Kicsit féltem a meleg gyógyvíztől, de kifejezetten jólesett ücsörögni benne.
Úsztam is pár hosszt az úszómedencében, meg a büfében ittunk egy jó erős kávét, úgyhogy kezdtem magamra találni a rumos este után.
Közben Belami és Ági kirándulni mentek Mórral.
Az történt, hogy a két fiatal hamarabb elfáradt, mint Móricka. Mondjuk, szólhattam volna előre.
Charlieval mi is csavarogtunk egy gyorsat a fürdés után a horgásztó környékén, meg a folyót (az is van) megnéztük.
Szinte egyszerre vetődött fel bennünk Charlieval, hogy lakhatnánk itt is.
Hogy én erre nem gondoltam eddig? Van folyó, a város szép, és abból a pénzből, amit a lakásunkért kapnánk itt, ott kertes házunk lenne (sok kutymákkal, meg cicmákkal).
Ráadásul én HAZA mennék. Igaz, a családból már alig élnek ott, és a munka is rizikós, hogy lenne e, de Fonyód mellett ez is egy opció lehet.
Én kisvárosi lány vagyok, rohadt nehezen szoktam meg annak idején a nagyvárost, szenvedtem, mint a kutya. Emlékszem, csomó kisvárosi szokást próbáltam ott is folytatni, aztán szép lassan leszoktam mindenről. Szerintem simán vissza tudnék rázódni egy jóval lassúbb, élhetőbb tempóba, és a majdani unokáknak is jobb lenne a vízparton élő nagyszülők.
Belami szerint azért ezt gondoljam át alaposan, mert őt az unalom megenné ott, de ő nem én vagyok, és szerintem baromira élvezném. (Fonyódon is a telet szeretem jobban, amikor nyugi van.)
No, majd meglátjuk.
Továbbra sem aktuális az azonnali helyváltoztatás, de abban szinte teljesen biztos vagyok, hogy nem maradok ebben a városban örökké. Nem akarok.
Aztán ex anyósomnál ebédeltünk.
Tudom, ez is furcsán hangzik, de mikor visszamentünk Mórért, akkor ragaszkodott hozzá, már megterített, mire mentünk. Bunkóság lett volna visszautasítani, meg amúgy is jó kapcsolat maradt közöttünk, Charliet kifejezetten kedveli.
Én nagyon sokat köszönhetek neki a fiúkkal kapcsolatosan, tényleg rengeteget segített körülöttük, még ma is folyamatosan segít. Mióta nyugdíjas, sokat van Pesten a nővérénél, úgyhogy random megy a fiúkhoz, és visz nekik kaját, vegy meghívja őket vacsorázni. Szerintem ki is takarítana, ha a fiúk hagynák, de felváltva megcsinálják ők, a mamájukat inkább kávézni hívják magukhoz, nem dolgozni. Nagyon melengeti a szívemet, hogy ennyire szeretik egymást, szóval egyértelmű, hogy én is szeretem őt a mai napig.
Végül egyszerre sikerült elindulni hazafelé Belamiékkal, valahol a mostani városunk táblájánál váltunk szét, addig követtük egymás autóját.
Itthon, bármennyire is nem esett jól, megfürdettem Mórt, mert koszos volt. Hát... Ő sem volt boldog ettől, percekig könyörögtem, hogy fáradjon be a fürdőbe, azt hitte, ha süketnek tetteti magát, akkor leteszek a tisztálkodásról. Végül Charlie tessékelte be a fürdőszobába, és egy óra alatt megvoltunk a fürdéssel, szárítással, fürdőszoba takarítással. A mosógép mosta a törölközőket, még a szárítóba kellett bepakolni, mielőtt beájultunk volna az ágyba.
A hétfő nem is volt olyan nehéz, mint hittem.
Visszatértem az alapokhoz, délután futottam is. Kifejezetten jólesett. Kicsit még belehúzok, hogy végre ötössel kezdődjön, aztán kitalálom a többit.
