Még 27-én szerettem volna írni arról, hogy miként állok az életmóddal, amit lassan három éve csinálok.
Az idén szép lassan visszaszedegettem 5 kilót a 15-ből. Ebből 3 kellett, mert 60 kiló alatt nem néztem ki jól, ez van. Viszont a gimis korom 63 kilója a legjobb nekem, úgy érzem. Szóval 2 kilóval küszködök többnyire, ez hol fent van, hol lent. Mikor elérem a lélektani határt, akkor azonnal számolni kezdek, meg szigorúság van, mert nem hagyhatom, hogy ennyi év munkája menjen a lecsóba.
Persze a változókor bekavar, legalábbis az étvágyamba biztosan.
Most 2-3 hete nincs rajtam az a "legszívesebben a kilincset is lerágnám" éhség, valahogy helyére kattantak a dolgok, szépen eszek, jó az étvágyam is, de étkezések között nem vagyok éhes, és este is meg tudom állni, hogy 19 óra után már ne egyek. És ez biztosan nem attól van, hogy előtte nem ettem jól, mert vagyok annyira rutinos, hogy a vércukrom stabilitását tudom hogyan tartsam, de ha a hormonok b.szakodnak, akkor minden hiába. Szerintem!
Na mindegy, most örülés van, hogy ez okés, úgyhogy szépen mennek a dekák lefelé, és az sem baj, ha kicsit lejjebb csúszok 63-nál, úgyis jön a karácsony. Persze akkor is szándékomban áll normálisan enni, de azért biztosan megkóstolok mindent. Tudjátok! Az illem. (haha!)
Igyekszem változatosan enni, mindent.
A hússal továbbra is olyan a viszonyom, hogy teljesen jól elvagyok nélküle, tulajdonképpen gyermekkorom óta, tényleg csak néha kívánok rá, de akkor eszek. Szerintem ez elég változó, van mikor hetekig úgy jön ki a lépés, hogy eszembe sem jut, máskor hetente egyszer.
Amúgy azt szeretném elmesélni, hogy 18 év házasság után kezdünk Charlieval külön utakon járni a konyhában (kizárólag). Ugyanis folyamatosan vita tárgyát képezte az, hogy Charlie jóval többször szeretne húst enni, ráadásul azok közül is olyasmiket preferál, amiket én nagyon nem. Imádja a tengeri herkentyűket, a marhát, a csülök pörköltet, a húsleveseket (egyszerűen a világból ki lehet kergetni vele), a kocsonyát, a csirke mellen kívüli alkatrészeit, és még sorolhatnám. Elég kevés közös metszéspont van, mert ő nem érzi rendes étkezésnek az én vöröslencsés lepényemet, meg túró alapú pizzámat, stb.. Szóval egy ideje reggel meg szoktuk beszélni, hogy ő mit enne ebédre és vacsorára, aztán, ha nem egyezünk, akkor ő eszik például egy jó halászlét (ma), én meg csinálok magamnak az air fryerben kockára vágott cukkinit úgy, mintha brassói lenne, hozzá sütök krumplit, és teljesen rendben vagyok a világgal. Ja, és ami nagyon fontos, hogy megcsinálja magának, én meg magamnak. Pont. Tök jól elfőzögetünk egymás mellett, pedig régen ez sem ment, tuti, hogy összebalhéztunk, ha együtt akartunk főzni. Hja! Változnak az idők,
Én már nem is tudom hogyan volt, mikor a fiúk kicsik voltak, mert akkor úgy főztünk (felváltva Charlieval), hogy mindenki megegye. Nem volt könnyű, arra emlékszem, de jóval több húst megettem én is, mert nem volt kedvem variálni. Aztán volt egy olyan időszakom, amikor egy húsvét után úgy megundorodtam a hústól, hogy egy évig egy falatot sem ettem. Utána megkívántam egyszer, és azóta van a fenti ütem.
Belami kb. ugyanez hús ügyben, Miklós viszont a csirkemellet szereti variálni, ő jóval több húst eszik.
Továbbra is heti három edzés van itthon.
Ez vagy futópad, vagy torna (Bíró Ica Testszépítés 1.). Jó, azért Ica már elég régi darab, mármint a tornája, de valamiért ebben hiszek, hogy a legjobban átmozgat. Van benne némi súlyzózás, jó sok gyakorlat fenékre, hasra. Valahogy az ocd-m miatt ragaszkodok még ehhez is. Teljesen változó, hogy mikor melyikhez támad kedvem, a héten kétszer futottam, egyszer tornáztam, de múlt héten pont fordítva volt. Természetesen minden edzés végén van nyújtás, néhány jóga póz, fejen például mindig állok, egyszerűen imádom.
Az arcjógával küszködök továbbra is.
Van, mikor hetekig szorgosan csinálom, aztán hetekig nem. A maszk ugyanez. Azt hiszem, a fentiek miatt egyszerűen már nem akar több rutin beleférni a napjaimba, rengeteg "szabályom" van így is. Néha csodálkozok magamon, hogy hogyan bírok ennyi elvárásnak megfelelni magammal szemben, de aztán rájövök, hogy én nem teljesen normálisan működök, és ez ennek köszönhető. Mármint, hogy bírom, sőt élvezem, ez tart össze. A kis rutinjaim. Nem hinném, hogy jó lenne nekem, ha fülem-farkam elengedném.
Jah! Azért egy új kis rutint csak bevezettem, de csak kúraként, tehát átmenetileg.
Szeretem a vitaminokat variálni. Most kitaláltam magunknak, hogy csinálunk egy Béres Csepp kúrát, az úgyis ajánlott azoknak, akik nem esznek sok húst. Szóval most reggelinél és este a vacsinál csöpögtetés van, meg C vitamin a teához. Így a kávémat is eltolom reggel, csak később iszom meg. Charlie kiborult ettől, úgyhogy ő iszik reggel is, annak ellenére, hogy így a csepp felszívódását gátolja. Tudja, de nem érdekli túlzottan. Én viszont, ha már csinálom, akkor csinálom rendesen. (hihi!)
Persze a "Hormon Egyensúly" gyógynövényes vackomat eszem továbbra is, remélem valamennyire lereszeli az élét ennek a qrva változókornak.
Valahogy így vagyok mostanában.
(Random kép a konyhánkból ma délután, a tejszínhabos kávém, és épp sütőtököt fogok sütni.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése