Aktív nap (végre!)

Eredményesnek és aktívnak ítélem a tegnapi napot.

Délelőtt elintéztem néhány apróbb ügyet (nem munka, hisz szabin voltam), aztán leszaladtam a boltba, ebédet főztem, közben Mórt kétszer is sétáltattam. 

Délután folytattam a takarítást, sikamikálást egészen öt óráig, mert utána tornáztam egy órát. Annyira jólesett, mert múlt héten egyszerűen nem tudtam rávenni magam semmilyen plusz mozgásra, örültem, ha azt meg tudtam csinálni, amit muszáj volt. Mondjuk nem is erőltettem, mert azt hittem vírus okozza a hányást, meg az erőtlenséget. 

Nekem nagy kedvencem Bíró Ica legelső tornája, nosztalgia is fűz hozzá, szerintem ez volt az első videókazettám, amit eredetiben kaptam, Belami kb. három éves volt, évekig tornáztam rá. Később DVD-ben szereztem be, most meg simán a youtube-on indítom be. Ezt itt.

Ezek a tornázások nagyon vidámak Mórral, mert a talaj részen szokta kezdeni a trollkodást, és abba sem hagyja a végéig. Nagyon jókat szoktam nevetni rajta, mert mindig valami más játékot hoz oda, és tömködi az arcomba, a kezembe, én meg tolom el, amit nagyon bír. Ez a mi kis játékunk, de közben csinálom a gyakorlatot is. Ezt a képet a torna végén lőttem:

És igen, a háttérben a trollkodásban kimerült Mór, szájában az aktuális játékkal aludt el. 😂 

Lehülés

Én most örülök a lehülésnek, mert egyből jobban lettem energetikailag. 

Nem tudom mi volt az az egy nap hányásos epizód a múlt héten, mert hasmenés nem követte, de az az egy nap úgy elvitte az összes erőmet, hogy nem tudom elmesélni. Már abban sem vagyok biztos, hogy vírus volt, simán lehet, hogy valami változókori kavarodás, mert utána megjött közvetlenül, ráadásul hamarabb, mint kellett volna. A vérnyomásom 100 alatt többnyire, szóval nem az én hetem volt az elmúlt hét, nem is értem hogyan tudtam végigcsinálni.

Végül Fonyódot is áttettük májusra.

Meg a szabadság egy részét is, úgyhogy tegnap és ma vagyunk szabadságon, így belevágtam egy nagyobb takarításba, úgysem volt húsvét előtt semmi ilyesmi. Nem állítanám, hogy nem lenne nagyobb kedvem ahhoz, hogy filmet bámuljak, lehetőleg fekve, de tökre örülök, hogy visszatért az energiám, úgyhogy kihasználom.  

Hát öhmm, khmmm...

Benyaltam egy vírust.

Hányósat. Még hasmanésem nincs, de rég voltam ennyire rosszul. 

Asszem' nehéz lesz ez a hét, mert át lett pakolva egy csomó munka a jövő heti szabadság miatt. Nem tudom hogyan fogom kivitelezni.

Persze jövő héten az idő is elromlik, szóval kezd tovaúszni Fonyód. Semmi kedvem azért fizetni egy csomó pénzt, hogy máshonnan nézzem az esőt, mint itthon. Szóval nem az én napjaim vannak épp. 

Tavasszal Fonyódra

Belami délelőtt még eljött hozzánk.

Kicsit át kellett szerkesztenem a napomat, de nagyon örültem, hogy találkoztunk még az utazás előtt. Nagyon fura lesz, hogy most három hónapig nem jelenik meg hetente legalább egyszer, eddig ezt fel sem fogtam. Jó, a mai világban naponta tudunk beszélni, chatelni, de az azért nem ugyanaz.

A mai nap másik nagy híre nekünk, hogy 15-18-ig Fonyódon leszünk. 

Aztán azon a hétvégén a hegyekbe is elmegyünk valószínűleg, ez félig munka lesz Charlienak, de azért kihozzuk belőle a legtöbbet. Szóval a következő napokban ezt szervezem, mert át kell tetetnem így a fogászati időpontomat, meg a gyámi munkában is lenne egy iskolai beíratás. Az a helyzet, hogy nekem teljesen üres hét soha nincs, szóval muszáj szervezkedni, hogy legyen, különben soha nem tudnék 1-2 hét szabadságot kivenni egyhuzamban. 

Abban legalább előrelátó voltam, hogy a másodállásban arra a hétre nem kértem műszakot, mert régebben beszéltünk már erről Charlieval, de a nyaralót csak most kérdeztük meg, hogy szabad e.

Olyan jó, hogy megint van valami, amit nagyon várok.  

Dolgozós húsvét

Ez a húsvét munkával telt leginkább.

