Egyik sincs itthon minden nap, maximum hétvégén, Belami meg még annál is ritkábban, hiszen ott van neki Iluska.
De!
Azt gondolom, jól vannak, a helyükön vannak.
Belami önállóan altat a kórházban, és imádja. Nyilván a szakorvos fél szeme rajta van, de hagyják csinálni, dolgozni.
Pedig egy darabig úgy nézett ki, hogy nem úgy mennek a dolgok, ahogyan azt Belami szeretné. Türelmetlen volt, csapongott, nekem konkrétan hisztizett is ezen. Mondtam neki, hogy legyen türelmesebb, hisz nem rajta van a felelősség, ezt meg kell értenie.
De benne mindig annyira túlbuzgott a tudásszomj, őt soha nem lehetett a sarokban felejteni, mert olyan jól elvan magával, a telefonjával. Neki kellenek az ingerek, a kihívások, mert ha unatkozik, az senkinek nem jó.
Végül addig ficergett-mocorgott, hogy elkezdtek változni körülötte a dolgok. Egyre több mindent rábíztak, és ő felelősségteljesen, maximális odaadással csinálta ezeket, így jelenleg előrébb tart önállóságban (meg tapasztalásban), mint egy-egy harmadéves rezidens.
Nagyon büszke vagyok rá, de nem ért váratlanul, tudom, hogy ő ilyen. Felőle mindig is nyugodt voltam szinte minden szempontból, csak arra kellett figyelnem, hogy az irány jó legyen, amerre halad, mert ő a hülyeséget is ekkora elánnal képes csinálni. (Gimnázium utolsó évében majdnem kicsapták a suliból például.)
Kismacsó a gyakorlatát tölti Budapesten.
Szerencsére ez nem úgy néz ki, hogy berakták őket az aktív dolgozók közé, hogy szénné unják magukat, hanem valóban foglalkoztatják őket.
Volt nyelvi kurzus, aztán múlt héten előadások, bemutatók (kábítószer kereső kutyás is 😍), most meg a határátkelőknél mókolásznak velük valamit. Nem unatkoznak, az biztos.
Ő is szereti, amit választott, de nem tölti ki a teljes agykapacitását, úgyhogy azt tervezi, hogy párhuzamosan belekezd majd a jogi képzésbe is. Olyan agya van, hogy vétek lenne nem kihasználni. Szerencsére ő is így érzi, meg nagyon inspirálja Belami neve előtt az a két betű, szeretné, ha neki is lenne olyan. Kis majmom.
Úgy imádom őket! És hiányoznak.
Nagyon büszke lehetsz rájuk, fantasztikus fiúkat neveltél! ❤️
VálaszTörlésAdél! Köszi! <3
TörlésMég mindig a fiús posztjaid a kedvenceim <3
VálaszTörlésMeg persze most már a Mórosak is :o)
Akkor írok róluk gyakrabban. Legszívesebben folyton róluk áradoznék. ;-)
TörlésOlyan jó olvasni a gyerekeidről, hogy milyen ügyes, felelősségteljes fiúk!
VálaszTörlésKöszönöm W! Szoktam mondani, hogy kétszer húztam ki a lottó ötöst velük. ;-)
TörlésMilyen aranyos Kismacso:)) Tetszik neki az a ket betu, hat igen, sokakat vonz valoban. Anno amikor a baratom eloszor bemutatott valakinek ugy mint dr. XY, egybol az volt bennem, h dehogy, en nem is, bocsanat, en nem vagyok, ugyhogy csak alltam ott bamban;)) Ugy lettunk nevelve, h nem szabad buszkenek lenni semmire, mert az visszatetszo, es ez annyira jol sikerult, h eletemben egyszer mutatkoztam igy be, de alig jott ki a hang a torkomon, pedig amugy nem vagyok egy arsodorta vizinoveny alapbol.
VálaszTörlésBizony, sok ido es energiabefektetes, masokkal kapcsolatban elismeressel gondolok erre, csak nekem nem valt az identitasom reszeve.
Irhatnal gyakrabban roluk, olyan jo azt olvasni, mennyire szereted oket. Olyan jo anya lehetsz. Nem is tudjak, mekkora aldas vagy szamukra.
Köszönöm a szép kommentet! <3 És igenis legyél büszke arra a két betűre te is! Megdolgoztál érte.
TörlésRendben, írok róluk gyakran, úgyis annyira szeretek velük foglalkozni még így is. ;-) Remélem elég jó anyjuk vagyok. A szakemberek szerint erre kell törekedni. ;-)