Így jártam

Meg az is van, hogy jól átejtettek.

Még február elején megláttam a Marketplacen egy cuki kis fülbevalót. Írtam az eladónak, megegyeztünk, hogy postázza, megadta a számlaszámát, és kérte, hogy írjam meg a postázási címet. Átutaltam a pénzt -négyezer forintot-, majd az eladó felszívódott. 

Először azt hittem, valami baj érte, esetleg kórházba került, mert nem olvasta az üzeneteimet sem. Aztán később láttam, hogy olvasta már, de nem reagál semmire. Múlt héten esett le, hogy igazából csúnyán át lettem verve, teljesen kár a gőzért. Valószínűleg olyan típusú piti kis tolvajjal van dolgom, aki tisztában van azzal, hogy ilyen értékű megkárosítással nem foglalkozik a rendőrség, úgyhogy vígan "eladja" ugyanazt a fülbevalót több lúzernek is. 

Először inkább szégyelltem, hogy így jártam, de aztán pénteken a barátnős kávézáson beszéltünk erről, és kiderült, hogy mással is történt hasonló. A rendőr neki azt mondta, gyűjtse maga köré a károsítottakat, mert úgy már eléri azt az összeget, amivel foglalkozni tudnak.

Most leginkább dühös vagyok.

Nem az a négyezer forint bánt, ennyit elkávézgatok a barátnőimmel egy hónapban, hanem attól vagyok mérges, hogy valaki ezt simán, minden következmény nélkül megteheti. Olyannal is, akinek tétel ennyi pénz, és mondjuk ajándéknak szánja a tárgyat, amit végül meg sem kap, mást meg -esetleg- már nem tud megvásárolni. Borzasztó gerinctelenség és olcsó jánosság ez az egész, ugyanakkor furmányos, mert az emberek pont nem foglalkoznak ennyi kárral, elkönyvelik magukban, hogy óvatosabbak lesznek, aztán lépnek tovább. Az ilyen élősködők, meg "sok kicsi sokra megy" alapon lopkodják össze a százezreket.

Nyilván, jelentettem a felületen, de -szerintem- ez nagyjából semmi.

Gondolkoztam még durvább dolgokon, mondjuk, hogy látom az ismerőseit a fészen, és írok nekik egy kis tájékoztatót, de ezren felül vannak, meg őszintén szólva, ez nem az én stílusom. Amúgy is érzem, hogy szinte mérgez, ha erre gondolok, vagy ezzel foglalkozok, szóval inkább kiírom ezt most magamból, aztán hagyom a francba az egészet.

Egyébként meg örülhetek magamnak, hogy ezt ilyen olcsón megúsztam.

Emlékszem, mikor a futópadot vettem, előre utaltam át a pénzt, hogy ezzel lefoglaljam, és az eladó csaj kérdezte, hogy hogyan bízhatok meg ennyire idegenekben. Hát ja. Ez most elmúlt. Rendesen összeszorul a gyomrom, ha ránézek a Marketplacera. 

Ti jártatok így? Hogy kezeltétek? Estleg valami ötlet, hogy mit lehetne még tenni ez ellen a tolvaj ellen? Nem magam miatt, az már mindegy, de hogy ne tudja ezt tovább csinálni. 

Oltás vs. nem oltás

Ma néhány ismerősömet szundira raktam a fészen.

Egyszerűen elgurult a gyógyszerem, mikor megláttam, hogy értelmesnek gondolt emberek miket posztolnak az oltásokról. Már ott tart a dolog, hogy a következő hullám az oltottak miatt lesz. Hm?!?! Mi van?!?!

Amúgy egy ideje ignorálom a témát.

Jogában áll mindenkinek azt gondolni, amit csak akar, nekem is van véleményem, de már nem szeretek beszélni róla, mert csak felidegesítem magam. 

Borzasztó, hogy mellette és ellene is habzó szájjal osztják az észt, meg beszélnek hülyeségeket. Olyan durván nyomják, hogy elképesztő. 

Miért nem lehet egyszerűen csak békén hagyni egymást? Meg nem letámadni a másikat, ha mást gondol? Esetleg érvelni az mellett, amit mi gondolunk? De normálisan, észérvekkel, nem ilyen összeesküvés sz.rokkal, fészen összeolvasott baromságokkal? 

Peace! 

Vélemény

Nem igazán szoktam véleményt nyilvánítani facebookon, valahogy úgy vagyok vele, hogy úgysem érdekel senkit, ahogyan engem sem nagyon a másé. Inkább képeket szoktam megosztani, elkapott, szép pillanatokat.

Ám most annyira felháborít az új törvény, amiből szinte kizárólag csak az orvosok béremelését harsogják, hogy ma ezt írtam: 

"Az jár a fejemben, hogy a T/13174. számú törvényjavaslatból csak az orvosok béremelése van kommunikálva. Szokás szerint. Megint. Az már nem igazán, hogy ezzel együtt ilyen finomságokat is tartalmaz: "11. § [Munkaszerződéstől eltérő foglakoztatás] (1) Az egészségügyi szolgáltató fenntartója döntése alapján – az érintett egészségügyi szolgáltató vezetője véleményének kikérését követően – egészségügyi közfeladat ellátása érdekéből az egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személy határozott időre kirendelhető egy másik – ugyanazon fenntartóhoz tartozó – egészségügyi szolgáltatóhoz."

Meg ilyet is: "(5) Az egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személyt legalább tíz munkanappal korábban írásban kell tájékoztatni az egészségügyi szolgáltatók közötti kirendelés elrendeléséről, valamint annak várható időtartamáról."

Aham. Magyarul döntenek az ember feje fölött, hogy épp hová dobálják. Egy évre... De lehet, hogy kettőre. És erről tíz nappal előtte tájékoztatják... Hmm..., milyen kegyesek! Hát köszi ba.d meg! Mi ez? Hogyan tervezzen így egy fiatal orvos? Egy ember? Hogyan tervezzen a vele együtt élő társa? Merjenek lakást vásárolni, vagy hosszú távra bérelni? Egyáltalán...

Aztán meg csodálkozunk, hogy a naaagy béremelés ellenére a fiatal orvosok elmennek külföldre, vagy szögre akasztják a fehér köpenyüket, és elszegődnek -tudom is én?!- kávét főzni egy presszóba."

Belamit már átpakolták a Jánosba, de erről még VELE! egyeztettek, és nem a feje fölött döntöttek. Azért érezzük a különbséget, ugye? 

Szerintem azzal sem árulok el titkot, hogy megint erősen azon gondolkozik, hogy Iluskával más országban telepednek le. Mert hazánkban nem lehet normálisan élni, bármennyire is szeretne itt maradni. 

Nagyon dühös és csalódott vagyok, meg szomorú is. Még mindig van lejjebb? (A kérdés költői, hisz van hát.)   

Ilyenek 4

Áhh! Csak a szokásos.

Már túl is vagyok a hülye kis megfázásomon, de cserébe a hangulatom megint a béka s.gge alatt van.

Ma már ott tartottam, ha meghallom, hogy "maradjotthon", vagy "vigyázzunkegymásra", akkor üvegrepesztő hangon sikítani kezdek, esetleg ütök. Mert rohadtul nem jókedvemben mentem Pestre, és Belami sem azért utazgat, mert nem bír a fenekén maradni. 

Ja, és elvileg itthon dolgozok, de holnap is be kell mennem az irodába, mert 15! tértivevényes levelet kell abszolválnom. Egy olyan témában, amit már hétfőn lebeszéltem az összes érintettel. De! Meg kell írni levélben is, mert CSAK (felsőbb utasítás). Minden gyámnak. Már pénteken meg kellett volna. Hát hogyne.

Ahhoz képest, hogy azt gondoltam, majd most rendbe teszem az összes aktámat, mert annyi időm lesz... Muhahaha! Ahogy azt Luluka elképzelte. Lóf.szt! Csak kapkodok, mint máskor, sőt.

Le kellene csillapodni, de nagyon.

Én ezt az egész helyzetet nem érzem alkalmasnak erre, de lehet, hogy más jobban csinálja, nem tudom. Én egyre zaklatottabb vagyok, és még csak nem is a szorongás miatt, hanem egyszerűen úgy érzem, hogy minden szalad, csúszik ki a kezemből, és nem vagyok ura semminek. Most nem félek, hanem dühös vagyok, agresszív. Nyilván ez is egy reakció az adott helyzetre, de én nem így akarok érezni, működni. Össze kell szednem magam. Tervek kellenek. Most, azonnal!