Káosz a köbön

Kicsit összesűrűsödtek itt a dolgok körülöttem, nem gondoltam át, hogy mit jelent zsinórban háromszor tizenkétórázni, közvetlenül a nyaralás előtt.
Megmondom, mert már tudom: totális káoszt és átláthatatlanságot.
Próbálok fejben felállítani valamiféle sorrendet, hogy holnap éjszaka el tudjunk indulni, de nem megy valami fényesen. Újabb és újabb feladatok buknak a tudatom felszínére, és ha nem írom le, akkor menthetetlenül vissza is süllyednek. Ráadásul ma este is negyed kilenc körül érek haza, ami azt jelenti, hogy tenni bármit is, már csak az indulás előtt tudok.
Charlie próbál vadul intézni mindent, amit csak lehet, de ettől ő is frusztrált, meg én is.

Belami párkapcsolata Széphajúval nem várt fordulatot vett, jelenleg azt sem tudom, hogy jön e velünk mindkettő, vagy bármelyikük is.
Kismacsó elegánsan a munkájára hivatkozik mindenben, tegnap elfüstölt az agyam a következő párbeszédünktől.
Én: -Tele a hócipőm, hogy reggel úgy megyek el, hogy mindent rendben hagyok, és este arra jövök haza, hogy tele a mosogató mosatlannal, és szalad az egész lakás. Gyakorlatilag belépek, és húzhatom fel a gumikesztyűmet a mosogatáshoz. Nem tudnál elmosogatni legalább magad után?
Ő: -Nem.
És nemes egyszerűséggel ennyi a válasza.
Én: -Jó, akkor oldd meg a vacsoráztatásodat, a holnapi szendvicseidet a munkába, mert én semmit, de semmit nem készítek elő, nem kenek meg, ilyenek. Így is játszhatunk.
Ezért aztán kiment a konyhába, megvacsoráztatta magát, a szendvicseit nem tudom, mert én reggel korán eljöttem.

Legalább a munkában nem kell megszakadni, mert gyerekek nincsenek is bent jelenleg, nemzetközi táborban vannak, majd az éjszakáshoz érkeznek meg. De ettől még itt kell lennem, és őrjítő, hogy jól nem csinálok semmit, mikor ezer lenne a dolog otthon, és még így is elfáradok.

Na jó, csinálom tovább a kresz teszteket, annak legalább van értelme jelen pillanatban.