. Nekem erről a napról leginkább ez jut eszembe.
A politikáról meg nem szeretnék értekezni.
Aki szemfüles, az úgyis kiszűrte, hogy mi a véleményem. Tisztában vagyok vele, hogy nem mindenki ért vele egyet, bár a tegnapi nap azt igazolta, hogy a többség igen. Ő itt pontosan megfogalmazza azt, amit én is írhattam volna, ha mégis értekeznék. Innentől kiváncsian várom, hogy miként tudnak élni a rájuk ruházott bizalommal. Jó lenne nem csalódni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése