Gőzgombóc

Azt hiszem, hogy az évek óta a bakancslistámon szereplő gőzgombócot kihúzhatom.

Ugyanis az történt, hogy egy hét feszülgetés után győzött Charlie akarata, hétvégén elmentünk a hegyekbe. Félig munka, félig kirándulás, de én karácsony előtt a hátam közepére sem kívántam, de tényleg. Főleg azért, mert egyáltalán nem látom a végét ennek az egész készülődésnek, egyszerűen kicsúszott a kezemből az irányítás valamikor a múlt hét közepén. Nekem meg ez teljes szétcsúszás, megspékelve a hormonális ingadozással, csaó változókor!, lassan átmegyek Grincsbe, utálom az egészet.

Na, de visszakanyarodva az eredeti témához, hazafelé eszembe jutott, hogy az egyik munkatársam mondta, Egerben kell gőzgombócot kóstolni a Falánk Fannyban. Mondtam Charlienak, hogy itt a soha nem visszatérő  alkalom, hogy végre gőzgombócot egyek. Kis kavargás után megtaláltuk a helyet, és vasárnap délután beálltam a kanyargó sorba. Mindenféle ételek is vannak, de minden második ember a gőzgombóc miatt megy, úgy láttam. Azt sem tudtam hány darabot kérjek, meg milyet, de aztán összehoztam. Végül egyet kértem, mert hatalmasnak láttam a gombócokat, ahogy csücsültek a gőzben. Csokis töltelékkel kértem, de volt szilvás is. Jár hozzá az öntet, én vaníliásat választottam, meg a szórás, azt meg kókuszosat. De van csokis öntet, meg mákos, fahéjas szórás. Szóval jól össze lehet válogatni az ízeket. Dobozban kértem, mert siettünk haza, de ahogy visszaértem az autóhoz egyből meg kellett kóstolnom, és Charlie is evett belőle (kaptam kanalakat is hozzá), szóval öt perc múlva nem volt belőle semmi. Nagyon-nagyon laktató, ez az egy adag kettőnknek bőven elég volt. Ésss! Nekem ízlett, szerintem menni fogunk legközelebb is. 

(Falánk Fanny Eger)