Esős nap

Ez most akkor egy ilyen nap.

Jól is esik (haha), tegnap nagyon meleg volt (nekem), meg a tömeg is óriási volt. Belamit elvittük a Gyöngyhalászba, és majdnem egy órát vártunk az ételre. A limonádék társaságában nem volt ez gond, beszélgettünk egy jót az esküvői előkészületekről, és nekem megnyugtató, hogy Belami kiegyensúlyozott, és csöppet sem ideges. 

Aztán feljöttünk a házba pihenni kicsit, meg kávézni, aztán strandolni mentünk. Béreltünk SUP deszkát, és nagyon jól szórakoztunk. Charlie egész júliusban venni akart egyet, de folyamatosan lebeszéltem róla, hogy addig ne ruházzunk be rá, míg ki nem próbáltuk. Fontos szempont volt, hogy Mór megmarad e rajta, mert amúgy nem sokáig hajlandó a vízben úszkálni, így meg hátha. És bejött neki, nézelődött szépen. Belami evezett, mi meg csak hesszeltünk Mórral rajta. Aztán Charlie is próbálgatta Belamival, és arra jutottunk, hogy veszünk egyet jövő nyárra.

Elmentünk a legkedvencebb helyemre, a templomhoz, és megint előadtam, hogy majd itt szeretném az ötvenéves házassági évfordulónkon megújítani a fogadalmunkat. Nos, ahogy számolgattam, az még harminckét év... Lehet, hogy inkább a huszonötéves évfordulót célozzuk be. Hmmm... Az még hét év, addigra már lakhatnánk is itt. Valahogy megugorhatóbbnak tűnik. Meglátjuk.

Még fagyiztunk egyet, aztán elindultunk vissza, mert már sötét volt, és a tüzijátékot el akartuk kerülni. Nemcsak Mór miatt, Belami is utálja. Gyerekként nagyon érzékeny volt a durrogásra, még egy léggömb kipukkadása is teljes sokkba taszította. Ma már tudja kezelni ezt, de azért kerüli, amennyire lehet. 

Reggel innen indult dolgozni, Charlie kivitte öt órára a vonathoz. Én észre sem vettem, hogy elmentek, aztán Charlie visszaért. Mór igen, de nem balhézott, mostanában amúgy is tovább szokott aludni, egészen nyolc óráig is békén hagy bennünket.

Ma este futni szeretnék, meglátjuk esik e majd.

Holnap Tihany lehetne a cél, megmondom őszintén, hogy leginkább a parfüméria miatt mennék. Van két új illata az Eau de Tihanynak, amit nagyon meg szeretnék szagolgatni. Az egyik a Tihanyi Visszhang, a másik meg egy narancsvirágos új kreálmány, nagyon érdekel. Ha egyik sem jön be, akkor maradok a Premiernél, azt egyszerűen imádom. Rajtam hűvösebb napokon jobban működik, ilyenkor nyáron Bálint Csaba Sun Embrace illata a kedvencem. Igazi nyári finomság, olyan szép, napfényes, érzem a napraforgót, a búzamezőt, az érett gyülölcsöket. Megfoghatatlan, hogy mikor melyik bomlik ki rajtam, ettől olyan izgalmas. Az esküvőn biztosan ez lesz rajtam. 

Apuék is pont most nyaralnak Balatonvilágoson, azt beszéltük, hogy eljönnek majd ők is egyik nap.

Annyira jó érzés arra gondolni, hogy mikor hazaérünk, akkor még a szabadságom másik fele előttem áll, ráadásul egy nagyon nagy eseménnyel. 

Azért hihetetlen, hogy Belami szinte most volt az én kicsi, szőke, fürtös, tündér babám, most meg nősülés előtt állő komoly felnőtt férfi. Áhhh, ez felfoghatatlan! De igaz. 😉  

Hétvége 2. rész

Kicsit féltem a meleg gyógyvíztől, de kifejezetten jólesett ücsörögni benne.

