Alakul

Azért alakul ez.

Végül sógorék hazamennek ma, mert vendégeik lesznek (hála annak a magasságosnak!), Belami meg jön Iluskával, mert olyan kikapcsoló volt neki tegnapelőtt. Egyet itt alszanak Fonyódon, aztán holnap, velünk együtt átjönnek Balatonvilágosra. Ott van már Anyu és a férje, meg Apu és a felesége. (Erről majd mindjárt.) Estig jót bandázunk együtt, aztán Belami visszamegy Iluskával Pestre, mert hétfőn dolgozik.

Mi meg maradunk egy hétig Világoson a szüleimmel.

Apuék már évek óta járnak erre a helyre, és tavaly eltöltöttünk velük egy napot Fonyód után, meg egy héttel később egy másikat, és beleszerettünk a helybe. Meséltem egy csomót Anyunak erről, úgyhogy ő is kedvet kapott hozzá. Így esett, hogy mindannyian ott leszünk. 

Furcsának tűnhet ez, de...

Az én szüleim viharosan váltak, de néhány év után teljesen normálisan elvannak egymással a mai napig. Nálunk az volt, ha jöttek értem Anyuék, vagy mi mentünk a tesómért, akkor behívták egymást kávézni, és beszélgettek. Szóval kihozták a szar helyzetből a legjobbat. Igyekztem én is így csinálni, nem mindig sikerült, de mostanában már egész jó a kapcsolatunk exszel, ha eljön a fiúkért, vagy legalábbis Kismacsóért (mert Belami megy már a saját autójával), akkor feljön kávézni, beszélgetni. Meg kell jegyeznem, ez leginkább rajtam múlt/múlik, de azért a másik részről is kell a nyitottság erre, különben nem működik. Persze barátok nem leszünk, de szeretném megadni a fiúknak azt az érzelmi biztonságot, amit én is megkaptam azzal, hogy a szüleim elviselik egymást, sőt, ha rólunk volt szó, akkor tudnak egyeztetni békésen. 

Másik ilyen fura kapcsolatom az ex édesanyjával van.

Ha elmegyünk a városba, ahol felnőttem, akkor őt is meg szoktuk látogatni, mert annyira szereti Charliet, hogy elvárja. Amúgy volt bajom vele elég, míg az ex felesége voltam, de annyira imádja a két fiút, hogy soha nem tudtam rá igazán haragudni semmiért. Sokszor ki is jelentettem, ha velem valami történne, akkor leginkább azt szeretném, ha ő gondoskodna a fiúkról. Persze felnőttek már, de a jó kapcsolat megmaradt, így állt elő az, hogy a két fiú tavalyi diplomaosztó és érettségi ünnepsége előtt ott aludt Anyuéknál, hogy segítsen a készülődésben, és az ebéden együtt ült a mostani anyósommal és beszélgetett. 

Közben meg egyre kevésbé vagyok toleráns az újabb családi kapcsolatokban, ami nem fair Charlieval szemben. 

Például a tesójáékkal sem, és erre nem vagyok büszke. Olyan nehezen tudok már új embereket közel engedni magamhoz, hogy nem tudom elmesélni. Néha szeretnék tök egyedül lenni kicsit, annyira, mint amennyire Charlie nem. Azt hittem, hogy a fiúk kirepülésével erre egyre több alkalmam lesz, de ez nagyon nem így van. Nem is értem.