Ma rendkívül hatékony voltam eddig

Délelőtt munka közben összedobtam egy lasagnát, mert én voltam ma soros ebédet vinni a kis családnak.

Aztán, mikor a bicajomat akartam kihozni a fenti tárolóból, egy fiatal fiút találtam záró szinten, aludt. Hívtam a 112-t, és követtem az utasításokat. Ahogy sejtettem, mikor felébresztettem a srácot, hogy megnézzem jól van e, azonnal szedte a cuccát, és szó nélkül lelépett. Szökött szakellátottnak nézett ki, de nem ismertem fel, úgyhogy nem biztos. 

Összeszerveztem a bicajos ebédszállításomat egy gyámoltammal való találkozással a suli előtt, alá kellett írnom valamit. Előtte vittem fel az ebédet, és amíg Ági és Belami jóízűen ettek, addig én büfiztettem Unot. Kismackónak volt ma öltöztetve a barna rugijában, teljesen a hatása alatt vagyok, amúgy tök mindegy, mi van rajta. Utána rohantam tovább a szemben lévő suli elé az aláírás miatt.

Eszembe jutott, hogy van egy több oldalas hozzájárulós nyomtatvány (munka), amit nem akartam itthon kinyomtatni, úgyhogy túltettem magam azon, hogy a tavaly nyár óta nagy kedvenc farmer rövidgatyám van rajtam (by Miklós) fekete kinyúlt pólóval, meg két copfban van a hajam, mert hajmosás előtt állok, és begurultam az irodába is. Kicsit furán nézhettem ki nagy hirtelenjében, mint aki a nyaralásból esett be, de senki nem akadt fent, a frizurám dicsérgették, pedig szerintem kritikán aluli volt. Na jó, nagyon fiatalít a két kis csutak, egyáltalán nem nézek ki nagymamának. (haha!)

Úgy felpörögtem, hogy mentem tovább, megvettem az arckrémememt a kozmetikus ellátóból, még szandált is akartam vadászni, de úgy döntöttem, hogy ideje lenne hazajönni, mert dolgoznom kell még. 

Most megint nagyon-nagyon örülök a kötetlen munkaidőmnek, mert szabadság nélkül is eleget tudok tenni a kezdeti nagymamaságnak, és este pótolom az időt, amit a magánéletre szánok napközben. Tök jó.

És valóban, leginkább a főtt kaját igénylik Belamiék, egyéb segítséget, hosszú tartózkodást nem. Jelenleg csak Ági szülei, meg mi vagyunk bejáratosak hozzájuk, felváltva visszük az ebédet, és olyankor egy kis időt töltünk ott. Úgy néz ki, hogy ez mindenkinek megfelel. Majd, mikor Belami visszamegy dolgozni, akkor újra megbeszéljük, hogy miként lenne jó Áginak, én bármit el tudok fogadni. Tisztában vagyok vele, hogy fiús anyaként nem én leszek az első, akihez Ági azonnal fordul, de erre fel voltam készülve, sőt, teljesen redben vagyok vele, nincs rajtam semmilyen nyomás. 

Uno meg...

Gyönyörű, fantasztikus, csodálatos, imádom. Szerintem jó baba, akkor sír, ha éhes, vagy pisis a pelus (azt utálja, a kakis kevésbé dúlja fel), éjszaka tudnak mellette pihenni, az éjszakai etetés ellenére is. 

Reggel úgy kezdődik a napjuk, hogy ébredéskor maguk közé veszik az ágyba, és dumálnak hozzá. Utána Belami öltözteti fel, amíg Ági reggelit készít. Beleteszik a pihenő "székébe"(igazából fekszik benne), ott van az asztal mellett lent, és nézi őket (az árnyékukat), ahogy esznek. Lötyögtetik a székét, van, hogy be is alszik. Az anyja és az apja hangját tuti megismeri, mert mikor Belami beszél mellettem, azonnal arra fordul, míg, ha én beszélek, az kevésbé érdekli még. 

Arra máris rájöttek, hogy gyorsan ki kell találni, hogy mi a baj, még a nyekergés elején, mert ha felpörögeti magát, akkor elég nehéz megvigasztalni. Egyik kedvenc videóm ebben a témában még a kórházban készült, ott azon akadt ki, hogy nem tudta bekapni a kezét a kesztyűk miatt, amit azért adtak rá a csecsemősök, hogy ne csikargassa össze magát. Húú, nagyon felmérgelte magát rajta. Nekem egyből Belami jutott eszembe, ő ilyen lobbanékony. 

