Akkor kezdődhet a tipródás!

Szóval csak egy kis tingli-tangli poszttal akartam jönni, hogy megmutassam az új kardigánomat, amit a Pepcoban találtam a gyermek osztályon 960 forintért, leértékelve.

A magasabb derekú farmerjeimmel, meg a hosszú farmer szoknyámmal, fehér pólóval nagyon menő lesz.

Aztán ma kaptam egy állásajánlatot a másodállásos helyemről.

Diplomás állás, nyugodt, csekély felelőséggel, ugyanannyi pénzért, mint amit most kapok, és lehetőségem lenne gondozási feladatokkal hétvégi és/vagy éjszakai műszakot is csinálni túlóraként (negyedévente fizetve 150%-osan). Ennek mennyisége teljesen rajtam állna, szóval nem lenne muszáj, csak, ha időm és kedvem van hozzá. Magyarul helyben lenne a másodállás, és nem kötötten.

Cserébe hétfőtől péntekig az intézményben kell lennem nyolc órát. Ez nem nagy cucc, csak évek óta magam osztom be az időmet, és sokat mászkálok, szóval ehhez vissza kell(ene) szoknom, hiszen dolgoztam én így évekig.

És akkor most kezdhetek ezen tipródni.

Vajon fáj már eléggé, hogy váltsak végre így 18 év után? (2006 óta a gyermekvédelemben dolgozok folymatosan, csak más-más területeken.)

Patkány vagyok, aki menekül a süllyedő hajóról? 

Mi lesz Charlieval? Kényszerítem ezzel arra, hogy ő is váltson? 

Jobb lehet a szociális szféra másik szegmense?  

Nem tudom mire jutok végül.

De jövő hétre el kellene döntenem merre tovább. 

Port de bras

Írnom kellene a feljegyzéseimet egy rendkívüli felülvizsgálathoz, de ezen az ügyön pörögtem egész délután, úgyhogy "Nyugszik, fekszik!" az egész. Ráadásul megint az van, hogy sok hűhó a semmiért, mert megint azt hiszik egyes kiskorúak, hogy csak jogaik vannak, kötelesség ohne. 

Inkább a Port de brasról.

Ez az a balettos edzés, amit a múltkor felvettem. Nos... Hmmm.. Khmm. Nagyon durva. Először csak húsz percet csináltam meg az ötvenötből, mert indultam valahová, és csak ki akartam probálni. Ott már sejtettem, hogy kemény lesz, mert attól a húsz perctől úgy megfájdultak -számomra- ismeretlen izmaim, hogy éjszaka felkeltem rá. 

Aztán kis rápihenés után abszolváltam az ötvenöt percet néhány nap múlva, és rájöttem, mennyire béna vagyok. Az egyik oldalam sokkal gyengébb, illetve arra az oldalra nehezebben értelmezem a feladatot, és nem akar engedelmeskedni a testem az agyamnak. Marha furcsa, hogy látom, hogy hogyan kellene, közben a kezem nem azt csinálja. Valószínűleg nem másztam eleget a járás megtanulása előtt, ezért megy nehezen, hogy egyszerre koordináljam az összes végtagomat. 

Persze soha nem késő, de óriási csalódás voltam magamnak, mert én valahogy azt hittem, hogy a gyermekkori balettozásom miatt én ezt kirázom a kisujjamból. Hát lóf.szt. Mondjuk úgy vagyok vele, hogy itt a feladat, lehet fejleszteni magam a nyávogás után/helyett.  

Kedvenc darabom a virtuális turiból, végre használhatom. A valódi árához képest töredékéért jutottam hozzá, és ráadásul soha nem használták mérethiba miatt. Ez a "vadászat" öröme. 

Már attól jobb a kedvem, ha felveszem. Igazi kuckózós, meleg kardigán.

Ehhez Charlie rendelt a Nespressotól sütőtökös kávét, valami isteni, úgyhogy készen állok az őszre igazán.