A legfontosabb

Belami mindkét tesztje negatív.

Ennek örömére végigpityeregtem a tegnap estét, és azóta sem vagyok nagy formában. 

Elég nagy közhely ez a "minden rosszban van valami jó", de ebben az eredményre való várásban az volt a legjobb, hogy megint együtt voltunk négyen, Mórral kiegészítve.

Aztán megjöttek az eredmények, úgyhogy Belami összepakolt, beült a múlt csütörtökön vett kis autójába, és visszament dolgozni.

Apropó autó!

Volt az a felajánlás, aminek köszönhetően Belami autóhoz jutott. Szép volt, jó volt, de aztán Belaminak az volt az érzése, hogy az autókereskedő arra számít, megveszi tőle az autót. Nem szeretett volna ebből félreértést, ezért a megbeszélt és lepapírozott idő előtt visszaadta az autót. Szépen megköszönte, úgyhogy végül semmi gond nem volt ezzel.

Aztán a fejébe vette, hogy ő még a családi autó előtt szeretne egy sportosat, olyan igazi fiatalosat, vagányat. Ki is nézett egyet, a pénze is megvolt hozzá, úgyhogy szerdáról csütörtökre virradó ügyelete után elment megnézni az autót élőben. Már ezzel jött haza.

 

Nagyon jól áll neki, olyan igazán belamis. Gyerekülés tényleg nehezen férne el hátra, de addig azért van még idő.

Másnap derült ki, hogy a szerdán intubált gyerek fertőzött, de ezt már meséltem.

Visszakanyarodva hozzám.

Még mindig vannak időszakok, mikor teljesen emészthetetlennek érzem, hogy a fiúk felnőttek, és lassan teljesen kirepülnek. Időnként úgy dől rám ez, mint egy hegyomlás, és nagyon nehezen tudok belőle kikeveredni. 

Igazából nem az a bajom, hogy felnőttek, mert ez az élet rendje. Az idő elrohanásán bánkódok, hogy talán nem élveztem ki eléggé. És amikor jön pár együtt töltött nap, akkor visszaköszön az az édes érzés, hogy mindkét gyerek itthon..., utána nagyon nehéz visszarázódni a hétköznapokba. Nem tudom mi lesz, ha Kismacsó sem lesz már itthon rendszeresen. 

Belami iszonyatosan rajong Mórért.

Ez a bundás bájkeverő megvette kilóra. Ahogy mindenkit, aki találkozik vele.

Pedig lopkod. Szárítóról zoknit, vizes üveget ágy mellől, papucsot az erkélyről. Már a futásából tudom, hogy elcsent dolog van nála, mert olyankor sebesebben lobog utána a fülecskéje, a lábait is gyorsabban szedi. 

A munkámat most utálom.

Örökbefogadási ügyeim vannak, amikről itt sem értekezhetek, de kifüstöl az agyam az egésztől. Szomorú vagyok tőle, kár, hogy nem mesélhetem el, miért. 😔

Remélem elmúlik ez a bolond időjárás, és a kedvem is jobb lesz lassan.