Nagyjából végeztem az aktáim rendbe rakásával, gyönyörűen sorakoznak a szekrényemben ábc sorrendbe rakva, még a tartójukat is felcímkéztem, egyszerűen gyönyörű. Remélem belül sincs sok hiba, én nagyon igyekeztem az elmúlt hetekben, és többnyire hagytak is dolgozni.
Ma már teljes káosz uralkodott, mert jövő héten kezdődik az étkeztetés, és ezt is sikerült úgy kitalálni az okosoknak, hogy lehetetlen egy normális listát csinálni, mert követhetetlen, hogy kinek mikor van szünete az oviban, ugyanis ovis csak akkor kaphat.
Az iskolások legalább egyszerűbbek, de nehéz lesz megmagyarázni az ügyfeleknek, hogy miért kap az iskolás gyereke, és miért nem az ovis, mikor az is otthon van. Nos azért, mert lehetősége van oviban lenni, hát kész elmebaj ez az egész.
Tiszta szívemből kívánom, hogy aki ezt kitalálta, az csináljon naprakész listát, majd meggondolja legközelebb, hogy mit okoskodjon.
Mi egyszerre hárman (időnként négyen) próbáltuk gatyába rázni ezt az egészet, nem volt könnyű.
Közben holnap ellenőrzés, ahhoz is prezentálni kell összesített adatokat, én megcsináltam a magam részét, de nem tettük még össze, szerintem reggel ezzel kell kezdeni.
Szép lassan hazahordtam a benti cuccaimat, kiürítettem minden személyes holmimat a fiókokból, még a naptártartót is lecseréltem egy sima kékre, mert az enyém össze volt firkálva szívecskékkel, meg egyéb információkkal.
Vannak még ott poharaim, tányérom, de az maradni is fog, nem tartok rá igényt. Egy tejeskávés bögrét hoztam el, mert az hiányozna.
Nézegettem az íróasztalomon lévő teknőst, végül bedobtam a táskámba, mert őt is megszoktam.
Még két nap...