Na jó, majd próbálok nem mindíg csak Unoról írni, de értitek..

  

Így volt..

Először is, köszönöm a sok kedves kommentet és a jókívánságokat! 

Annyira, de annyira tömény most az élet!

Olyan jó fajta ez inkább, de néha azt érzem, hogy túl vagyok ingerelődve, és már legszívesebben egyedül lennék kicsit. 

A péntek nagyjából így zajlott.

• Belamiék először hajnalban mentek be a kórházba, de azt mondták vaklárma, menjenek nyugodtan haza.
• Belami home office-ban dolgozott, mikor dél körül elfolyt a magzatvíz, úgyhogy vissza a kórházba.
• Délután négy körül Belami papucsot kért, bevittük neki.
• Este tíz körül megéhezett, "valami ótvar gyorskaját" kért, úgyhogy lehetetlen küldetésként a Burger Kinget céloztuk be, mert valami akció miatt (nem tudtuk) annyian gyűltek oda pénteken este, mintha a fél város ott lett volna. Bevittük a kaját.
• Tizenegy körül megbeszéltük, hogy le fogunk feküdni, majd szól, ha megszületik Uno. Minden rendben haladt, csak nem túl gyorsan.

Szombat.

• Hajnali fél három előtt telefonált, hogy kettő óra két perckor megszületett Uno. Normál szülés volt, a végén volt epidurális érzéstelenítés, meg némi oxytocin, de császármetszés nem kellett. Végig jelen volt Ági barátnője is, aki a szülészeten rezidens. Biztos kezekben voltak, és Belami szerint mindenki (szülésznők, szakorvos, csecsemős nővér) szuper volt.
• Szóval azt a tippet kaptuk, hogy a szülészetről a gyermekágyas osztályra négy óra után öt perccel mennek, így a folyosón találkozhatunk. Mentünk is fél négyre, és jöttek Ági szülei, meg a nővére is. 
• Megpillantottuk először Unot. Nem is tudom leírni milyen érzés volt. Olyan hitetlenkedő, furcsa, új. Nagyon szép baba, ki volt simulva, egyáltalán nem úgy nézett ki, mint aki épp az előbb született. Ági jóval leharcoltabb volt, de az arcán földöntúli mosoly, nagyon szép volt ő is.
• Hazajöttünk, Charlie levitte Mórt, hogy tovább tudjunk majd aludni.
• Aludtunk, Charlie a piacra ment. Én aludtam még.
• Délután ismét bementünk a kórházba, ismét megcsodáltuk Unot. Pont akkor ért oda az ex férjem is, nagyon meghatódott volt, megölelt. Ez tőle furcsa, nagyon odavolt, azt hiszem. Azért finomodik ő is a korral, már egyáltalán nem olyan érzéketlen, mint annak idején tudott lenni.

Vasárnap.