Éjszakás voltam csütörtökön és szombaton, húsvét hétfőn meg nappalos, azaz reggel héttől este hétig dolgoztam. 

Azt semmiképpen nem állítanám, hogy nem vagyok fáradt.

Ám most megint a "mániákus" időszakom van, azaz többnyire fel vagyok dobva a leterheltségtől, és borzasztóan értékelem, és élvezem, ha van egy kis szabadidőm. Éjszakai műszak után képes voltam elmenni Mórral futni, annyira. 

Belami ma délután utazik Essenbe, hogy három hónapig az ottani klinikán tanulmányozza a nukleáris medicina osztályt. 

Remélem utána is kíván majd hazajönni. Bár.. azért ez a terület a magyar egészségügyben sem rossz. Meg -ugye- itt van Ági. 

Kismacsó múlt héten kétszer is volt itthon.

Először a két home office napját töltötte itthon  (kedd, szerda), aztán szombaton este érkezett. Én másodjára csak vasárnap találkoztam vele, de aznap este minőségi időt töltöttünk együtt, ugyanis azon ritka alkalmak egyike jött el, hogy megnyílt, kicsit többet beszélt magáról és az életéről. Nála ez nagy szó, nem az a típus, akit bármikor bele lehet rántani egy ilyen beszélgetésbe. Remélem tudtam valami "útravalót" adni neki, mert most nagyon sokat agyal a jövőn. 

Tegnap meg...

A lakók jól meglocsoltak mindenféle kölnikkel, annyira cukik voltak, nagyon szeretem őket. Este volt nekik egységesen csokitojás, a lányoknak is, mindenki boldog volt. 

Este így hajat kellett mosnom, de erre készültem, szóval csak utána ájultam ágyba. 

Amit ma megtehetek,

azt nem halasztom holnapra.

Mostanában muszáj, hogy ez lebegjen a szemem előtt, mert különben, ami kimarad, az elmarad. 

Úgyhogy most az megy, hogy a naptáramban nemcsak a munkák vannak előjegyezve hanem minden.

Előző hétvégén végiggondolom, hogy mikor fogok hajat mosni, esetleg hennázni, mikor tudom a körmeimet rendbe tenni, és mikor jut idő a takarításra, nagyobb bevásárlásra, no meg az edzésre. Mivel minden héten van egy éjszakai műszakom, nagyon nem mindegy, hogy mikor akarok mozogni. Aznap -nyilván- nem célszerű, utána nap meg attól is függ, hogy tudok e aludni valamikor a nap folyamán, mert ha nem, akkor megint csak nem túl jó ötlet ráterhelni a fáradt szervezetre. 

Így a héten eddig sikerült két edzést összehozni.

Ma akár lehetne a harmadik, de tegnap reggel jöttem haza a csütörtöki éjszakából, és nem sikerült aludnom, csak este, szóval ma nem vagyok túl fitt, lehet kihagyom. Főleg, hogy holnap tizenkétórázok.

Most sikerült annyiféle vitamint összeszedni így tavaszra, hogy egy fél reggeli magában.

Főleg, hogy a magnéziumot kettesével, a halolajat hármasával szedem. És akkor a kollagén még nincs is a képen. Persze ez most így átmeneti, kicsit feltöltöm a raktáraimat, mert úgy éreztem, hogy merülnek rendesen. Később próbálok a változatos étkezésekkel hozzájutni mindenhez. 

Ja, étkezések.

Ha egyik nap ügyes vagyok, akkor biztos, hogy a másik nap nem figyelek eléggé. Kicsit meglazult a saját magam felett gyakorolt kontroll. Nincs még baj, de lesz (hízás), ha nem kapom magam gyorsan össze. Szóval nem kerültem közelebb az új célhoz (56 kg).

Jó hír, hogy az arctornát beépítettem a napjaimba.

Talán egy nap volt eddig, hogy nem csináltam végig, amit azon a négy napon tanultam, amúgy minden egyes nap időt kerítek rá. Tényleg nem sok kell hozzá, negyedóra az egész. 

Rájöttem, hogy nem feltétlenül a fürdőszobához kell kötni a dolgot, munka közben is simán jó kikapcsolódásnak, csak a komód felé fordulok a székemmel, ahová egy tükröt raktam, és már lehet is csinálni. 

Most pedig dolgozok picit még a gyámi munkámmal, aztán jönnek Belamiék, hogy elmeséljék Isztambult.  

Nagyobb gondjaim ne legyenek!

Tegnapról mára megint éjszakás voltam.

Kicsit jobban sikerült, mint a múltkori, de még mindig elég káosz van a fejemben a menetet illetően, szerintem ahány kolléga, annyifélék a szokások, szóval egyenlőre nem látom még át. Nappal valahogy egyértelműbb, hogy mi után mi következik, és hány órakor, az éjszaka más.

