Én most örülök magamnak

Reggel a mosdás és öltözés után fújtam egy kis parfümöt magamra, meg a szabadidőruhámra, mert ugyan itthon nem szoktam, de már nagyon hiányzott, hogy érezzek valami finom illatot magam körül a sok vegyszer után.

Igazából elég jól beosztottam az időmet és az energiámat az elmúlt három napban, mert ma még egy szoba van hátra, utána befejztem a takarítást. 

Persze, lenne még mit csinálni -pl. selejtezés mégsem volt- de most jelentősen nőtt a komfortérzetem. Kint van a szerény karácsonyi dekorációnk (nem visszük túlzásba), és ettől olyan jó lett a kedvem is. 

Múlt szombaton kihúztuk mindannyian, hogy kit fogunk megajándékozni.

Úgy emlékszem, hogy tavaly vagy előtte vezettük ezt be, mármint, hogy mindenki egy embert ajándékoz meg a családban. Ez azért tetszik a fiúknak, mert csak egy ember meglepetésén kell gondolkozni szűk családon belül, és így nincsenek buta, utolsó percben összekapkodott tusfürdők, hasonlók. 

Van egy chates családi csoportunk, ott mindenki ír sok ötletet, hogy minek örülne igazán, és így lehet támpontot kapni, hogy merre induljon el az ember. Ezzel még marad a meglepetés ereje, hogy mi lesz és kitől, mégsem kapunk valami olyasmit, amire semmi szükségünk, vagy nem vágyunk rá. Én nem mondom, hogy mindenkinek ez a legjobb megoldás, de nálunk nagyon bevált. Így a fókusz magán a karácsonyon van, a hagyományainkon, amikben nincs semmi különös, mégis olyan megnyugtató tud lenne. Belami mondta tavaly, hogy annyira szereti a mi kis hagyományainkat, hogy el sem tudja képzelni, hogy egyszer majd ezen változtatni kell. Mondtam neki, hogy ez is apránként alakult ki, majd szép lassan változtatja a saját képére, mikor már saját családja lesz. (Tavaly elég közel volt már hozzá, idén karácsonyra visszalépett a start mezőre.)

Annyi idegesítő külső körülmény van most a világban, teljesen tudatosan nem engedem, hogy elvigyen.

Pedig ma is. Kaptam egy utalást a munkahelyemtől, gyanítom ez a karácsonyi ajándék, de inkább egy vicc. Szerintem jobban tették volna, ha hagyták volna az egészet a p.csába, mert ez inkább szánalmas, mint jó. Hagyjuk is! (Az már hab a tortán, hogy Charlie is megkapta időarányosan, ami azt jelenti, hogy szerintem többe került az utalás esetében.) 

Én most örülök magamnak.

Mindenki jól van, semmi megoldhatatlan probléma vagy körülmény, és az agyam is kisimult, ráállt az adventre. (Megcsináltam a máglyarakást, nagyon finom lett.)