• Elkezdődött a népvándorlás nálunk, mert Belami jó érzékkel beosztotta, hogy kb. mikor ki menjen látogatni a látogatási időben délelőtt, és után nálunk is sokan megfordultak. Miklós kívánságára pizzákat rendeltünk, és itt ebédelt ő, Luna, az ex anyósom és a nővére, majd később Belami is. Csináltam egy sütés nélküli tortát előző nap, úgyhogy volt édesség is.
• Este elindultak a fiúk a tejfakasztó bulira. Ment Charlie és Miklós, ott volt az ex, a fiúk féltestvére, Belami apósa és sógora, barátok és persze Belami. Egy olyan műintézménybe mentek, ami már gimis korukban is működött, majd abból a suliból vette meg három fiú a kocsmát, ahová Belami és Miklós is járt. 
• Én Lunával beszélgettem egész este, addig, amíg nem indult el a fiúkért a kocsmába. Intenzív órák voltak, rengeteg dolgot megtudtam Lunáról, és azzal eddig is tisztában voltam, hogy nagyon szép és okos, de most bámultam, hogy mennyire. Az biztos, hogy Miklós ízlése kitűnő. Nagyon szeretem Lunát és Ágit. Nagyon szerencsés vagyok velük.
• Charlie csak kicsit volt spicces, de Miklós úgy berúgott, hogy én még így nem láttam. Visszafejlődött úgy három évesre, dacoskodott, nem akart lefeküdni, közben nyomozóként beszélt hozzánk, ilyeneket mondott, hogy "nem működünk vele együtt", "megtalálná, amit keres, de nincs kedve nyomozni, mert egész héten azt csinálja", és "egész éjszaka ott fog állni pihenő állásban, mert ő ki van képezve erre". Végül lekapcsoltuk a villanyokat, nem engedtem őket elindulni haza, mert Luna is fáradt volt már a vezetéshez, Miklós meg... Amúgy egy szikra agresszió nem volt benne, inkább gyerekes dac, de az olyan vicces volt igazából. Szóval állt ott a szoba közepén a sötétben, nem mertem elaludni, attól féltem, hogy elalszik állva, és elesik, de végül bement a másik szobába, és lefeküdt.
• Néhány perc múlva Luna állt az ágyunk mellett, hogy merre van a felmosó, mert Miklós összehányta a parkettát. Azért örültem magamnak, hogy abba a szobába ágyaztam nekik, ahol nincs szőnyeg az ágy mellett. Szóval hajnali kettőkor Lunával felmostunk, vizet cserélgettünk, meg lepedőt. Az ágy nem lett olyan szerencsére, mert kihajolt oldalra időben. 

Hétfőn.

• Luna nem aludt sokáig, kijött beszélgetni hozzánk, mert Mór miatt mi keltünk a szokásos időben, fél hét környékén.
• Kilenc körül valahogy életet vertünk Miklósba, hogy elindulhassanak haza. Nagyjából semmire nem emlékezett az előző napból úgy este hét után már.
• Mindent megtettek, hogy sok tejcsi legyen. (haha!)
• Sógoromék érkeztek anyósomhoz, lementünk hozzájuk, majd a két gyerekkel bementünk megnézni Ágit és Unot. Belami frissen, fitten ott volt már, pedig ő sem keveset ivott (állítólag).
• Aztán anyósomnál ebédeltünk, és én próbáltam ébren maradni, de éreztem, hogy nekem ez nem megy, inkább feljöttem hozzánk, és aludtam egyet. Charlie is csatlakozott, mikor elmentek a vendégek.

Kedden.

• Zalaegerszegen voltam a "zártban", este értem haza.
• Belami hazavitte a családját a kórházból.
• Este elmentünk egy gyors vizitre, megfoghattam Unot. Nagyon jó érzés volt. 
• Megbeszéltük, hogy nem mondjuk le a fonyódi négy napot csütörtöktől, amit még Charlie foglalt áprilisban. Két hétig Belami otthon lesz, és Ági anyukája is megy minden nap. Talán jobb is, ha nem tapossuk egymás sarkát, én majd a jövő héten dobom be magam. Nem szívesen megyek el sehová, de Charlie nagyon szeretne menni, meg a tesójáéknak is megígérte ezt a pár napot. Néha én is erőt vehetek magamon, hogy olyasmit csináljak, amihez nekem nincs kedvem, de Charlienak meg igen.

Szóval holnap elmegyünk, és továbbra is zsizsgés lesz, erre írtam, hogy sok már ez nekem, túl vagyok húzva. Nincs megállás, de azért nem kell sajnálni, minden nagyon jó.

Megérkezett Uno!

2026.05.23-án, 2 óra 2 perckor, 3600 grammal, 53 centisen. Mindenki jól van.

Kalandos nap volt a tegnap (mert akkor kezdődött), majd elmesélem. Addig mutatok egy képet, hajnali négykor lőtte Charlie, mert azt a tippet kaptuk Belamitól, hogy akkor költöztetik őket a szülészetről a gyermekágyas részlegre, és a folyosón el lehet majd csípni őket. Így ott is voltunk fél négykor, nehogy lemaradjunk róluk. Olyan csodaszép kis család lettek! Uno meg... 😍 (A sapka alatt sötét, sok haj van.)

Nem, továbbra sincs még semmi!

Viszont szombaton a színház nagyon szuper volt, ezt láttuk. Plusz a szünetben összefutottam egy régi-régi kollégával, még valamikor 2004 környékén dolgoztunk együtt, mint munkaügyi mentor. Én épp válás után/közben voltam, akkor költöztem ebbe a városba a fiúkkal, ez volt az első munkahelyem az új életemben. 

