A KÁVÉ (így csupa nagybetűvel)

Ahhoz képest, hogy kb. harminc éves koromig nem kávéztam, ma már elég fontos szerepet tölt be az életemben. 

Régebben megittam a 3in1-bent, ma már sírni tudnék tőle. Sőt, egyre kritikusabb vagyok magával a kávéval szemben, inkább legyen kevesebb, de az jó. Nagyon jó. 

Ezzel jól megfertőztem Belamit, aki igazi ínyenc lett ebben a témában. 

Kérem szépen, ő kézi őrlővel őrli a szigorúan egy főzésnyi kávét, mert azt olvasta, hogy kb. három percig számít frissnek az őrölt kávé. Aztán megfőzi a Bialettijében, mert szerinte az A KÁVÉFŐZŐ. Nos, reggelente ez a móka legalább húsz perc neki, ha nem több. 

Na, nekem erre azért nincs időm, főleg reggel, úgyhogy én a kotyogós Bialettimbe kanalaztam az őrölt kávét, amit eleve úgy vettem őrölten. Belami szerint gáz a kotyogósom (nem olyan, mint az övé), meg az előre őrölt kávém is. Charlienak és nekem nem volt az, mert megszoktuk, de azért az el kell ismernem, hogy amikor Belami csinál nekem kávét, az azért sokkal finomabb.

Volt egy pingvinünk, tudjátok, kapszulás kávéfőző, de azt ritkábban használtam. Aztán a férjem munkahelyén lett egy Nespresso gép, és annyit áradozott róla, hogy hétvégén vettünk egy nagyon alap gépet. Rendkívül jutányos volt, mert tizenkétezer forint értékben levásárolható kupon van benne kávékapszulára. A csomagban egy válogatás volt, és tényleg nagyon finomak. Reggel meg különösen gyorsan jutok így hozzá a krémes, finom, illatozó kávémhoz. 

Szóval válogathatok a jobbnál jobb lehetőségek közül. Otthon. 

Belami és a Bialetti

A mi Nespressónk

Lefőtt a kávé

Szó szerint.

Közben takarítok, megy a második mosás.
Most zenét sem kapcsoltam be, elvagyok a gondolataimmal, mert megint van min törni a fejemet.
Csütörtökön Belami hazaesett, beszélgettünk legalább két órán át, és már megint valami elb.szott szappanoperába csöppentem, vagy mi. Sajnos ennél többet nem mondhatok, mert ez Belamiról szól, nem rólam.

Tegnap mindenki elpályázott valamerre, ahogyan tervben volt.
Iszonyat kényelmesen elvoltam itthon, legalább két órán keresztül telefonáltunk egy nagyon kedves barátnőmmel (én őt annak számítom). Mondtam neki, hogy ennyi erővel beülhetett volna az autóba, és eljöhetett volna hozzám, még kávét is főztem volna neki, jobban járt volna. Na, majd legközelebb.
Egy másik nagyon kedvessel meg chaten nyomtuk, mert mindig kíváncsi vagyok a véleményére, eléggé egy rugóra jár az agyunk. Most meg aztán különösen meg vagyok zavarodva, jó volt kitárgyalni az aktuális történéseket.

Később biciklire pattantam, elintéztem pár dolgot, sőt turkálni is elmentem, de semmit nem vettem. Költségtakarékos út volt, nem mondom.

Este meg...
Enyém volt a számítógép, a tévé, volt, hogy egyszerre ment mindkettő.
Aztán elalvás előtt olvastam, mert nagyon jó könyveim is vannak, úgyhogy sikerült is ma egy óra körül elaludni.
Na, ezért aludtam olyan sokáig (tízig).

Azért várom már a vasárnapot, hogy szép lassan mindenki hazaszivárogjon, mert azért az az igazi.
Egy-két nap ajándék, de többtől már magányos lennék.   

Karácsony 2016

Mi pénteken vesztünk össze Charlieval, ami nálunk karácsonykor menetrendszerű, így most örültem, hogy hamarabb túlestünk rajta.
Ahh, csak a szokásos: ki mit nem csinált, csinált az ünneppel kapcsolatosan (ajándékvásárlás pölö'), csak az a baj, hogy nekem nagyon elgurult a gyógyszerem, és mondtam olyanokat, amiket nagyon nem kellene: "Ha ennyire sz.r minden, amit csinálok, akkor váljunk el!", és hasonló finomságok, nagyon olaszos vérmérsékletem van, be is rekedtem, annyit ordibáltam Charlieval.
Összességében azért dühödtem be ennyire, mert nagyon igazságtalannak éreztem Charlie kirohanását, és megvadultam. Szerencsére a gyerekek nem voltak itthon a szereplésemen, még jó.
Ettől aztán mindketten észhez tértünk, és a lehető legolajozottabban csináltuk végig az elmúlt két napot, egy hangos szó nem esett közöttünk, azt hiszem nagyon rendben volt a karácsonyunk az idén.

Szombaton mi már reggel elkezdtük a saját kis négyes ünneplésünket: Charlie csinálta a főételt (én pénteken megsütöttem a sütiket, megcsináltam a levest), mi a fiúkkal díszítettük a fát.
Aztán kései ebéd, ajándékozás.

Hopp, hopp, ajándékaim!
Kaptam egy Bialetti kávéfőzőt Charlietól:

A fiúktól ezt a csodálatos mamuszt:

És még parfümöt vett nekem Charlie, a karkötőt meg ma kaptam sógornőméktől:

Este mentünk Anyuékhoz a szokásos közös ünneplésre, szépen kiöltözve, én még sminkeltem is.

Ma keresztlányéknál voltunk, ott volt anyósom is, így Charlie családjával is megünnepeltük a karácsonyt.

Holnap a fiúk mennek az apjukhoz, nekünk meg elkezdődik a valódi pihenés, ennek örömére le is töltettem Charlieval öt filmet, amiket az előbb választottam ki trailerek alapján.
Hjaj, ezek ám a kellemes elfoglaltságok! Annyira, de annyira lelassítanám most az időt.