Úsztam is pár hosszt az úszómedencében, meg a büfében ittunk egy jó erős kávét, úgyhogy kezdtem magamra találni a rumos este után. 

Közben Belami és Ági kirándulni mentek Mórral. 

Az történt, hogy a két fiatal hamarabb elfáradt, mint Móricka. Mondjuk, szólhattam volna előre.

Charlieval mi is csavarogtunk egy gyorsat a fürdés után a horgásztó környékén, meg a folyót (az is van) megnéztük.

Szinte egyszerre vetődött fel bennünk Charlieval, hogy lakhatnánk itt is. 

Hogy én erre nem gondoltam eddig? Van folyó, a város szép, és abból a pénzből, amit a lakásunkért kapnánk itt, ott kertes házunk lenne (sok kutymákkal, meg cicmákkal). 

Ráadásul én HAZA mennék. Igaz, a családból már alig élnek ott, és a munka is rizikós, hogy lenne e, de Fonyód mellett ez is egy opció lehet. 

Én kisvárosi lány vagyok, rohadt nehezen szoktam meg annak idején a nagyvárost, szenvedtem, mint a kutya. Emlékszem, csomó kisvárosi szokást próbáltam ott is folytatni, aztán szép lassan leszoktam mindenről. Szerintem simán vissza tudnék rázódni egy jóval lassúbb, élhetőbb tempóba, és a majdani unokáknak is jobb lenne a vízparton élő nagyszülők.

Belami szerint azért ezt gondoljam át alaposan, mert őt az unalom megenné ott, de ő nem én vagyok, és szerintem baromira élvezném. (Fonyódon is a telet szeretem jobban, amikor nyugi van.)

No, majd meglátjuk.

Továbbra sem aktuális az azonnali helyváltoztatás, de abban szinte teljesen biztos vagyok, hogy nem maradok ebben a városban örökké. Nem akarok. 

Aztán ex anyósomnál ebédeltünk.

Tudom, ez is furcsán hangzik, de mikor visszamentünk Mórért, akkor ragaszkodott hozzá, már megterített, mire mentünk. Bunkóság lett volna visszautasítani, meg amúgy is jó kapcsolat maradt közöttünk, Charliet kifejezetten kedveli. 

Én nagyon sokat köszönhetek neki a fiúkkal kapcsolatosan, tényleg rengeteget segített körülöttük, még ma is folyamatosan segít. Mióta nyugdíjas, sokat van Pesten a nővérénél, úgyhogy random megy a fiúkhoz, és visz nekik kaját, vegy meghívja őket vacsorázni. Szerintem ki is takarítana, ha a fiúk hagynák, de felváltva megcsinálják ők, a mamájukat inkább kávézni hívják magukhoz, nem dolgozni. Nagyon melengeti a szívemet, hogy ennyire szeretik egymást, szóval egyértelmű, hogy én is szeretem őt a mai napig.

Végül egyszerre sikerült elindulni hazafelé Belamiékkal, valahol a mostani városunk táblájánál váltunk szét, addig követtük egymás autóját. 

Itthon, bármennyire is nem esett jól, megfürdettem Mórt, mert koszos volt. Hát... Ő sem volt boldog ettől, percekig könyörögtem, hogy fáradjon be a fürdőbe, azt hitte, ha süketnek tetteti magát, akkor leteszek a tisztálkodásról. Végül Charlie tessékelte be a fürdőszobába, és egy óra alatt megvoltunk a fürdéssel, szárítással, fürdőszoba takarítással. A mosógép mosta a törölközőket, még a szárítóba kellett bepakolni, mielőtt beájultunk volna az ágyba.

A hétfő nem is volt olyan nehéz, mint hittem.

Visszatértem az alapokhoz, délután futottam is. Kifejezetten jólesett. Kicsit még belehúzok, hogy végre ötössel kezdődjön, aztán kitalálom a többit.