Jaj, de nagyon régen volt! 

Még a főiskolát is csináltam a gyerekek mellett, meg akkoriban futottam bele abba a bántalmazó kapcsolatomba is, amiből rengeteget tanultam. Főleg azt, hogy mit ne csináljak soha többé. És hát, azonnal felismerem a fajtáját ennek a típusnak azóta is. 

Visszakanyarodva, gyorsan megbeszéltük a vécé előtt állva, hogy szervezni kell egy találkozót a nyolc mentornak. (Remélem jól emlékszem, hogy annyian voltunk!)

Vasárnap meg dolgoztam.

Igazából így is terveztem, mert pénteken valami oltahatatlan vágy fogott el egy itthoni nagyobb takarításra, főleg a fürdőben és a konyhában vízkőtlenítettem (nem tudom, van e erre jobb szó, de most nem jut más eszembe), meg porszívóztam, felmostam, stb... Közben a munkahelyi telefonom ott volt hallótávolságra, de más értelmeset nem csináltam rendes munka címén, azt vasárnapra hagytam. Vasárnap meg úgy belelendültem, hogy nagyon sokat haladtam, többet, mint egy nap szoktam. Szóval most valóban élveztem a kötetlen munkaidőmet, mert akkor dolgoztam, amikor a legjobban ment, és a pénteki takarításhoz is volt kedvem. Szerintem, ha a kettőt erőszakkal felcseréletem volna, akkor egyikben sem lett volna sok köszönet. 

Meg olyan is volt, hogy kimaradt majdnem két hét edzés.

Mikor hazajöttünk a Balatonról, egyszerűen semmivel nem tudtam rávenni magam, hogy mozogjak. Azt éreztem, ha a balatoni futás után rá kell állnom a futópadra, vagy meglátom Bíró Icát a képernyőn, akkor én abba belehalok, de komolyan. Tiszta depis lettem az edzés gondolatától is. Sajnos az evés gondolata viszont nem állt ennyire távol tőlem, sőt! Na mindegy, megengedtem magamnak ezt a luxizást, de múlt csütörtökön már Bíró Icával ugráltam, vasárnap meg futottam.

Aztán most erősen forog a fejemben, hogy eljárok egy terembe súlyokat is emelgetni, mert némi izomépítés kellene így ötven körül, meg a változatosság is gyönyörködtet.

Ígérem, hogy jövő héten beszámolok arról, hogy melyik termet néztem meg, mire jutottam ebben az ügyben. (Hátha ez rákényszerít, hogy ne csak fejben foglalkozzak ezzel.)

Még nem...

Én már azt hittem, hogy a legközelebbi posztom Uno érkezéséről számol be, de még nem.

A kislegény kivárja a kiírt időpontot, nem siet. Kiváncsi leszek, hogy megszületik e még a bika jegyében, vagy "ikrek lesz" mégis. Belami frászt kap a horoszkóptól, én viszont elhiszem, hogy hatással van ránk a születésünk időpontja (és helye). 

Ma velük vacsoráztunk egy thai étteremben, megünnepeltük Belami pesti lakásának az eladását.

Ági nagyon csinos és cuki volt a kantáros nadrágjában, jó sok fűszeres ételt evett, hátha. Amúgy telejesen lenyugodott, egy hete még nagyon azonnal akart szülni, most inkább beletörődött, hogy Uno majd jön, amikor akar. Sokat beszélgettünk, jól telt az este.

Holnap este meg színház.

A bérletünk utolsó elődása az idei évadra, meg is vesszük a következőt holnap, hogy mienk maradjon a páholyunk. 

A hét ilyen képzős, mászkálós volt, remélem vasárnap tudunk pihenni majd.

A szabadság utolsó napján

járok. (Charlie már dolgozik.)

