Nyehh!

A keddi látogatásaim során sikerült bepuszilni valami "finom" kis vírust.

Mit ne mondjak, "boldog" voltam, mikor szerdán, a reggeli után, szinte percre pontosan meg tudom mondani, ledöntött a lábamról. Szinte szó szerint, mert az iszonyatos émelygés mellett szédültem, fájt a fejem, de úgy istenesen. Le is feküdtem, mondtam Charlienak, hogy én most ki vagyok ütve, oldja meg Mórt, meg az ebédjét, de úgy az egész életét is, mert én estig csak pisilni kelek fel. 

Úgy is volt.

Vettem be láz- és fájdalomcsillapító kombót, jó erőset, mert habár tudom, hogy egy kis láz jó, a fájdalmat, émelygést nem bírom elviselni. Így valamivel jobban is lettem estére, kis üres teát, meg pirítóst ettem, aztán visszafeküdtem. Éjszaka volt leizzadás, reggel viszont már úgy ébredtem, hogy jól vagyok, csak a fejem fáj picit. Szóval csütörtökön már dolgoztam, sőt a csapatépítő bowlingra is elmentem délután, mert kezdtem azt gondolni, hogy ez nem is vírus volt, hanem a valami változókori nyavalya, mert Charlie sem kapta el, meg egy nap alatt, hagyjuk már, nem lehet abszolválni egy betegséget, még úgy sem, ha olyan immunrendszerem van, ami sokáig nem tűr magában vírust (sem).

Ám valami mégis volt.

Csütörtökön az arcomon kijött három gyulladt gumó, az egyik az orromon. Semmi nem jön belőle, szóval nem pattanás, inkább menszesz előtt szokott ilyen lenni. De ami sokkal furább, hogy pénteken már futottam egyet, és utána fájni kezdtek az izületeim és/vagy az izmaim. Tegnap már nemcsak a combomban, hanem a karjaimban, fáj a könyököm, az ujjaim. Nem elviselhetetlen, mert először hasonlított egy jófajta izomlázhoz, na de az ujjaimban is?! Olvasgattam, hogy influenza közben/után a felszbaduló citokinek okoznak ilyesmit, úgyhogy lehet, hogy mégis volt valami fertőzés, onnan vannak ezek. 

Szerencsére senki nem kapta el tőlem, bármi is volt ez, mindenesetre leállítottam magam a túlzott igénybevételtől még egy kicsit, mert ez az elviselhető kategóriás izom vagy izület fájás idegesít, habár mára már majdnem el is múlt. 

Az arcomat meg inkább hagyjuk! 

A héten pontosan annyi évesnek látszok, amennyi vagyok, csak néhány gyulladt csomóval megspékelve. Mint egy veterán tinédzser, vagy nem is tudom. 

A kedvem ennek megfelelően fos.

Vannak jobb pillanatok, például mikor Unonak vásárolok mindenféle ruhákat (megvan az új mániám). Ez a kedvencem.

Ezt meg Ági vette a kórházas fényképezésre.

Pénteken voltak ulrahangon Belamival.

Ági szerint Uno megint igyekezett szabotálni a vizsgálatot némi csuklással, de már 1600 gramm, azt kiderítették.

Én nem vagyok nagy vágott virág fan, de a tulipánt ilyenkor nagyon szeretem, a másik csokrot meg ajándékba kaptam Mázli (Mór haverja) gazdijától. Ha rájuk nézek, azért egyből jókedvem lesz.