Szerintem túltoltam a kávét, vagy nem tudom, de nem bírtam pihenni a holt időszakban sem (1-4.30-ig kb.), még akkor is pörögtem, mikor itthon megreggeliztem Charlieval és Mórral (7 után). Végül nem aludtam délelőtt sem, ebéd után viszont "elájultam", és aludtam 2 órát. Majd este is korán le szeretnék feküdni, mert holnap is megyek 7-től 19 óráig.  

Fura ez a fajta fáradtság, még nevelőként éreztem utoljára, mikor néha éjszakáztam.

Az orrom tövéből indul, és kisugárzik a homlokomba és a tarkómra, de nem olyan, mint a fejfájás, inkább valami zsibongásszerű, nem fáj, hanem ködösít, lenyom. 

Mi is volt még a héten...

Volt egy közjegyzős ügyem gyámként, azon nagyon felhúztam magam, mert eltűnt egy nagyon fontos irat a letöltéseknél (nem az én dolgom), úgyhogy azzal másfél értékes nap ment el, hogy kibogozzak minden szálat, és a helyére tegyek mindent. 

Stresszeltek még egyéb értelmetlen feladattal, de azon már a szemöldököm sem emelkedik meg.

Apropó! Szemöldök.

Végigcsináltam az arctornás négy napot, sőt jegyzeteket is készítettem, hogy kéznél legyenek az instrukciók, ha a fürdőszobában nem akarom az egész videót újranézni, meg amúgy is, csak korlátozott ideig elérhetőek ezek az anyagok. Feltett szándékom, hogy minden nap foglalkozok pár percet az arcom izmaival is, úgyhogy a ma reggeli arctisztítás után is beálltam a tükör elé, és megcsináltam a négy területre az összes gyakorlatot. Egy bizonyos ponton Mór kijött utánam a fürdőszobába (nem szokott), és megnézte, hogy mi a franc van, hogy folyamatosan hangosan fújom ki a levegőt. Annyira cuki volt, ahogy megállt mellettem, és nézett fel rám, hogy mi bajom van. Szerintem azt hitte fulladok, de megnyugtattam, hogy csak "tornázok", úgyhogy elnézően visszakocogott a helyére a délelőtti durmolásra.

Biztosan csak én képzelem be magamnak ilyen rövid idő után, de úgy látom, hogy a szám melletti ránc kevésbé látszik, és valahogy jobb az egész arcom. 

Másik országos problémám, hogy két hét múlva fodrászhoz megyünk, és nyárra más frizurát szeretnék.

Imádom ezt a klasszikus bobot, amitől olyan rajzfilmfigurszerű a fejem, Charlie szerint mint a varázsceruzás gyerek némi túlzással, de nyárra nem lesz praktikus, ha a homlokom izzadni fog.

 

Vissza szeretnék térni erre a vonalra.

Aztán, ha elől megint hosszabb lesz, akkor meg ilyesmire.

Aztán télen majd megint variálok természetesen.

Úgyhogy most azon szurkolok, hogy addigra elől legyen olyan hosszúságú, hogy el tudjunk indulni a fenti fazonok felé, hogy mire nyár lesz, ki tudjam simítani a homlokomból a hajamat. 

 

Vendula London

Ki ismeri ezt a márkát?

Én eddig nem hallottam róla, de a Vinteden megláttam ezt a táskát, és bekapcsolt egy gyermekkori, folyton lobogó vágyam az uzsonnás táskák iránt (aki a hetvenes években született, az tuti tudja miről beszélek), és elvesztem. 

Ennél már csak az mókásabb, hogy az áruért Kismacsót küldtem Budapesten, aki mind a 190 centijével, minden ízében férfiként megjelent a megbeszélt helyen ezért a táskáért. Jóhh, az eladó tudta, hogy nekem és nem neki lesz a cucc, úgyhogy kértem, tegye már egy szatyorba, ne ezzel kelljen korzóznia a gyereknek hazáig. Azért a humora megvan Kismacsónak, otthon lőtt egy szelfit magáról, meg a táskáról, és írta, hogy lehet mégis ezzel járna be dolgozni. 😂

Sajnos, csak jövő héten kaparintom a kezeim közé az új szerzeményemet, mert ezen a hétvégén ügyeletes Kismacsó, Budapesten kell maradnia, Belami és Ági meg Isztambulban van csütörtök óta, majd csak vasárnap este jönnek haza. 

Amúgy feltett szándékom használni a táskát a hosszú farmerszoknyáimmal, meg a fehér-piros adidas superstárommal, de majd meglátjuk. Maximum elrakom a lány unokámnak ezt a designer táskát, enni nem kér. 

Mór 4 éves

Isten éltesse nagyon-nagyon sokáig jó erőben, egészségben!