Tegnap jöttünk haza Fonyódról. Csodálatos, pihentető volt az elmúlt öt nap. Imádtam, mint mindig. Voltam kétszer futni, Charlie sokat horgászott, és voltam Tihanyban, a parfümériában. Szemérmetlenül sok pénzt hagytam ott, mert megvettem a hűvösebb napokon használt nagy kedvencemet a Premiert, meg anyukámnak is egy kisebb kiszerelést. Engem nem zavar, ha más is az "én illatomat" használja, mert úgysem ugyanaz rajta, mint rajtam. Előtte fújtam mindkét csuklómra egy-egy új parfümöt, az egyik a Narancsvirág, a másik a legfrissebb illatuk a Roseraie. Elmentünk ebédelni, én meg figyeltem az illatok változását a bőrömön. A narancsos nekem túl erős volt, ám a rózsás nagyon kis vidám, nem túl bonyolult, de nem zavart egyik összetevője sem. Úgy döntöttem, hogy ennek ellenére hagyom most, mert ott van nekem nyárra a Sun Embrace, meg beruháztam a Premierre, elég ez most így a többi illattal, ami még otthon van. Már elindultunk vissza a komphoz, mikor Charlie kérdezte, hogy akkor most tulajdonképpen melyik illatot is választottam? Mondtam neki, hogy a régit, a Premiert, amit ő amúgy nem igazán szeret. Erre ő, hogy de miért nem vettem rózsásat is, neki az annyira tetszik. Olyan csalódott volt, hogy mondtam neki, akkor kanyarodjunk vissza, veszek abból is, már úgyis mindegy anyagilag. Szóval így lett egy új illatom is. 

Rózsaszín Maci (Belami kiskori alvós macija)

Íme a híres Rózsaszín Maci, és az ő másolata.

Megjegyzem, az eredeti is jóval élénkebb rózsaszín volt, csak hát a harminc év, meg az első öt évében a rendszeres mosás sokat fakított rajta. No meg a másolat horgolt, nem szőrös. 

A tesóm kérdezte, hogy fiúnak rózsaszínt? Mondtam neki, hogy Belami is azt választotta valamiért annak idején, én ebbe nem látok bele semmit. (Amúgy sem biztos, hogy Unonak ez lesz a kedvence.) 

 

Felkészülni, vigyázz, kész...

Már megvettem Unonak a kiságyat, ha épp itt támad szundizni kedve, Charlie meg összeszerelte az etetőszékét, hiába mondtam neki, hogy az még nem fog kellenei egy darabig. Olyan végtelenül cuki volt, ahogy szaladgált a megfelelő csavarok miatt, egyszerűen nem volt szívem lehozni a témáról.

Előszedtem a kis rugadalózót az emlékek bőröndjéből, amiben hazavittem mindkét fiút annak idején, kimostam a többi beszerzett ingyom bingyom kisruhával együtt, ezeket még átadom Áginak.

A rózsaszín maci talán most szombatra lesz kész. (Majd megmutatom.)

Lassan elárasztják Uno cuccai Belamiék otthonát, de a mienket is. 

Jó érzés ránézni a száradó rugdalózókra, bodykra, és érezni a folyamatot, hogy a szívünket is elárasztja a várakozás. Amikor megvettük az etetőszéket, akkor nyilalt először belém úgy igazán, hogy ennek fele sem tréfa, hamarosan megfoghatom, puszilhatom, szagolgathatom. Addig csak egy édes ígéret volt, de egyre inkább valóságossá válik. Valahogy így van ezzel Ági és Belami is.

"Ami sokkoló, hogy màr 246 napja vagyok terhes N-t pedig az sokkolja hogy a terhesség 88%-ánál járunk."

AGYTOK.

Új frizura tervek a jövőre nézve

Pénteken voltam fodrásznál.

Most az az új projektem, hogy megnövesztem vállig a hajamat, és ha sikerül, akkor valami ilyesmiket kipróbálnék.

(Y

ourWifeKnows

)

(Pinterest, nem találtam egyéb forrást)

Régen ezt tépett kleopátrának  hívták, úgy emlékszem, most meg bob vékony frufruval, vagy wispy bob arckeretező rétegekkel, esetleg shaggy haj. Meglátjuk.

Jelenleg ott tartok, hogy lenőtt hátul a felnyírt hajam, most körben mindenhol egyforma. Kértem bele néhány hullámot hajsütővel, hogy legyen valami változatosság. (Ha egyenesre van szárítva, akkor most álig ér a hajam kb.)

Aztán lehet, hogy az lesz belőle, hogy megunom az egészet, és levágatom rövidebbre majd. A mamám mindig azt mondta, hogy én folyton fordítva csinálom, nyáron növesztem a hajamat, télen meg levágatom. Hehe!