egy mókás beszélgetés (legalábbis nekem).
Felhívtam a fiúkat, hogy köszöntsem őket legalább telefonon, mert Belami pénteken volt itt, és ma programjuk volt, Kismacsóék meg jövő héten akarnak csak Budapestről kimozdulni.
Szóval először Kismacsót értem el.
-Szia! Bár felnőtt vagy már, de nekem a gyerekem maradsz örökké, úgyhogy köszöntelek e jeles nap alkalmából!
-Óhh, köszönöm szépen!
-Mit csináltok?
-Nos én a kanapéról szurkolok, focit nézek, Luna meg ül mellettem, és varr.
-Géppel varr? Vagy kézzel javít meg valamit?
-Kézzel, de nem javít, hanem valami mintát csinál.
-Jó ég Kismacsó! Hímez? -közben hallom, hogy Lunához intézi a szavait.
-Mit is csinálsz épp Szívem?... Jaaa! Szóval hímez.
Én olyan jót nevettem.
Egyik részről, hogy Kismacsó szerint a tű és a cérna csak varrást jelenthet, de végül is engem ugyan nem látott hímezni, szóval jobb is, ha befogom.
A másik, hogy elképzeltem őket, ahogyan Kismacsó hóna alatt Bubukával nézi a tévét, Luna meg hímez... Valahogy ez inkább hozzánk illene, nem két huszonéveshez, de végtelenül boldoggá tesz, hogy ilyen jól elvannak vasárnap este.
Mi pedig utána elmentünk megkóstolni a McDonlds'-ba az új (nekünk az) kókuszos fagyit, mert egyszer mi is voltunk gyerekek. (Amúgy finom.)
Ez egy öt éves kép, Mór kb. egy hónapja érkezett hozzánk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése